ENYÉM, TIED, KIÉ?

Tegnap „év eleji sajtótájékoztatót” tartott az elfoglalt Magyarországon jelenleg regnáló rezsim nagy dumás, kormányfőnek titulált bandavezére. Számtalan, fontoskodva és tudóskodva előadott hazugságait itt nem érdemes elemezni, de akad egy, amit ki kell itt emelni: Az „EU-s pénzek” tulajdonjoga. Lévén hogy azt találta mondani ez az enyveskezű alak, hogy az a „mi pénzünk”.

Attól függetlenül is, hogy a beszédben nem sikerült kifejtenie hogy a „mi” alatt a családját, és szűkebb környezetét érti, akik mesésen meggazdagodtak ebből a nemzetközi támogatásból, vagy a magyar társadalom egészét, ez a kijelentés az Európai Unió által Magyarországnak folyósított pénzügyi támogatások tulajdonjogát illetően: egyszerűen ordas hazugság!

A „mi pénzünk” ugyan is az, amit az ország gazdasága kitermel, és adóban befizeti azt a költségvetésnek. A kormányzat ezzel a pénzzel a társadalom érdekében gazdálkodik: szociális, oktatási, rendvédelmi szervezetet tart fenn, óvja és fejleszti az infrastruktúrát, az épített környezetet, stb. Voltaképpen szabadon, a társadalom négy évenként adott előzetes felhatalmazása alapján.

Ezzel szemben az „EU-s pénzek” nem a magyar gazdaságból, hanem az EU más országaiban kitermelt, és közös kasszába fizetett pénzből érkezik a magyar költségvetésbe mint „támogatás”, amit az uniós tagállamok szolidaritásból küldenek az ország fejlesztésére. A támogatásokat nem is lehet szabadon elkölteni, mint a magyar társadalom tulajdonát képező pénzt, annak előre meghatározott rendeltetése van. A pénz felhasználásával kapcsolatban – mind a mérték, mind a törvényesség szempontjait figyelembe véve – a magyar kormánynak beszámolási és elszámolási kötelezettsége van az EU illetékes felügyeleti szervei felé.

Ennek az az oka, hogy a római jogban – aminek az egész EU a talaján áll – a pénz küldője (tulajdonosa) jogosult meghatározni, hogy az általa küldött összeget milyen részben vagy egészben költse el a kedvezményezett. Vagyis jogosult meghatározni, hogy azt milyen feltételek mellett lehet útra vagy vasútra, kenyérre vagy cipőre, oktatásra vagy lélegeztető gépre költeni! 

Miután a szóban forgó pénzügyi támogatás tulajdonjogát tisztáztuk, nézzük mit mond a törvény megsértéséről a jog.

Ha a kedvezményezett a rábizott összeget nem a rendeltetése szerint használja fel, azzal megvalósítja azt a magyar jogban is ismert és büntetendő cselekményt, amit „sikkasztás” címszó alatt találunk a hatályos büntetőjogban, a nagy dumás korányzó idevágó tevéseinek és cselekvéseinek megfelelő meghatározással, amiről a jog így szól, illetve rendelkezik:

„Btk. 372. § Sikkasztás

372. § (1) Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a sikkasztást különösen jelentős értékre vagy

b) a különösen nagy értékre elkövetett sikkasztást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

A sikkasztás elkövetési magatartása a dolog jogtalan eltulajdonítása, illetőleg a dologgal való sajátjakénti rendelkezés.

Az eltulajdonítás lényegében a tulajdoni állapot megváltoztatását jelenti, az eredeti tulajdonállapot megszüntetését és egy új létrehozását. Az eltulajdonításnak jogtalannak kell lennie, ami azt jelenti, hogy azt sem jogszabály, sem az erre jogosult nem engedi meg.”

A törvényi meghatározásból világos, hogy mivel a küldő "nem engedte meg", hogy a pénzét korrupcióra, családtagok, és bennfentesek által brutálisan túlárazott társadalmilag haszontalan, magánvagyonokat gyarapító ügyletek finanszírozására használják, a kormányfő az eddigi tevéseit és cselekvéseit óhajtotta ezen a tájékoztatón megmagyarázni, bár a sikkasztási cselekményeket mind ő, mind a szűkebb környezete iparszerűen, átlag ember számára felfoghatatlan összegekre követik el napi rendszerességgel. És nem csak az EU által folyósított támogatásokra, hanem a költségvetésbe befizetett általunk kitermelt közpénzekre is!

Mindent összevetve állítható, hogy az enyveskezű nem gyakorol semmilyen önkritikát, sőt azt üzente most kajánul a pofánkba vigyorova, hogy a lopásokat (bocsánat”sikkasztásokat”) rendületlenül folytatják tovább. MERT HAGYJUK,

A kormányzat bukása után azonban a Btk szerint – bármelyiket is vesszük alpul, az Alkotmányon nyugvót, vagy az ő általuk eszkábált „saját” „törvényeket” - csak az EU-s támogatások, és az MNB-ből kitalicskázott százmilliárdok miatt 10 éves bünetés vár több tucat bűnözőre, akik most tisztes polgárnak és politikusnak álcázva rabolják, fosztogatják az államot. Egyéb ügyekről nem is beszélve, hiszen pl a devizahitelesek eladása az EBRD-nek nettó hazaárulás, állam és társadalom ellenes súlyos gaztett volt, aminek más büntetési tétele van. A kérdés már csak az: meddig még? Mikor már?