Én szerintem.

A napokban egy két éve tartó intenzív választási kampány zárult le, amiben a versengő liberális pártok fűt fát ígértek a választóknak, hogy a számos – az élet más területein amúgy teljesen alkalmatlan – képviselőiknek a világot jelentő ikszet a neve mellé firkantsák. A kampányban egyszerre rajzolódott ki egy romlott, közhatalmat bitorló illegitim tolvajkormány, az ő tolvajabb helyi kiskirályai, és egy a szegények, a munkások, és a prekariátus sorsát mélyen a szívén viselő „ le buktunk de visszajönnénk ” csoport által ígért két világ, az idealizált Magyarország képei. Csak hogy a kampány lezárult, a pozíciók elosztattak, a szürreálisan nyomorúságos magyar valóság lassan elnyeli, felzabálja a kampányban tett ígéretek emlékét. A Magyarország néven emlegetett gigantikus bűnügyi helyszín továbbra is érintetlen marad, a tettesek szabadlábon folytatják amit abba se kellett hagyniuk.. Az már bizonyos, hogy az ígéretekkel szemben nem lesz európai minimálbér, és európai nyugdíj sem, h