Én szerintem.

Pogátsa Zoltán egyetemi docens - a vita elindítója. Talán mindenki emlékszik még a Jobbik „Bérunió” kampányára, amit döbbenetes módon nem csak a neoliberálisok, de egyes nagy tekintélyű, szociáldemokrata szakemberek is „szélsőséges” tervnek minősítettek. Utóbbiak valószínű hogy azért, mert "nem elég komolynak és okosnak lenni, annak is kell látszani", ha nem akarod hogy a mainstream liberális média örök időkre elásson! Még ha megértem is ezeket a félelmeket, mégis azt próbálom itt körbejárni, hogy miért téved a baloldali közgazdaság tudományos megítélés is ezzel a béruniós felvetést elutasító állásponttal, miközben A LIBERÁLISOKNAK TÖBB EU PARLAMENTI BELÉPŐT IS HOZOTT A HANGOZTATÁSA. Mert lehet hogy még sem kell félni semmitől. Első kör: mi a munkabér? Az első probléma ezzel a kérdéssel kapcsolatban mindjárt ott kezdődik, hogy a munkabér fogalmát Magyarországon senki nem tudja, vagy nem akarja meghatározni. Annak ellenére sem, hogy köztudott tény: a magyar minim

Az 1990-es un “rendszerváltás” óta Magyarország monovalens jobboldali, liberális társadalom és gazdaságpolitikai narratívát követ, aminek csődje már 1996-ban érthető és érezhető volt. A közhatalmi csúcsokon tanyázó vezetők – akik qualitásaik miatt, a legtöbb esetben nem többek mint politikai celebek – azóta is gyakran siránkoznak vagy ígérgetnek – sűrű egymásra mutogatás közepette – a társadalmat feszítő súlyos problémák kapcsán, de közben minden lehető módon titkolni akarják, hogy a probléma az általuk fenntartott bukott rendszer maga. Mindeközben a tudomány egyre markánsabban határozza meg, hogy a neoliberális ideológia nem képes életképes társadalomirányítási modellt felmutatni, mert nincs érvényes gazdasági tudomány a hátterében (utalok itt a Cambridge- Cambridge vitára, ami a liberálisok vereségével zárult). Ennek főképp az az oka, hogy ennek a nagypolgári érdekvilágnak a hátterében és centrumában jellegzetesen a pénz és a tőke hatalma áll, amit legalapvetőbben csak hite