AZ A GÁZ HOGY NINCS GÁZ! SÜLLYEDÜNK!

Az Európai Unió gazdasága közel ötven éve a Testvériség névre keresztelt, egész Európát átszelő vezetékről nyerte a lakosság ellátásához és az ipari termeléshez nélkülözhetetlen szibériai kutakból származó földgázt, szinte korlátlan mennyiségben. Az energiahordozó többek között az ipari termeléshez is nélkülözhetetlen áramszolgáltatás, a lakosságot oltalmazó fűtés, és néhány meghatározó termék – pl műtrágya – fontos kelléke. Ezért a földgáz hiánya vagy korlátozott hozzáférése nyilván gazdasági és szociális katasztrófához vezethet.

Az Európai Unió közelmúltbeli törvénykezései, és az exportőr államát sújtani akaró politizálása mára oda vezetett, hogy a Testvériség távvezetéken gyakorlatilag megszűnt az ellátás, emiatt máris stratégiai vállalatok jelentettek be kényszerleállást, vagy szolgáltatás, termelés csökkentést. Amíg nem vacog a fogunk a téli hidegben, amíg van áram és internet, addig érdemes visszatekinteni hogy mi vezetett idáig.

Az egész azzal kezdődött, hogy az EU az USA hű csatlósaként, és a Luxemburgi Szerződésben megfogalmazott hitvallásként („egész Európát egyetlen közös piacban egyesítjük”) aktív külpolitikai nyomást gyakorolt a határaitól keletre elhelyezkedő volt Szovjet államokra. Ennek keretében Ukrajnára is, ami a SU összeomlása után elnyert függetlenségében saját maga is összeomlott, és nem volt képes fizetni az ország területén is áthúzódó Testvériség gázvezetékből vételezett gázért. Ezért hatalmas tartozást halmozott fel az orosz exportőr felé.

Az EU nagyon előzékenyen pénzügyi támogatást nyújtott Ukrajnának a tartozás kifizetésére, és tervbe került – az Uniós hitvallás végrehajtása keretében - Ukrajna csatlakoztatása is. Az előszerződés aláírásától azonban az akkor hivatalban lévő elnök – az Unió belső rendszerének, az országa lakosságára nézve előnytelen voltára hivatkozással – visszalépett. (Nem óhajtotta kiárusítani az országa nemzeti vagyonát mint a poszt szocialista országok, amik korábban taggá váltak) Ez előbb társadalmi tiltakozáshoz, majd a Maidan néven hírhedté vált – az EU és az USA által pénzelt – véres náci puccshoz vezetett.

A náci puccs után Banderista náci szabad csapatok kezdték gyilkolni az orosz ajkú lakosságot, a szakszervezetek, és baloldali pártok aktivistáit.

A náci tömegmészárlások hatására a Krím félsziget, valamint két kelet-ukrajnai (donbaszi) régió népszavazással saját köztársaságot kiáltott ki, és kinyilvánította hogy nem kíván a náci ország része lenni a továbbiakban. A Krím félsziget önálló köztársaságként csatlakozott az orosz föderációhoz, és ezáltal immár Oroszország részévé vált.

Az Európai Unió a náci Ukrajnából kivált Köztársaságokat azonban nem ismerte el, és Oroszországot Ukrajna elleni agresszióval - intervencióval – vádolta meg. Az áldozat szerepében tetszelgő új Ukrán kormány tetemes pénzügyi segélyeket és katonai felszereléseket kapott – ám ennek ellenére is tovább nőttek az orosz exportőr felé a tartozásai. Az orosz félnek lépnie kellett.

Mivel nem volt lehetősége lekapcsolni az adósságot halmozó, folyamatosan szerződésszegő Ukrán felet a szállító vezetékről, új alternatívát kellett találnia a szállítási útvonalra, hogy az adós országot kizárhassa a fogyasztásból.

Így született meg az „Északi  Áramlat,” és a Déli Áramlat”. Távvezeték, ami most volna hivatott egész Európát ellátni szibériai földgázzal.

Csakhogy időközben az Északi Áramlat névre hallgató vezeték az EU-ban politikai csatározások kereszttüzébe került, amit részben Ukrajna részben Lengyelország kezdeményezett, mint a Testvériség vezeték felszámolása miatt hátrányosan érintett felek.

A vita kiváló ürügyet szolgáltatott az EU vezető köreinek, hogy a gázszolgáltatást „liberalizálja”.

Ez a liberalizáció tulajdonképpen egy jellemzően abszurd és ostoba ötleten alapul, ami a világ legelveteműltebb rablásaitól sem visszariadó kapzsi spekulánsainak teljesen eltorzult gondolatvilágában fogant.

Arról van szó, hogy az új „rend”-ben a Szibériából a két végpont között egyetlen vezetéken érkező gázmennyiségre több átvevő és tovább forgalmazó jogosult.

Hogy értsd: olyan a „liberalizált” rendszer, mintha a lakásodban lévő egyetlen végpontról vételezett gázért más és más árat kellene fizetnie a gázért a lakásban élő különböző személyeknek. Egy forint ha te főzöd a teát, kettő ha a gyereked. Sőt. A vételező személyek a majdan vételezni kívánt gázra egymás között üzleteket, adás-vételi szerződéseket köthetnének. Pl eladod a részed 1,50-ért a gyerekednek aki 2-t fizetne ugyan azért..

Annak ellenére, hogy ha egy családon belül nyomban felpofoznák azt, aki ilyet talál ki, az európai parlament konyhai eszközök terén műszaki szakértő hölgyei és liberális filozófusai, valamint más mindenhez is értők megszavazták a törvényt. A törvénnyel feljogosított spekulánsok ezért ma már tőzsdén árulják a gázt – csillagászati összegekért. Hogy ezt az orbitális csalást az EU könnyebbé és gördülékenyebbé tegye, a tagállamoknak megtiltotta hogy az orosz exportőrrel hosszú távú, fix összegű szállítási szerződést kössenek, ami alacsony átvételi árat biztosítana számukra!!

A törvénykezés alapvető indoka az volt, hogy az EU függetlenné akarja magát tenni az orosz energia szállításoktól – amire földrajzilag, geológiailag, fizikailag nincs semmilyen más ésszerű alternatíva, mivel az EU csak egy energiasivatag, ezért az orosz energia nélkül gyakorlatilag működésképtelen. - de legalábbis gazdaságosan nem képes működni.

Vannak akik alternatívaként gondolnak az amerikai környezet romboló palagázra, amit cseppfolyósítva szállítanának a tengeren, de ehhez a szükséges eszközök és kapacitások töredéke sem áll rendelkezésre sem az EU-ban, sem az USA-ban. Ezek létrehozása több évtizedig is eltarthat, és óriási beruházási összeget nyelne el. Nem beszélve az emiatt is szintén horror árról, ami a palagáz hasznosítását nem csak a környezetvédelmi de gazdasági okból is sokszorosan megkérdőjelezi.

Időközben az exportőr Ukrajna határa előtt az orosz oldalon beszüntette a Testvériség gázvezetéken a szolgáltatást, az Északi Áramlat és a Déli Áramlat végpontjain pedig a spekulánsok civakodnak, ami a szolgáltatás csúcsra járatását önmagában is akadályozza.. Ráadásul az Európai Bizottság által lelkesen támogatott spekulánsok olyan magasra srófolták fel a földgáz árát, hogy az már akadályozza az Unió gazdaságának normális működését. Így Európa szerte gázhiány lépett fel, ezért sorra jelentenek a cégek a gázhiány miatt leállásokat, termelési és szolgáltatási kapacitás csökkentéseket.

Az EU gázpiacon kialakult drámai helyzetet Putin orosz elnök így minősítette: „most nézzék meg hogy mit csináltak! Most egyék meg amit főztek!' -(Ez a hír – a nyilatkozat – már egy hetes, de csak tegnap jelent meg a nyugati média egyes bátrabb platformjain! A lovas futárok anno gyorsabbak voltak!)

Ez világosan utal arra, hogy ahhoz hogy ez a tragikus helyzet megváltozzon nem az orosz államnak kell lépnie! Nem az orosz állam az exportőr, hanem egy az EU által is elismert magáncég!! (GASPROM) Lehetséges megoldásként az EU parlamentnek azonnal vissza kellene vonnia az ostoba és káros törvényeit – többszáz millió ember érdekében. No persze ez elképzelhetetlen, mert az EU nem oylan mint Oroszország, hanem olyan mint amiylen az egyeseknek a mindenkié felett álló és sérthetetlen szabadsága.

Mindeközben az EU szakértők az árfelhajtást távolról sem a saját alkalmatlanságuknak és ostobaságuknak kommunikálják, hanem Putin orosz elnök agresszióját emlegetik, vagy az „üres gáztárolóknak” illetve a „hirtelen megnőtt keresletnek” állítják be az árak horrorisztikus mértékű növekedését. Csak hogy egyik sem igaz! Egyszerűen hazugságok!

Egyrészt Putin világosan megmondta hogy sajnálja ami történt, és kár hogy az Európai Bizottság nem képes megérteni, hogy "a gázkereskedelem nem bugyik, órák és nyakkendők kereskedelme”. Ezen felül Oroszország Európai Unióba akkreditált nagykövete is figyelmeztette Leyent: „A Moszkvával szemben megfogalmazott vádak vajon mihez fognak vezetni? Előbb utóbb meg kell birkózniuk az objektív valósággal!” (és a tárgyi tudatlanság és kapzsiság következményeivel)

Másrészt az exportőr akkor is képes lenne biztosítani az EU zavartalan gázellátását, ha az egy gramm tárolt kapacitással sem rendelkezik. Ahogy a hazugságokban állított kereslet sem nőhetett meg, mivel fizikailag nem nőtt akkorát az energia igény (a gépek berendezések száma) az elmúlt pár év alatt, ami ezt alá tudná támasztani.

A szakértők ezen hazugságai nem céltalanok. A harsogásuk közben mélyen hallgathatnak róla, hogy a v. d. Leyeni vezetésű EU éppen a saját maga által, saját magának okozott katasztrófa felé rohan, mind gazdasági mind szociális értelemben véve. Úgy is mondhatnák, hogy a neoliberális atlanti globalizmus „zászlóshajója” léket kapott, és a szemünk láttára süllyed, de sajnos nincs az emberek többségének mentőöv vagy mentőcsónak! 

Eközben a meteorológia szerint extrém hideg tél közelít Európára a sarkvidék felől. Vajon elsöpri-e majd Leyent és a spekuláns köreit a sarkvidéki szél?