És mégis mozog a föld - avagy mégis létezik a baloldal!

Sok évig nem írtam ide egyetlen betűt sem, részint azért mert korábban a NÉPSZAVA blog adott otthont az írásaimnak, amellett az SZDP elnökségi tagként a párt hatalmi  erővel való eltiprása ellen küzdöttem az elnökség megmaradt valódi szociáldemokrata tagjaival egyetemben. Ez az ügyfolyam az elmúlt években minden erőmet és időmet lekötötte. 

Részint meg azért nem írtam ide, mert a baloldal legyilkolásában érdekelt ellenfelek nemtelen módon sajtópereket, avagy koholt vádakon nyugvó büntetőpereket akasztottak a nyakamba, s nem voltam biztos benne, hogy a bloggerkedésem miatt nem következnek - e majd újabb és újabb feljelentések. Nem a perektől féltem. Hanem attól, hogy még jobban eldurvul a családom ellen indított jobboldali - liberális pogrom, amit a bíróságokon előadott esetlen hazugságaik sorozatos bukásai miatti dühükben indítottak ellenünk.  

A pártot közben sajnos likvidálták, (veszettünk) csak a személyes támadásokat sikerült visszaverni a szokásos évekig tartó bírósági procedúrákkal, amit az orbán kormány Gazdasági Minisztériumából vezényeltek, és a Fővárosi Törvényszék közpénzfüggői szolgamód hajtották végre az utasításait.

A Törvényszék hamis bejegyzésekkel, az orbáni titkosszolgálati ügynökök a pártkassza kirablásával, koholt feljelentésekkel, és az elnökség tagjai elleni ostoba, megalapozatlan perek elindításával lehetetlenítették el a párt működését. Mint egy ponyvaregényben. De sajnos nem tudtunk megfelelő eszközök hiányában védekezni.  

Olyan igen jelentős, általam felettébb nagyra becsült kiváló szociáldemokraták kerültek ezzel partvonalra mint Sztankovánszki Tibor, Dr. Kulcsár Péter,  vagy László Sándor, Tóth Péter és sokan mások. Megtiszteltetés volt velük dolgoznom a hazámért, a dolgozó emberekért, és azokért akiket senki nem akar képviselni.

Azóta mint a párt legradikálisabb munkáspártija persze nem hallgattam, minden lehetséges helyen felszólaltam a nyíltan a fasizmus felé tartó rezsim, és intézkedései ellen, de számos atrocitás után végül már tarthatatlanná vált a helyzetem. Utolsó munkahelyemről azzal dobtak ki hogy "Sajnos a politikai helyzet fokozódik". Az én nevem meg jobban ismeri az elit mint az akinek kellene, ezért ezzel a névvel orbán országában megélhetésre alkalmas munkát kapni ezután már lehetetlenné vált.

Végül Ausztriába vetett a sors - ide menekültünk, és itt élek két éve a családommal együtt,- s lassan de biztosan elszakadok attól az innen szürreálisnak - néha bizarrnak -  látszó világtól, ami a magyar hétköznapokat jellemzi. Ez elég ok volna arra, hogy hagyjam ezt a blogot a süllyesztőben (a net ezer évig is megőrzi talán ezt a "lábnyomomat") de még sem teszem. Elhatároztam, hogy írni fogok, még hozzá úgy, hogy igyekszem a kívülálló szemével látni és láttatni a magyarországi dolgokat.

Mert ami a szülőhazámban 1990 óta történik az már a legnevesebb tudósok szerint is a hatalom birtokosai által elkövetett köztörvényes bűncselekmények sorozata, ezért az ellenállás minden magyar állampolgár kötelessége. Én így próbálom teljesíteni az ezzel kapcsolatos kötelességem, ha már többet nem tehetek.

A következő bejegyzések viszont azt fogják tanúsítani, hogy a baloldalt - a baloldali embert - nem lehet legyőzni. "Megfogyva bár de törve nem" élünk és dolgozunk tovább mindannyian,  elveinkhez hűen, de a magunk módján a Magyar Köztársaságért, a szabad és boldog Magyarországért, a Magyar népért. A hazáért.

Míg végül meg nem mozdul a föld a Kárpát-medencében.

Linz, 2017. szeptember 30.
Barátság!