MIÉRT "FIZESSENEK A GAZDAGOK"?

Botka László, és az MSZP szlogenje, a „Fizessenek a gazdagok” sok magát nemzetnek, és hazának elkötelezettnek mondott liberálisnál kiverte a biztosítékot. Még az egykor baloldalinak vélt, néhai bukott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc is felhorgadt miatta. Mind azt mondják a polgárok: „eleget fizetünk, miért fizetnénk többet?”

Hogy megértsük kinek van igaza, - a „fizettetőnek” vagy a fizetés ellen ágálóknak – ahhoz egy kicsit vissza kell tekintenünk a gazdaság történetében.

Kezdetben az emberiség gazdasági tevékenysége gyűjtögetésből, halászatból, vadászatból, és állattenyésztésből állott. A közösség minden tagja minimum a szükségleteinek megfelelő mennyiségben részesült a közösség gazdasági tevékenységének eredményéből.

Emellett a kis közösségek már kezdetben is kereskedtek egymással, amit egyszerű árucserének tudunk értelmezni.

A mezőgazdasági termelés megjelenése után kifejlett ókori civilizációk azonban már feltalálták a pénzt,ami az elosztást is könnyebbé tette. A pénz megjelenését az a szükségszerűség diktálta, hogy a nagy közösségekben a javak ésszerű elosztása igen nehéz, a cserekereskedelem pedig nem volt hatékony a pazarló volta miatt. (Például hány kg burgonyát ér egy szék, vagy egy kerámia üst ára, és azt biztos hogy meg is akarja mindet enni a készítője, vagy mást is szeretne a termékéért kapni?)

Az egyiptomiak ezért minden évben megszámolták a közraktárakba behordot termények mennyiségét, és annak megfelelő mennyiségü, festett, és a fáraó pecsétjével jelölt cserép darabokat adtak ki pénz gyanánt.

A megtermelt javak elosztása ezért nagyon gördülékenyen működött: mindenki annyi terményre volt jogosult, mint amennyi cserepet kapott a közraktártól. A nagyobb gazdák több, a kisebbek nyilván kevesebb cserpet kaptak, ami a teljesítményalapú vagyoni különbséget teremtette meg. Ám a cserepek csak a következő betakarításig voltak érvényesek, akkor újakat adtak ki, az előző értékét vesztette. Vagyis nem voltak bankok, és természetesen uzsorások sem, akik kamatra adtak volna kölcsön pénzt a következő évek termésének még meg sem termelt értékére spekulálva. A gazdagok az átlagosnál nagyobb, valós, és (akkor) jelen idejű teljesítményükből voltak gazdagabbak, és a mai polgári szokásokkal ellentétben csak azok tartottak (tarthattak) rabszolgát, akik meg tudták fizetni a tartási költségeit. (ha megnézzük a mai minimálbérért kapható pénz, és létminimumhoz szükséges dolgokra fordítandó költségek különbözetét, akkor értjük igazán, hogy mekkorát fordult a világ!)

Lényeges, hogy a fáraó által kibocsátott cserepek egy megszabott része az uralkodó osztályhoz került, ami azon hadsereget, szakrális intézményeket tartott fenn, és sok szolgáltatást is vásárolt, amivel eltartotta a társadalom azon részét, ami a közvetlen termelésben nem vett részt (pl kézművesek, orvosok, művészek, mérnökök, tudósok, stb)

Mindent összevetve ez a gazdasági modell, a lakosság, a kultúra, az épített környezet (civilizáció) fenntartását és fejlesztését tartotta elsődleges céljának, amitől ez a gazdaság a korai emberi gazdasági tevékenység egyenes ági leszármazottja volt.

Hogy megértsd mit hozott létre ez a gazdasági rendszer, ahhoz oda kell állnod egy piramis tövébe, (ahonnan még több ilyet is láthatsz). Csak ekkor érted meg hogy milyen óriási gazdasági potenciálról is van szó. Még döbbenetesebb a felismerés, ha hozzá veszed hogy még a gőzgépet sem ismerték.

A középkorban a közösségi gazdálkodás alapját szintén a mezőgazdasági termelés és az állattenyésztés jelentette. A közösségi földek a király tulajdonában álltak, aki a főuraknak (uralkodó osztálynak) arra territoriális használati jogot biztosított. (Hűbérbirtok) A birtokos a földet ún. jobbágyokkal műveltette meg, akik cserébe rész birtokot kaptak, ahol saját szükségleteiket, és felesleget termeltek, ami utóbbival kereskedtek is. Itt már nem voltak közösségi raktárak, mint az ókorban, egyfajta piaci szemlélet alapján osztotta el az emberi közösség egymás között a megtermelt javakat.

Az uralkodó osztály tagjai – a hűbérurak – a királynak adóztak, de kötelesek voltak saját haderőt is fenntartani, az egyházat támogatni. A közvetlen termelésben részt nem vevők rosszabbul éltek mint az ókorban, ezért megjelent a piaci spekuláció is, ami a polgárosodást előkészítő, jobbágy vagyonosodáshoz vezetett. Mivel a katolikus egyház tiltotta a nyerészkdést (kamatos pénzek kölcsönzésével csak a keresztes lovagok foglalkozhattak) az „uzsorázás” az aljanép egyik kedvenc jövedelemforrása – a későbbi nagypolgári vagyonok egyik származási alapja – lett.

Kulturtörténeti kutatásokból tudjuk, - főleg a reneszánsz kor elemzéseiből – hogy ebben a gazdasági modellben is csak akkor volt az egyéneknek rosszabb sora, ha rossz volt a termés, (pl aszályos idő, vagy embert, állatot súlytó járványok voltak) de ilyenkor a körülmények gyakorlatilag a közösség (nép) minden tagjának életminőségét befolyásoltak, az egyéni vagyoni és társadalmi helyzetüktől függetlenül.

Mindent összevetve ez a középkori modell is a társadalom és az épített környezet fenntartását, fejlesztését és védelmét tartotta elsődleges céljának, ami miatt egyes mai, ún. „piaci” elemeitől függetlenül is egyenesági leszármazottja volt az első emberek közös gazdasági tevékenységének.

A mai liberális – ójkori/atomkori – vadkapitalizmusban a gazdasági tevékenységhez szükséges alapvető javakat a közösségek - az azt megtestesítő állam, vagy király, fáraó - már nem közösen birtokolják, hanem egyénileg. A földek, és termelőeszközök mind egyéni tulajdonban vannak.

A megtermelt javak sem közraktárba kerülnek, hanem közvetlenül a piacra, a pénzellenértékük pedig az egyes tulajdonosok zsebébe. A közösséget megtestesítő állam – ami a hajdani király, fáraó, uralkodó osztály tagjai helyett törvénykezik – már csak kisebb részt kap a megtermelt javakból, sőt annak hatalmi kulcspozícióit is azok foglalják el, akik a termelőeszközök legnagyobb tulajdonosai. Így a nagy értékű termelőeszközök tulajdonosai (polgárok) mindent megtehetnek – és meg is tesznek – azért, hogy a megtermelt javakból a közösségnek és az államnak járó részt ne kelljen átadniuk, amit a zsarolási pozíciójuk (termelési potenciál és eszközök egyéni tulajdonlása) segítségével, a közösségnek járó rész állandó csökkentésével (adó, és bérelvonás) érnek el. Igy ma a gazdasági tevékenység mai modellje csak egyes emberek, és nem a közösség céljait szolgálja, a közvetlen termelésből a technológiai fejlődés miatt kiszorult tömegek nem jutnak a legalapvetőbb forrásokhoz sem, ami az életük fenntartásához szükséges.

A fentiek összevetéséből, valamint abból a tényből kiindulva, hogy ma már a termelő munkás állítja elő a társadalom (a civilizáció) fenntartásához szükséges javakat, - nem a pénztulajdonos, vagy a termelőeszköz tulajdonosa, - világosan látható, hogy a „gazdagoknak” csak igénye van a minél nagyobb egyéni haszonra, de azt a közösségek és egyének kárára nincs ősi és eredendő joguk érvényesíteni. Még a tulajdonukra és a gazdaság törvényeire való hivatkozással sem, hiszen a gazdaság nem a tulajdonuk (csak a szabályait írják a közösséggel szemben) valójában az a civilizáció része, és az emberi közösségek önfenntartási célú termelő-fogyasztó tevékenysége nélkül értelmetlen és értelmezhetetlen is.

Gyurcsány Ferenc néhai bukott miniszterelnök mindennek ellenére azt mondta a „Fizessenek a gazdagok” szlogenre, hogy méltánytalan a közösség ezen igénye, hiszen ő a tárgyévben 400 millió Forint adót fizetett. Azt – a fenti példa alapján – nem tette hozzá, hogy ezt az adót sem ő, hanem a munkásai, a közösség termelte meg, ahogy minden más pénzt is ami a sokmilliós adó kifizetése után a zsebében maradt. (A haszon nyilván az adó sokszorosa volt.)

Gyurcsány Ferenc néhai bukott miniszterelnök tehát nem értette meg, hogy a „fizessenek a gazdagok” nem a közösségnek a vagyonos réteg iránti büntetési vágyának sajátos kifejeződése, hanem a megtermelt javak igazságos és ésszerű elosztása iránti igénye. Hogy a termelő munkából, vagy az abból kiszorítottan élő tömegek is az élet szükségleteiknek megfelelő arányban részesülhesenek a megtermelt javakból, hiszen ez a gazdaság alapvető és eredendő célja, és nem a profit kitermelése, a pénz (kamat) felhalmozása. Ezt a célt pedig csakis a béremelésekkel, és az állami elvonás megnövelésével lehetséges elérni, aminek korántsem „elszenvedői” a vagyonos polgárok, hiszen a közvetlen termelésben továbbra sem fognak részt venni, a jövedelmük akkor is sokszorosa lesz a tényleges értékeket termelő, valódi munkát végző munkavállalókénak.Vagyis a vagyonukat, az életfeltételeiket továbbra is a közösség, a munkavállalók tömegei fogják kitermelni évről évre, amíg a kapitalista társadalom és gazdaság modell csak létezhet.

Mindent összevetve a „Fizessenek a gazdagok” szlogen azon túlmenően hogy fogalmilag abszurd (a munkavállaló mindig megtermeli a saját bérét és a gazdagok adóját is!) jogos társadalmi igényt fogalmaz meg a vadkapitalista elosztási rendszer sürgős megváltoztatására. A jelenlegi erkölcstelen és társadalomellenes rabló modell átalakítása senkit nem tesz sem áldozattá, sem koldussá. Mondhatnánk a tiltakozó keresztény polgároknak: „Add meg a császárnak azt ami a császáré!” Mivel a császár ma az állam, az állam meg a nép, a jogosult személye sem kérdéses, hiszen most a közösségnek kell adniuk azt, amit hajdan – fővesztés terhe mellett!! - a császárnak kellett adniuk. Meg kell nekik adni azt ami a övék! (Mert mindig is az övék volt, és az is marad)

(PS: Ezt a jegyzetet eredetileg a Facebook közösségi oldalam fiókjának "Jegyzetek" felületén publikáltam először, pontosabban 2017 áprilisban tettem közzé. A Facebook 2021 június 04.én „közösségi szabály ellenesnek” minősítette, majd törölte, és büntetésből szüneteltette a felhasználói jogosultságaimat. 

Megelégedéssel tölt el, hogy a liberális nagytőke gondolat őrsége is kiemelt figyelemmel tanulmányozza a munkáimat)