A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA ÉRVÉNYES! (frissítve)

 

A II. világháború utolsó évében a Szovjet Vörös hadsereg átlépte az országa határait, és üldözőbe vette a hazájára támadó, és azt  végig rabló imperialista és náci hordákat, hogy végső, megsemmisítő csapást mérjen rájuk. Így ért el a Magyar Királyság területére, ahol a német náci, és a Magyar Királyi hadsereg maradék egységei ellen harcolva sorra szabadította fel a náci és nyilas rémuralom alól az országot. A szovjet csapatok ahogy haladtak nyugat felé az ország területén, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy nem csak a királyi hadseregnek, de a királyi államnak is vége van. A lőporfüst eloszlása után Magyarország népe egy új korszakra ébredt.

A szovjet csapatok 1944 október 20-22 között elfoglalták Debrecent, majd Nyíregyházát. A romok alól előmászó, életben maradt helyi közigazgatási tisztviselők megkezdték a lakosság megszervezését a romeltakarításra, a gazdaság újra indítására, a települések életének normalizálására. Pár nap múlva – október 31-én – a német, és a királyi magyar haderő feladta kelet-Magyarország védelmét, és a Tiszán átkelve nyugat felé kezdett menekülni. Mindenki előtt világossá vált, hogy a háborúnak- legalábbis a településeiken – vége, kezdődhet az újjáépítés.

A még az év májusában alakult -és a Horthy rendszer ellen népháborút hirdető - Nemzeti Függetlenségi Front helyi tagjai és aktivistái is akcióba léptek, tárgyaló delegációkat alakítottak, akik a megszálló orosz csapatok parancsnokaival kezdtek egyezkedésbe a civil lakosságnak nyújtandó segítségről, a hadifoglyok szabadon engedéséről, a megszállóknak a lakosság viselkedési szabályaira hozott rendelkezéseiről..

A Frontnak tekintélyes politikusok, katonai vezetők, és a nemesség képviselői is tagjai voltak a baloldali pártok mellett. (A liberálisok inkább Horthyval majd Szálasival tartottak) így a lakosság és a közigazgatás körében is hamar tekintélyre tettek szert. Tárgyalásaik sikeresek voltak, aminek eredményeképp a szovjetek segítettek a lakosság élelmezésének megszervezésében, és több száz, a hős magyar királyi hadvezetés által az orosz tankok ellen hajtott Leventét engedtek szabadon (ezek többnyire 18 év alatti gyerekek voltak)

A Front pártjai és független tagjai abban egyetértettek, hogy az új helyzetben az ország nem lehet többé az a feudális állam, amit Horthy néhány román zsoldossal képes volt a hatalmába keríteni, de a fejlődés további menetéről nem akartak egyedül dönteni – noha kétségtelen, hogy akkor a mai értelemben vett „alkotmányozó többséggel” rendelkeztek. Ezért szervezni kezdték a Nemzetgyűlést, amit a lehető legszélesebb társadalmi szegmensből kívántak összehívni.

Végül 1944 december 21-én a már felszabadult Debrecenben a Református Kollégiumban összeült az ideiglenes Nemzetgyűlés. A Nemzetgyűlésben a Nemzeti Front pártjai által delegált képviselőkön kívül ott voltak az egyházak, a szakszervezetek, a gazdakörök képviselői is – sőt még a liberálisok is helyet kaptak, noha népharag övezte őket a hóhér Szálasi támogatása miatt.

A Nemzetgyűlés képviselői tagsága közben egyre növekedett. Ahogy az ország területei felszabadultak, és a közigazgatás munkába állhatott, a felszabadított területeken a lehető leggyorsabban képviselő választásokat tartottak, és a delegáltak a Nemzetgyűlésbe utaztak.

A Nemzetgyűlés első intézkedése volt az ideiglenes kormány kinevezése. A kormányfő Miklós Béla vezérezredes lett, a volt 1. Magyar Hadsereg ex parancsnoka, de helyet kapott benne Vörös Imre ex vezérkari főnök is, aki már a májusi megalakulásától kezdve a Nemzeti Frontot támogatta, (ő biztosította volna a fegyvereket a Szakasits által szervezett Horthy ellenes felkeléshez) csak úgy mint Erdei Ferenc parasztpárti képviselő, aki a belügyi tárcát kapta.

A Nemzetgyűlés 1945 január 26-án megalakította a Nemzeti Főtanácsot, ami a köztársasági elnöki jogokat gyakorolta a kormány felett. Elnöke Zsedényi Béla, miskolci jogász professzor lett.

Az országban 1945 április végére minden harci cselekmény befejeződött. Megalakult az új kormányhoz hű Honvédség, a rend helyreállítását, bűnözők, háborús bűnösök felkutatását a rendőrség mellé alakult un. "R csoportok" végezték, akik főképp a szervezett munkások közül kerültek ki. Az országban nyár elejére helyre állt a rend, és a német kapituláció egyértelműsítette hogy nem tér vissza a sokat szenvedett országba a háború. Ezért 1945 augusztusában a Nemzetgyűlés és a Nemzeti Főtanács országos parlamenti választást írt ki 1945 november 15.-re, amin az ország minden polgára szabadon részt vehetett.

A választások eredményeképp megalakult a kormány és a parlament, ami után a Nemzetgyűlés feloszlatta magát. A szabad Magyarország első miniszter elnöke Tildy Zoltán Kisgazda Párt elnök lett.

Majd az új parlament 1946 februárban az 1946. évi I. Törvény elfogadásával ratifikálta a Nemzetgyűlés Alkotmányról és a Köztársaságról szóló határozatát, ami Magyarországot Köztársasággá nyilvánította. Majd ezt követően Tildyt a Magyar Köztársaság első elnökévé választotta. (A megüresedett miniszterelnöki helyre a szintén kisgazda Nagy Ferencet választották).

A parlament Ries István jogtudóst, igazságügyi minisztert bízta meg a Magyar Köztársaság Alkotmánya szövegének kidolgozásával a Nemzetgyűlési határozat alapján.

Ries a munkával gyakorlatilag1947 nyarára elkészült. A parlament azonban idő közben durva politikai csatározások színterévé vált, a pártok harcai és a gazdasági törvénykezés feszített tempója háttérbe szorították a kész szöveg ratifikálását. Ráadásul az augusztusi kék cédulás választások amin a kommunista párt kapta a legtöbb szavazatot (de abszolút többséget nem szerzett) tovább fokozták a zűrzavart, mert a társadalomból és a politikai pártoktól érkező hangok legitimációs válságot sejtettek. (Ries ezért több miniszterrel együtt szeptemberben lemondással fenyegette meg a kormányt)

A kommunista párt részéről Rákosi Mátyás pártfőtitkár a kék cédulás választásokon szerzett mandátumok birtokában súlyos nyomás gyakorlásba kezdett a kormányon és a képviselőkön egyaránt. Nagy Ferenc választott miniszterelnök maffia módszerekkel való lemondásra kényszerítése után ugyan nem tudta elérni, hogy ne a kisgazdák adják a miniszterelnököt (Dinnyés kormánya) de azt igen, hogy - Nagy Ferenc példáján okulva – mindenki rettegjen tőle. Mivel Rákosi a baloldali pártok egybe olvasztásával volt elfoglalva, a parlamenti munkát is ez a törekvés kötötte le leginkább. Az Alkotmány ratifikálásáról persze szó se lehetett, mert Rákosi szerint a Nemzetgyűlés csak burzsoá színjáték volt, az Alkotmány elfogadott keretei ennél fogva érvénytelenek, elfogadhatatlanok. Ezért Riesnek a Szovjet alkotmányt kellett volna lemásolni, és előterjeszteni, de az ezt a kérést egyszerűen megtagadta a Nemzetgyűlés határozatára hivatkozással.

Miután a baloldalt sikerült Rákosinak egy pártba olvasztania, de az új Magyar Állam jogalapja még mindig a levegőben lógott, ezért Rákosi 1949 -ben néhány nem a Ries által irt, és a Nemzetgyűlésben el nem fogadott kiegészítéssel ratifikáltatta az Alkotmányt az 1949. évi XX: törvénnyel. A kiegészítések tulajdonképpen a Köztársaság szó Népköztársaság szóra cserélése mellett, néhány bebiggyesztett passzus volt a kommunista párt korlátlan hatalmáról – ami a szovjet alkotmányt óhajtotta másolni – akkor is, ha az nyilván ütközött az eredeti szöveggel.

Ries tanácsára több szociáldemokrata képviselő nem szavazta meg a ratifikálást, ami megpecsételte Ries sorsát. Rákosi 1950 júliusban mint hivatalban lévő igazságügyi minisztert koholt vádakkal letartóztattatta, majd a váci börtönbe hurcoltatta, ahol kínvallatás alá vetették. Vallatás közben 1950 szeptember 15.-én egy Bauer -vagy Bayer? - MIklós nevű hóhérlegény agyonverte. (emlékét nem feledjük!)

Ezután az Alkotmány a „Magyar Népköztársaság Alkotmánya” megnevezéssel és a Rákosiék által oda biggyesztett néhány oda nem valósággal 1989-ig maradt hatályban. Ekkor a világ nagy átrendeződése miatt Magyarországon is bekövetkezett neoliberális fordulat jegyében, a parlament revideálta a szöveget, kitörölte belőle az utólag bele illesztett részeket, és immár a Magyar Köztársaság Alkotmánya néven volt ismét hatályos.

Néhány, a történelmet nem ismerő, válóperes és tyúkperes ügyvédből lett „jogi szakértő” tanácsára az Alkotmányt elkezdték „ideiglenes” jelzővel emlegetni, ami kifejezte az ország új urainak alkotmányozó szándékát. Azonban az Alkotmány egyértelművé tette, hogy nem lehet eltörölni, ha csak a Nemzetgyűlés, - mint a parlament felett álló népképviseleti szervezet - azt saját maga el nem törli, és újat léptet hatályba helyette. A Nemzetgyűlés összehívása viszont óriási politikai és hatalmi kockázatot jelentett (és jelent ma is) a neoliberális atlanti szolga pártokra, ezért azt nem merték összehívni. Az Alkotmány így és ezért érintetlen maradt..

Több mint húsz év múlva, a Fidesz nevű, szélsőjobboldali (neoliberális atlantista szolga) párt került hatalomra. Mivel a társadalom büntetni akarta az előttük két választási cikluson át uralkodó, szintén atlanti liberális jobboldali kormányt, a Fidesz kétharmados többséget szerzett a parlamentben.

Az új hatalmi elit rövid úton leuralta a hatalmi ágakat, majd 2012 január elsején az egyik súlyosan drogfüggő, és más devianciában is szenvedő, a Horthy és csendőrterror korszakért rajongó képviselőjének lázálmaiból tákolt, úgynevezett „alaptörvény”-t léptetett életbe a Köztársaság Alkotmánya helyett.

A történet humoros - és a magyar viszonyokat rendkívül pontosan jellemző - része az, hogy az Alkotmányt Rákosi még „burzsoá színjátéknak” titulálta, a mai, szélsőjobboldali hatalom meg „kommunista alkotmány”-nak nevezi. Ez a bizonyítéka annak, hogy az amúgy a ma is hatályos Osztrák alkotmányra nagyon hasonlító magyar Alkotmány, a néhai magyar jogász professzorok által megírt profi munka, ami minden szélsőségnek a hatalmi és gazdasági vágyait kizárja, illegitimmé teszi. Voltaképp ez a legfőbb „bűne” minden, az alsó néprétegekből a társadalom hatalmi csúcsaira felkapaszkodott szélsőséges uralkodó szemében, ezért is támadt rá az új hatalom ilyen vehemensen.

Ceterum censeo: az Alkotmány a Nemzetgyűlés ellentétes értelmű határozatáig de jure érvényes! Jelenleg de facto egy megszálló, államellenes hatalom jogrendje érvényesül helyette.

Frissítés:

Érdemes az alábbi videoban megnézni Róna Péter nyilatkozatát, amiben a 12:00. perctől az alkotmányosság nemzetközi jogi értelmezéséről beszél - ami a fenti történet elején tisztán nyomon követhető, a Fidesz un,: "alkotmányozásában" viszont nem, abban csak jogsértő elemek vannak jelen! (Bár megjegyzem, az utolsó törvényes Alkotmányunk érvényeségét nem vizsgálja, csak egy új megalkotásának lehetőségeit tárja fel)