AZOKRÓL AKIK MOST ORBÁNRA TÁMADNAK

A napokban lezajlott ellenzéki előválasztást sokan a magyar demokrácia megújulásának vélik, hiszen a jobboldali ellenzék kéz a kézben tartott egy bazi nagy képviselő jelölési kampányt abból a célból, hogy a 2022-es országgyűlési választáson már a helyileg legtámogatottabb jobboldali jelölteket állíthassa a ki a regnáló Fidesz jelöltjei ellen. A kulisszák mögé pillantva azonban elborzasztó látvány tárul a szemünk elé. Ezek sem azok akiknek mondják magukat!

Magyarország talán soha nem volt demokratikus ország, és az utolsó valóban demokratikus választás talán az 1944 - 45-ös Nemzetgyűlés alatt történt. Azóta mintha nem tudnánk a polit-bűrók nélkül létezni önállóan gondolkodni, a jövőnket elképzelni és megfogalmazni. Sőt, mintha csak állandóan angyalarcú és lelkű megváltók kijelölését várnánk a mindenkori hatalmasoktól. Így pedig könnyű minket az orrunknál fogva vezetni egy maroknyi szemfüles fickónak..

De lássuk mi volt ez az „előválasztás néven futó nagy népmachináló politikai marketing.

Az összeszövetkezés Pártjai.

Elsőként említésre méltó a DK Párt, aminek Gyurcsány Ferenc ex (bukott) miniszterelnök a tagsága által rajongva imádott feje.

Gyurcsány magát baloldalinak hazudva jutott be a politikai elitbe, ahol hamarosan megbuktatta a valóban baloldali Medgyessy Péter kormányfőt. A serénysége jutalmául ő kapta a bukott Medgyessy bársonyszékét.

2006-ban azonban kiderült hogy nem csak a baloldaliságát illetően hazudott permanensen, hanem minden másban is. Ezért lett egy kisebb lázadás a fővárosban amit a ma regnáló kormánypárt segített kirobbantani egy maréknyi szélsőjobboldali bajkeverőnek.

A lázadás után hiába próbálta megfékezni a tolvaj koalíciós partnereit, nem sikerült, A koalíció felbomlott, ezért hamarosan le kellett mondania. De azóta is görcsösen harcol a hatalom visszaszerzéséért – az általa alapított DK párt és odaadó tagsága segítségével.

A párt nyíltan küzd az európai és a hazai nagytőke (és benne Gyurcsány) érdekeiért, végcélja a magyar államiság megszüntetése, és egy európai centrum államba olvasztása - ami kísértetiesen hasonlít a nürnbergi perben kivégzett meglehetősen erőszakos Joachim von Ribbentrop birodalmi marsall álmaira. A párt politológiai értelemben és a jobbközéptől enyhén jobbra áll, társadalmi bázisa főként az idősebb középosztálybeliekből, közalkalmazott értelmiségből és vállalkozókból tevődik üssze. A párt munkavállalói támogatottsága - a baloldali - elhanyagolható. 

A második helyen említésre méltó párt az MSZP. Gyakorlatilag az ellenzék egyetlen, a rendszerváltás óta fennálló pártja. Három kormánycikluson keresztül volt az ország kormányozó ereje, Gyurcsány belépéséig azt állította magáról hogy baloldali – elvben a munkavállalók és szegények pártja – csak hogy nála csak a koalíciós társa (SZDSZ) volt vadabb neoliberális állam és ember ellenes kártevő.

A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után a párt elvesztette a társadalmi bázisát, alig van tagsága, aktivistája. A parlamenti helyét azért megőrizte azzal, hogy lassan Gyurcsány atlantista pártjának szatelitjévé változtak. Az ismertebb politikusai idő közben néhány kivétellel átigazoltak a Gyurcsány pártba.

A végső megszűnés előtt álló párt, néhány a parlamenti képviselői megbízásért elkeseredetten küzdő és bármire hajlandó régi arccal. Nyilatkozataiban igyekszik baloldalinak látszani, de ezt elég erőtlenül és esetlenül teszi, a háttérből állandóan elősejlik a korábbi ország pusztító, társadalomtól elidegenedő múltja.

A párt politológiai értelemben és a jobbközéptől enyhén balra áll, társadalmi bázisa főként az idősebb középosztálybeliekből, közalkalmazott értelmiségből tevődik össze.

A harmadik párt a Jobbik Magyarországért Mozgalom, ami anno a szélsőjobboldali űrt töltötte be. Alakulásakor a liberális hordák által kirabolt és magukra hagyott munkavállalók egy széles tömegének gyors válaszokat adott a globalizációra, és a rohamos és tömeges elszegényedésük okaira. A cigányokat és a zsidókat jelölte meg a probléma fő okozójának, és a társadalomtól egyre távolodó neoliberális elitek rabló hordáit. (Utóbbiban valljuk be: nem tévedett) Egyszerű náci pártként kormány közelbe sem jutott a fennállása alatt, tagjai közt sincs senki akinek kormányzati tapasztalata van.

A párt politológiai értelemben és a jobbközéptől erősen jobbra áll, miközben jelenleg a széslőjobboldali allűrök levetkőzésével küzd. Társadalmi bázisa főként a középkorú és idősebb vidéki alsó és középosztály, de a fiatalabbak körében is kezd népszerű lenni. (Viszont fennáll a veszélye annak hogy a párt a kampány során erősen "DK-sodni" fog.)

A negyedik párt az LMP. A Schiffer András nevével fémjelzetten a 2010-es kormányváltáskor debütáló, magát zöldnek tituláló csapat a neveként választott hitvallásával szemben is bebizonyította, hogy nem Lehet Más a Politika.

Az alapítása után viszonylag gyorsan – az egyéni érdekek mentén – darabokra szakadt a párt. Egyes prominens vélemények szerint a vezetők egyéni alkalmatlansága és karriervágya okozhatta egy kormány ciklusal később a jelenlegi Fidesz koalíció ismételt hatalomra jutását is 2018-ban. Az akkor - a Fidesz sorozatban harmadik győzelme után - kivált tagok más pártokban vagy "függetlenként" most is parlamenti képviselőségre aspirálnak. Maradék kis számú tagsága a zöld politikai vonalat tartja magáénak, ám ezt igen erőtlenül, mintegy a zöld politika anti-reklámjaként teszik.

A párt politológiai értelemben jobbközép liberális. Társadalmi bázisa főként a középkorú nagyvárosi értelmiség.

Az ötödik párt a Párbeszéd Magyarország  A párt az LMP első osztódásából alakult, klasszikus 'budai kávéházi liberális értelmiségi” formáció. Néhány taggal, és nem jelentős országos ismertséggel.
Viszont jelenleg ez a párt adja a Főváros Főpolgármesterét, amit főleg Gyurcsány Ferenc DK vezér ajándékának könyvelhet el, hiszen önerőből ezt a pozíciót soha nem szerezhették volna meg. (Cserében a Fővárosban az történik amit a DK vezér és a hozzá hű hivatali adminisztráció helyesnek lát, ezért a Főpolgármester hatásköre sok esetben a politikai strómankodásra korlátozódik)
Bár a párt zöldbaloldaliként határozza meg magát, születésének oka épp az volt, hogy a vezetők minden áron össze akartak bútorozni a magyar neoliberális pápa, Bajnai Gordon vadul neoliberális pártjával. Tevékenységükben azóta sem lehet túl sokat felfedezni sem a bal sem a zöld irányból, a kettőt együtt pedig semmiképpen nem.

A párt politológiai értelemben jobbközép liberális. Társadalmi bázisa főként a középkorú nagyvárosi - elsősorban a fővárosi - értelmiség.

A hatodik párt a Momentum, ami anno a Budapestre tervezett olimpiai játékokat megakadályozó fiatalok hecc,- és polgárpukkasztó csoportjából alakult.

A fiatalok politikai irányát és értékrendjét azóta sem sikerült pontosan kideríteni, viszont a „jókat mondás” 1990-ben már bevált módszerével viszonylagos népszerűségre tettek szert az országban. Ennek köszönhetően 2019-ben a párt két tagját delegálhatta az európai parlamentbe, viszont a magyar törvényhozásba nem jutottak be.

A párt politológiai értelemben jobbközép liberális. Társadalmi bázisa főként afelső közép és felsőosztálybeli fiatal nagyvárosi - elsősorban a fővárosi - értelmiség.

Mindent összevetve kijelenthető, hogy a szövetkezésben az atlantista nagytőke, és a városi értelmiségi elit fogott össze a vidéki kispolgársággal, a legkevesebb 3 millió nyomorgó, éhbérért dolgozó magyar állampolgárral szemben. A Jobbik által küldött szociális javulásról szóló üzenetek ebben a tömbben megvalósíthatatlanok - tehát érvénytelenek. 

Annak ellenére, hogy az előválasztási kampányt „összpárti” és „össztársadalmi” összefogásként kommunikálták, a társadalmi többséget reprezentáló és - a dolgozók, a munkásosztály - érdekeit képviselő baloldali pártokat, - pl.: Igen Szolidaritás, Munkáspárt, Európai Baloldal, Magyar Szociáldemokrata Párt, stb. - nem csak nem hívták meg a szervezkedésbe, de a maguktól jelentkezőket egyszerűen válaszra sem méltatták. Ez az elhatárolódás azonban nem a jobboldal szokásos ostobasága és faragatlansága miatt történt. Egyszerűen azért, mert ez az általuk kommunikált „új demokrácia” sem tűr el baloldali pártokat és törekvéseket a politikai térben – noha baloldal nélkül se európai, se fejlődőképes, se modern állam nem létezik, nem létezhet.

A összeszövetkezés kapcsolódási pontjai.

Az ellenzék egyedül gyenge pártjai kénytelenek választási szövetséget kötni más pártokkal ha a Fideszt le akarják győzni. Ennek a hatályos választási törvény az oka, (ami Olaszországból ered – de ott az Alkotmánybíróság megtiltotta az alkalmazását) aminek direkt célja a hatalmon levő kormány leválthatatlanná tétele. Az alkalmazott szavazat számítási rendszere pedig kifejezetten a nagyobbnak, a győztesnek kedvez, tovább gyengítve a kis pártokat.

Teljesen nyilvánvaló tehát hogy az alig egy harmados parlamenti erőt képviselő parlamenti pártok mindegyike összefogásra kénytelen, hiszen ha nem is nyer, de több képviselővel nem csak nagyobb a beleszólás lehetősége az ország ügyeibe, de siker esetén több állami támogatáshoz is lehet jutni.

Logikusan következett a fentiekből hogy az ellenzéki pártok összefogtak, de az minden esetre látványos hogy mi az a koherencia ami erre képessé tette őket.

A DK – bár permanensen baloldalinak hazudja magát még ma is – a nagytőke iránti elkötelezettségével összekötő kapocs a Párbeszéd politikusival, akik Amerika és a tőkés gazdasági rend imádatáról alakulásuk óta nem szoktak le. Ennek a rendnek Gyurcsány a korábbi gyakorlati megvalósítója, és nagytőkés volta annak hiteles biztosítéka, hogy ez a rabló rend egy esetleges hatalomváltás esetén sem változik meg az országban.

Az LMP mint súlytalan csoport ma is vonzalmat érez a Párbeszédbe igazolt egykori tagjai és vezetői iránt, akik lám a Főpolgármesteri státuszt is megszerezték a pártjuknak- hozzá értve a biztos állami állásokat és alapítványi támogatásokat is. A széthullás miatti aggódás, a testvér pártba való esetleges bejutás, vagyis a Párbeszéd köti őket tehát a vezérhajó DK-hoz.

A Momentum pár éves fiatal pártként gyakorlatilag kikerülte az értékválasztást. Minden energiáját a karrier politizáláshoz használhatja fel, hiszen minden polkorrekt amit tesz vagy mond, mivel semmihez – semmilyen morális, vagy szellemi vagy kulturális értékhez - nem kell tartania magát. A karrierépítésnek azonban kifejezett eszköze a „nagyok” nyomdokába lépés, a jó helyen jókor levés, az együttműködés a dominánsokkal. A DK pedig elég domináns hogy magához vonzza a karrieristákat.

Ezzel a DK hoz kapcsolódó vonalon a kis pártok sora és kohéziója már érthető és, értelmezhető diagramba is foglalható.

A DK - MSZP kohézió már érdekesebb, hiszen az MSZP a bukást és a mélyrepülést – a várható végső megszűnését köszönheti a DK vezérének. Ésszerű és érthető volna a távolságtartás az MSZP részéről - "becsületben, méltósággal kimúlni" - hiszen a párt legfőbb ellensége nem a regnáló kormánypárt, hanem a DK maga.

Csak hogy a pártban hátra maradt pretoriánusokat már nem vezetik elvek, csak a rendes és busás fizetésért, a pőre jelenlétükkel politizálnak – néha néha megszólalva egy egy okosabbnak vélt nyilatkozat erejéig. A DK-ban látszó túlélési lehetőség, - ami továbbra is a jól fizető politikai állásokat jelenti – vonzóvá tesz számukra minden barátkozást a DK-val így a választási együttműködést is, ami a széthulló párt néhány prominensének tényleg a biztos(abb) jövőt jelentheti. Egy esetleges győzelem esetén, egy két taggal a kormányba is bejutva akár a párt leépülése is megállítható és megfordítható lehet, ami további megélhetési perspektívát nyújthat az eléggé kitartó megmaradottaknak. Vagyis az MSZP-t tisztán csak személyes érdekek kötik a DK-hoz a szövetkezésben akár csak a Momentum tagjait vagy épp a Párbeszéd .politikusait.

Az összes szövetkező közül a Jobbik az egyetlen nehezen érthető tag. A szélsőjobb ellen eddig számtalan nyilatkozatot tett mind az öt másik szövetkező, az MSZP és a DK az elmúlt évek alatt önállóan is ezerszer kizártak már minden együttműködést a Jobbikkal. Hogy kerül akkor mégis ide?

Az első és legfontosabb körülmény az, hogy mivel a jobboldalon ugyan akkora az átjárási lehetőség a pártok között mint a baloldalon, a DK és a Jobbik sok kérdésben azonos álláspontot képvisel. Ilyen pl. az antibaloldali viszonyulás, az elitizmus (ami a szélsőjobb rasszizmusával majd nem azonos) de ide lehet sorolni sok más mellett a tőkés társadalmi rendszer mindenek előtti védelmét.

A jobboldalon ráadásul a szalon-náci, távolról sem egy elutasított álláspont, hiszen nem az elitet cigányozza és zsidózza hanem az „ellenséget”! (A verbális harc részének tekintik a náci beszédet- sőt olykor maguk a liberálisok is alkalmazzák a xenofób és rasszista megnyilvánulásokat)

Csak hab a tortán a DK európai centrum állam iránti elkötelezettsége, - ami ugye a náci birodalom eszmeiségében fogant – így a DK és a Jobbik között több az elvi és morális azonosság mint a különbözőség.

Így semmi ok a csodálkozásra nincs, a DK és a Jobbik szövetkezete megköttetett – Gyurcsány még büszke is volt rá hogy „milyen gyorsan ment”

Persze nem volt oka büszkeségre, mert ezen a személyi érdekeltségi alapon szervezett bázison valójában nincs szükség elvi alapokra, vagy bármiféle konszenzusra, hacsak a hatalom megszerzését és a birtoklását nem tekintjük annak.

De ez az egyik oka annak is, hogy egyetlen olyan (baloldali) pártot sem hívtak be a szövetkezésbe, aminek markáns, tudományos alapokon nyugvó társadalmi, gazdasági és hatalmi elképzelései vannak a modern demokráciáról.

Az ígéret.

Ahhoz hogy egy párt vagy párt szövetkezés országgyűlési választást nyerjen, ahhoz választókra van szüksége. Ezt a felettébb kényelmetlen körülményt ez a szövetkezet sem tudta áthidalni, ezért szükséges volt a választókat mozgósítani.

A magyar társadalom az ellenzéki pártok által a teljes összefogásra van kondícionálva évek óta, és a jelenlegi kormányfő – Orbán Viktor – feltétel nélküli gyűlöletére. Ez a két elem adja a mai társadalmi mozgósítás alapját. Szó sincs azonban a társadalmi többség – a dolgozók és szegények - javuló életkörülményeiről vagy az össztársadalmat és az országot felemelő vízióról, csupán „korszakváltást” ígért a szövetkezet (amiről ITT olvashattál).

A korszakváltás természetesen nem áll semmilyen kapcsolatban a rendszerváltás fogalmával, ahogy a 2012-es alkotmányos puccs által létrehozott orbáni gazdasági és társadalmi borzalom – amit rendszernek tituláltak egyesek, akik nincsenek tisztában a fogalom jelentésével – azonnali eltörlésével, és a jogfolytonos jogállam helyreállításával sem.

A korszakváltásban – ha sikerül – elsődlegesen a nagytőke, a városi és fővárosi értelmiség, a felső közép,- és felsőosztálybeliek lesznek a nyertesek, csak úgy ahogy 1990-ben vagy azóta bármikor. A Jobbik által képviselt csoportok sem számíthatnak a helyzetük javulására, de ha sikerül a korszakváltás akkor az elvileg nem rosszabbodik tovább.

Miért rajong akkor a többség mégis ezért a nyilvánvalóan klánosodott jobboldali politikai osztályért? Mi az oka a társadalmi szintű rajongásnak ami a jobboldali pártokat övezi?

A válasz roppant egyszerű: a média.

A média közvetít a társadalomba minden normát, és követendő viselkedési és gondolati mintát, ami meghatározza az egyén számára a társadalomban való létezés mindennapjait. Ezeknek a mintáknak az elsajátítása tulajdonképpen spontán, az egyéni akarattól szinte teljesen független.

Mivel a média munkásai a nagyvárosi értelmiséghez tartoznak, evidens, hogy azokat a pártokat fogják favorizálni ami az ízlésüknek világnézetüknek leginkább megfelelő.

De milyen ez az ízlés?

A magyar mainstream média atlanti imperialista, xenofób, és antikommunista hangnemben beszél és ír a világpolitika meghatározó elemeiről és eseményeiről. Ez pedig a nácizmus eszmei termőtalaja. Ezt se tárgyszerűségre törekvéssel, se hazafias gondolkodással nem lehet magyarázni (mert akkor mi is az atlanti globalizmushoz való kötődés?) viszont ez a szellemi tér biztosítja az átjárást a szélsőjobboldali és a neoliberális csoportok között. Mi több: össze is tartja őket.

Ez a média nem tud, nem képes – és nem is akar – a társadalmi többség problémáival törődni. Ha néha mégis megteszi, azt csak a fenti, sajátságos szűrőn át, óvakodva bármilyen rendszerkritikus megjegyzéstől. Ez a média viszont rendszer szinten nem tesz említést ha csak teheti – és mindig megteheti – a baloldali pártokról, a baloldali személyiségekről, és a baloldali szervezetek aktuális véleményéről az egész társadalmat érintő kérdésekben. Így a magyar baloldal „nem létezik” a közbeszédben, hacsak a mainstream médiából vett pőre és ostoba szidalmak terén nem.

Így a baloldali gondolkodású ember sem tud igazodási pontot találni a szellemi térben, jobb híján ahhoz a liberális párthoz igazodik aki „jókat mond” amibe bele lehet gondolnia az egyéni vágyait és elképzeléseit. Ez a viszony a 30 éve rendületlen neoliberális uralom alapköve: a tájékozatlan tömegnek tett soha be nem váltott de jól hangzó ígéretek. (a csalás maga)

Nem csoda tehát, hogy a pártszövetkezet a társadalomnak csupán korszakváltást és Orbán Viktor kormányfő eltávolítását ígérte meg a támogatásért cserében, no meg a tisztázatlan vagyonosodásának elszámoltatását, aminek az egyének a világon semmi hasznát nem látják, mivel az az életminőségükön az égvilágon semmi nem fog javítani!!

A miniszterelnök jelöltek

A hatalomért bejelentkező pártnak illik miniszterelnököt is jelölnie, illetve azt bejelenteni, hogy kit választana meg hatalomra kerülés esetén miniszterelnöknek. A miniszterelnök jelölés azért is fontos, mert a 30 éve meghonosodott vezér kultuszt ápolja, plusz arcot, és személyiséget t ad a hatalomért bejelentkező csoportnak..

A választási szövetkezet sajátossága, hogy minden párt a maga jelöltjét szeretné kormányfőként látni, így minden pártnak van saját vagy közös jelöltje. Az előválasztási kampányt ezért úgy szervezték meg, hogy a jelöltek mozgósítsák az embereket - mint ahogy az egy nagy szépségversenyen volna lehetséges. Mert hogy se gazdasági se politikai közös programot a pártok nem tudtak, és nem tudnak ma sem felmutatni. Így csak a miniszterelnök jelöltek szerepeltetése és azok nyilatkozatai teszik vonzóvá az ellenzéki szövetkezetet. Nem mellékesen a DK nyilvánvalóan totális befolyását a szövetkezet folyamataira némiképp elfedik.

Azt a körülményt kihasználva, hogy bárkit megnevezhetnek, a pártok távolról sem az emberi szakmai alkalmasságuk alapján választották ki a jelöltjeiket, hanem a médiában szerzett népszerűségük alapján.

Az első jelölt Dobrev Klára, a DK Európa Parlamenti képviselője, a párt elnökének az ex miniszterelnök Gyurcsány Ferenc pártelnök felesége.

Dobrev népszerűségét az európai parlamenti választások előtt kezdte a párt felépíteni. A népszerűsítési kampány sikerrel járt, Dobrev EU parlamenti képiselő lett. EU parlamenti képviselőként már gyakori szereplőjévé vált a médiának, és gyakran tett éles kijelentéseket a regnáló kormány és a kormányfő tevékenységével kapcsolatban. Ellenzéki körökben ez egyre növelte a népszerűségét. Az sem csorbította azt, hogy 2020-ban nyilvánvalóan hazugságokkal kezdte traktálni a szavazóit, miszerint az Európai Unió majd kötelezi a kormányt a bér és nyugdij emelésre. A kampány tulajdonképpen a választók „bevonzását”, illetve azoknak az adatainak megszerzését szolgálta egy internetes aláírás gyűjtés módszerével.

Ahogy az sem csorbította különösen a hirtelen népszerűséget hogy napvilágot látott a Magyar Narancs tolmácsolásában a hír, hogy Kóka János ex pénzügyminiszterrel közösen, egy bolgár maffiózóval alapítottak közös céget. Továbbá az se rettentette meg a rajongóit hogy érintett Czeglédy Csaba, a családi jó barátjuk egyik gazdasági bűncselekmény miatt indult ügyében, – amiért akár büntető eljárást is indíthatnak ellene.

A gyakran hangoztatott „európai egyesült államok” melletti elköteleződése világosan mutat rá az atlantista liberális értékrendjére, ami ettől függetlenül még mindig a magyar társadalom érdekeivel szöges ellentétben áll.

A második jelölt Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere, a Párbeszéd Magyarországért párt, az LMP és az MSZP miniszterelnök jelöltje.

Karácsony 1995-ben került Budapestre. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a fővárosi atlantista krémmel, egy időben Horn Gábornak az SZDSZ egyik legodaadóbb és legbefolyásosabb hívének táskahordozójaként emlegették.

Az épp megalakult LMP tagjaként 2010-ben országgyűlési képviselő lett, majd a következő választás előtt kilépett a pártból, hogy együttműködhessen a Gyurcsány érához közel álló, vadul atlanti neoliberális USA pénzből fizetett Bajnai Gordon mögött álló erőkkel. A Fidesz kormányt akkor nem sikerült leváltani, de állhatatosságát a főváros Zugló kerületének polgármesteri címével, majd később a Főváros Főpolgármestere címmel jutalmazták.

Karácsony azon kevés tiszta kezű politikusok egyike, akinek nevéhez nem tapadnak gazdasági bűncselekmények, noha tudva levő hogy a zuglói önkormányzatba beépült szervezett bűnözés többször is életveszélyesen megfenyegette az érdekeit veszélyeztető döntéseiért.

Nyilatkozatai alapján mérsékelt jobboldali, liberális demokrata értékrendet valló bürokrata. Emberi – nyugodt - természete miatt nem tartják vezérnek, csak végrehajtónak.

A harmadik jelölt Jakab Péter, a Jobbik Magyarországért Mozgalom párt elnöke.

Jakab 2009 óta tagja a pártnak. A pártba való belépésekor elbocsátották az állásából, ahol egy roma iskolában tanított roma gyerekeket történelem szakos tanárként.

Politikusi pályafutása alatt volt miskolci önkormányzati képviselő, majd pártszóvivő, míg végül 2020-ban a párt elnökévé választották. Vele indult meg a szélsőjobboldali párt néppártosodási folyamata, amire sötét árnyékot vet a pártban maradt prominensek korábbi rasszista tevékenységéről szóló képi és írásos dokumentumok gyakori felbukkanása..

Jakab is a tiszta kezű politikusok közé tartozik, a nevét sehol sem említik sem a helyi sem az országos politikai maffiák bűnös dolgaival kapcsolatban – soha nem került közel ezekhez.

Nyilatkozataiban markánsan kiáll a dolgozókért és elesettekért, ami pártja új hitvallásának prezentációja: „a szabadság és a gyarapodás lehetőségét kínálja minden tisztességes magyar embernek, kiváltképpen azoknak, akik ezt az elmúlt három évtizedben nem kapták meg „

A negyedik jelölt Fekete-Győr András a Momentum Mozgalom párt elnöke.

A politikai tevékenységéről gyakorlatilag semmit nem lehet elmondani azon túl hogy pártelnökként nyilatkozik minden médiában.

Nyilatkozatai alapján egy zavaros, értékrend nélküli ember képe rajzolódik ki – afféle bármerre hajló politikus.

Az ötödik jelölt Márki-Zay Péter Hódmezővásárhely regnáló  polgármestere, aki egyéni jelöltként indul a miniszterelnöki címért.

Márki-Zaynak nincs számottevő politikai múltja azon túl, hogy 2018-ban rendezett időközi választáson a Jobbik párt támogatásával legyőzte a Lázár János helyi Fideszes erős ember által támogatott jelöltet, Hegedüs Zoltánt, majd 2019-ben meg is védte a státuszát. Ez a győzelem közismertté tette, a Fidesz legyőzhetőségének élő jelképként hivatkozzák a személyét a jobboldalon.

A megnyilatkozásaiban jobboldali populista rendszerbarát hangokat üt meg, de a nagycsaládos, kereszténykatolikus minta férfit akarja közvetíteni a publikum felé, aki politikai nézeteit tekintve semleges, "mert keresztény". Sikerrel.

Nem túlzás azt állítani, hogy az öt személy közül bárki is nyerne végül a kormány megalakítására megbízást, roppantul vigyázna arra, hogy semmivel se lépje át a fent említett ígéretük kereteit. Igy minden bizonnyal marad a már mindenütt elbukott neoliberális gyarmati rend az országban.