A NEOLIBERALIZMUS A KUKÁBA VALÓ!

Tavaly novemberben jelent meg Magyarországon Patrick J. Deneen professor „A LIBERALIZMUS KUDARCA” c. könyve, ami a címénél fogva is botrányt sejtetett. Azonban a magyar olvasók túlnyomó többsége vakon hívő liberális, aki a kezébe sem hajlandó venni egy ilyen című munkát, nem hogy még fizessen is érte a könyves standon.

Talán a könyvnek a fenti okból következő gyér olvasottsága miatt maradt el a botrány, és ezért szárnyal a liberális parlamenti ellenzék népszerűsége. Pedig ha egymillió magyar olvasta volna ezt a kristály tiszta logikával megírt, alapvetően tudományos értékű könyvet, talán sokakban tudatosulna, hogy a mai liberális csoportok harca nem a társadalom, és az államiság, hanem a csoportok vezetőinek túléléséről szól – ahogy azt egy másik kiváló tudós, P. C. Roberts is kifejtette már.

Hogy ez így legyen, hogy esély se legyen a közös ügyekbe való beleszólásra, a politikai jogok tényleges gyakorlására, s ez által a politikai közélet liberális bandák kisszerű harcává zülljön le a változás esélye nélkül – Deneen professor és mások szerint is – a liberálisok a történelem legkomplexebb államait hozták létre az USA-ban és a gyarmatain.

Ezek az államok az egyéneket nem csak globálisan manipulálják a média és reklámok segítségével, de a profitot védő és generáló törvények és szabályok áradatát zúdítják rá, amik betartását high-tech megfigyelő és nyilvántartó rendszerek segítségével kényszerítik ki. A szakszervezetek, és a társadalom alsó osztályaiból szerveződő civil szerveztek munkáját minden lehető módon korlátozzák, és igyekszenek kiszorítani ezeket a társadalmi párbeszédekből. A néhai liberális demokrácia modell szétválasztott hatalmi ágai összemosódtak, a csúcsvezetői státuszukat a helytartók katonái, barátai foglalják el – nem egyszer köztörvényes bűncselekményeket is elkövetve.

Ezáltal valósul meg a komplex, társadalmi léptékű, eddig sosem látott elnyomás, amit az „önkéntes, egyéni hasznot hozó részvétel” hazugsága mögé bujtatnak. Aki az ilyen vérlázító totalitás miatt nem száll be az ellenük való harcba, az a teljes tudatlanságba, és a társadalom iránti teljes közömbösségbe menekül, Ezért lassan de biztosan széthullik a társadalom is, a maradványaiban csak behódolt – a rabszolgáknál is olcsóbban tartott – szolgák és a neoliberálisok elleni harcban minden személyes áldozatot elvállaló, maroknyi csoportok maradnak. Utóbbiak szétszórva, elszigetelve, és főbb igazodási pontok nélkül.

Ilyen körülmények között hiába is ostromolják az Új Világrend globális rendszerét egyre erőteljesebben a szellemi és politikai prominensek, a rendszerurak nem hátrálnak meg, mert a szolgahad nem lázad, hanem hódol. Annak ellenére sem, hogy a bőrén érzi, amit Deneen professor is leszögez a munkájában: „a liberális állam társadalmi és politikai berendezkedésének hatására elkerülhetetlenül szétmállanak az örökül kapott civilizációs rend alappillérei – vagyis a családi keretek közt, a közösségekben, a valláson és a meglévő kultúrán keresztül elsajátított normák „ – vagyis mindaz, amitől a mai tudásunk szerint fejlett emberi és társadalmi lények vagyunk!

Ez a felettébb fontos munka – Craig Roberts, Don Kalb, és másoké mellett – a mi viszonyainkra is tiszta magyarázatot ad.

A létező neoliberalizmus már 30 éve hazudja híveinek a „győzelmét” a soha nem is létezett kommunizmus fölött, és a közös, emberi – társadalmi értékteremtés helyett a pénz, és a vagyon értékteremtő képességét hirdeti. Az elnyomása alatt keletkezett értékek egyéni kisajátítását pedig nem pusztán jogosnak, de az emberiséget egyedül üdvözítő tettnek írja le.

Ezen hazugságok és ostobaságok nevében oszt a helytartónk milliárdokat közpénzből milliárdosoknak, – vagy éppen a koldusszegény barátainak, hogy attól azok is milliárdosokká, a kis létszámú uralkodó osztály tagjaivá váljanak. Mindezt teszi és teszik „nemzeti” színbe is öltöztetve akár, de a módszertan és a látható modell az avatott szemet nem tévesztheti meg: ez a kristály tiszta globális neoliberális állam maga!

Deneen professor szerint a fasizmus (és a sosem volt) kommunizmus után ez is „nyugdíjazásra szorul” – ami a magas kultúra nyelvén a „szemétrevalóság” – ot jelenti. Már pedig a szemétnek a kukában a helye, minden alkotójával egyetemben!

Ennek tükrében újabb okunk merült fel arra, hogy átgondoljuk: kik a társadalmunk vezetői, és önjelölt messiásai. Szükségünk van -e még a neoliberális politikai osztályra?