A Fidesz-KDNP politikai elődei, és mártírjai. Mansfeld Péter A HAMISÍTOTT FORRADALMÁR
Az 1956-os forradalom leverése után kettő esztendő elteltével (1958. november 21.-én) kezdte tárgyalni a Fővárosi Bíróság Blaski József, és négy vádlott társa ügyét. A vád tárgyává tett cselekmények kivétel nélkül a forradalom után eltelt kettő évben elkövetett bűntettek voltak, amik között a fő vád kettő rendbeli gyilkosságra való szövetkezés volt. A fő vád mellett – értelemszerűen a fő cselekményhez kötődő – a mellékvádak: lőszerrel, lőfegyverrel való visszaélés, emberrablás, jármű önkényes elvétele, rablás, egy rendbeli hivatalos személy elleni erőszak, fogolyszökés, hivatalos személy elleni erőszak kísérlete mellett, más hatóság által még el nem bírált több rendbeli kisebb lopások számtalan sora volt.
Az ügyben másodrendű vádlottként szerepelt Mansfeld Péter, aki visszaeső fiatalkorú bűnözőként állt a bíróság előtt.
Mansfeld Péter 1941 március 10.-én született munkás családban. Szülei az apja alkoholista életmódja miatt 1951-ben szétköltöztek, majd 1953-ban el is váltak, két testvérével az édesanyjával maradt. Az általános iskola elvégzése után Mansfeldet 1955 szeptemberében ipari tanuló iskolába vitték, Csepelre, a Ganz-Mávagnál lett vasesztergályos tanuló. Jó tanulmányi eredményei voltak.
1956 október 23-án csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz, akik futár feladatokkal bízták meg. Ennek során egy gépkocsit használhatott, bár jogosítványa értelemszerű, hogy életkorából következően sem volt, lehetett. November 4. után néhány fegyvert gyűjtött össze, és elrejtette azokat.
 |
| Széna tér, 1956 |
Semmilyen adat nincs arra vonatkozóan, hogy a forradalom alatt részt vett volna bármilyen harci cselekményben, ezért nem is tartóztatták le mint a felkelők sokaságát általában. Forradalmi tevékenysége kimerült a jogosítvány nélküli autózásban, ami akkor is legfeljebb szabálysértési tényállást valósíthatott volna meg. Tekintettel a szükséghelyzetre ezt soha senki nem kérte számon rajta később sem.
A forradalom leverése után a MOM-ba helyezték, ahonnan szerszámokat lopott. A bevételeket növelendő, vissza járt a korábbi munkahelyére - a Ganz-Mávagba, - ahonnan szintén szerszámokat és más értékeket tulajdonított el. Majd 1957 október 4.-én egy autólopás után elfogták, de megszökött a rendőrségről. Elfogásáig lopásból élt, majd az azután - pár hónapos vizsgálati fogság végén,- 1958 januárban egy év börtönre ítélték, amit három évre felfüggesztettek. Szabadon távozhatott az ítélet után.
Mansfeld azonban soha nem tért vissza a hétköznapokhoz, az ítélet nem érdekelte. A már büntetett előéletű Blaskival és másik három fiatallal bandát alakítottak, autókat loptak, és nagyszabású rablásokat terveztek el. A zsákmánnyal valamelyik nyugati országba akartak távozni, de előtte még likvidálni akarták két banda tagnak az elvált feleségeit is.
A terv kivitelezésébe 1958 őszén bele is fogtak (két évvel a forradalom leverése után) aminek során első lépésben megtámadtak és elraboltak egy rendőrt, aki szerencsére megúszta – csak az igazolványát és a fegyverét vették el. A cselekményhez használt lopott autó azonban a vesztüket okozta, a rendőrök gyorsan elfogták őket.
Az elfogásuk után nem sok idővel el is kezdődött a büntetőperük 1958. október 28-án. Ebben Mansfeld a II. rendű vádlott volt, az első rendű a felnőttkorú Blaski. Neki azonban csak töredéknyi gaztett volt a bűnlajstromán mint Mansfeldnek, hiszen ő csak egy pitiáner autótolvaj volt, akár a társaik. Így vélhetően csak jogtechnikai ok miatt került az első helyre, így az 1958 november 21.-én kihirdetett ítéletben 10 év börtönnel megúszta - a többi vád mellett a gyilkosságokra való szövetkezést is. Három társa 3-3 évet kapott – társtettesként – ugyan azért.
Mansfeldet a bíróság azonban életfogytiglani börtönre ítélte, aminek elsődlegesen az volt az oka, hogy Mansfeld életútja egy erőszakos hajlamú, fékezhetetlen bűnöző képét tárta a bíróság elé. (Ma a harmadik esetben adott egyszerű pofonért is életfogytiglan jár a jobboldali ihletésű törvényeink szerint!!) Mansfeld a letartóztatásától fogva agresszívan viselkedett, többször megtámadta az őreit, és újabb szökést kísérelt meg. A börtönben ezért a legkezelhetetlenebb bűnözők között tartották számon, ami egy újabb negatív elemet tárt a személyiségéről a bíróság elé. Ennek – és csak ennek - köszönhető, hogy az első fokú ítélet felülvizsgálati tárgyalásán 1959. március 19-én Mansfeld ítéletét halálbüntetésre változtatták. (Blaski ugyan ekkor már életfogytiglanig tartó szabadságvesztés büntetést kapott a gyilkossági előkészületekre és a hivatalos személy sérelmére elkövetett erőszak és rablásra tekintettel.) Az ítéletet végrehajtották.
 |
| AZ ÚJ NEMZET MÁRTÍRJA |
Mansfeld 1956 utáni életútja és tevékenysége semmilyen koherens összefüggésben nem áll az 1956 október 23.-i forradalom szellemiségével, és annak céljaival, személyisége a legjobb szándékkal sem kapcsolható a politikai ellenállókéhoz, és nem is rendelkezik annak azonosítható jegyeivel.
Ez a cselekmény sorozat nagyjából olyan közelségben áll bármely forradalmi tetthez, mint a Cinege utca a Tau Cetihez, ezért ebből a bűntett sorozatból egyetlen épelméjűek által üzemeltetett állami hazugsággyár sem próbált volna mást kihozni, mint ami. Nem úgy az Orbáni, ami ősök, húsök, és nagy elődök hiányában nem lehet túl válogatós.
A tények ráadásul nem akadályozták az 1989- ben hatalomra került jobboldali politikai osztályt sem abban, hogy a történelmi gyökereinek kutatása közben “ráismerjen Mansfeldre” - „mint néhai aktív, és tevékeny elődjére”, - és ennek okán, mivel az ítéletében a társadalomra való veszélyességének indoklásában kitérnek az 56 októberi autózására is, – forradalmi hőst, mártírt faragott a személyéből. A Fidesz hazugsággyára ezt az 1989-ben keletkeztetett hamis ethoszt kihasználva 2011-ben mártírt avatott Mansfeldből, a fékezhetetlen bűnözőből.
 |
| Német Szilárd (Fidesz-KDNP) Mansfeld mártírrá avatásán |
Mindent összevetve Orbán Viktor október 23-án mások mellett Mansfeldet, a nyilvánvalóan gátlástalan, és fékezhetetlen bűnözőt teszi meg mártírjának, követendő elődjének, a jobboldali idolnak, minden itt feltárt tulajdonságaival egyetemben. Ez több mint tragikus.
A tisztesség kedvéért meg kell jegyezni: az ítélet törvénysértő voltához nem fér semmi kétség. (Még nem volt 18 éves a rendőr elleni támadás idején!) De ez a párját ritkító arrogáns pökhendiség, amivel ezt az ítéletet meghozták, és végrehajtották, már nem az 1956-os forradalom leverésével kapcsolatos politikai gaztettek közé tartozik. Máshol kell(ene) tárgyalni! Már csak a tisztesség kedvéért is, de ez a tisztességtelen jobboldali hazugsággyár jóvoltából egyhamar nem várható hogy megtörténik. Pedig elkelne már a tisztánlátás!
Én egy olyan változatot olvastam valamikor, amely szerint Mansfeld megismerkedett egy már elvirágzóban lévő nővel. Aki "beavatta" őt a férfiúi kötelességek rejtelmeibe.
VálaszTörlésMiként az ilyen esetekben nem ritkán történik, az ifjú kakaska fülig szerelmes lett élete első kapcsolatába. Beavatta hát legrejtettebb titkaiba is. Elmondta, például még azt is, hogy létrehozott egy illegális fegyveres csoportot. Azt, egyelőre, még nem tudta, hogy szívszerelmét ő már egyáltalán nem érdekli: futó kapcsolatnak tartotta a még tapasztalatlan, ifjú amorózót. Annál is inkább, mert volt egy igazi szeretője, egy katonatiszt.
Ifjú hősünk aztán előbb-utóbb csak rájött a dolgokra. És a lángoló szerelmet vad féltékenység, és az ezzel együtt járó tévképek váltották fel. Többek között az is, hogy a nő elárulta őt a katonatisztnek. És megszületett az ítélet: szerelme áruló. Akivel ezért végezni kell. Egy este azután el is ment az asszonyhoz, és lelőtte. Ebbe a gyilkosságba bukott bele.
A komcsikat oly mértékben gyűlölte, hogy kihallgatása közben (pedig erről - többek között a fegyveres szervezkedésről, a rendőr elrablásáról, nem is kérdezték) a kihallgató tisztnek ő maga vágta a képébe, hogy, igenis, ő fegyverrel akarta megdönteni a rendszert. Az egyszerű köztörvényes ügyből így lett államellenes, terrorista szervezkedés. Amiért meg is kapta büntetését.
A történetet az elérhető - majd nem teljes - bírósági és rendőrségi anyagok alapján tárták fel a történészek. Azokban szó sem esik erről a kalandról sem, és a gyilkosságról sem.
TörlésA periratban szó sem volt államellenes szervezkedésről sem, a Mansfeld - Blaski galeri köztörvényes bűnözőként állt a bíróság elé, és az iratok alapján nincs elég ok kételkedni abban, hogy nem volt alapos a nyomozás. Ha pedig nem írták bele a vádiratba hogy (jujj!!) "államellenes szervezkedés" - akkor a cselekményt nem is vették annak. A rendőrségi kihallgatáson született iratok pedig szintén nem támasztják alá ezt a gyilkosságos, szervezkedős verziót, ami az idők folyamán városi legenddé vált. A nyers valóság az, hogy a bírók valamiért figyelmen kívül hagyták hogy Mansfeld fiatalkorú, amit valószínű hogy olyan, a tárgyaláson történt események idéztek elő, amit a jegyzőkönyvek nem tartalmaznak. (pl Mansfeld tiszteletlensége dühöt váltott ki az eljárókból, és ez vezetett az indulatból hozott, törvénytelen ítélet megszületéséhez.)
Így ez az ügy az igazságszolgáltatás szakmai ügye, (szégyene) nem pedig politikai ügy.
Köszönöm hogy elolvasta!
És hogy még nem volt 18 éves... Igen, a formális jog szempontjából. Habár 17 évesen is eléggé fejlett egy ember tudata. Csakhogy az idő tájt még labilis idők jártak, a helyzet még mindig rendkívüli volt. És ne feledjük az 1956 okozta traumát: a Köztársaság teret, a miskolci Búza teret - de még Mosonmagyaróvárt is. Ahol egy fiatal, súlyoan sebesült határőr tisztet hurcoltak el a kórházból, és vertek agyon, a lábánál fogva felakasztva. Vagy Tóth Ilona esetében, aki egy ártatlan fiatalembert fogatott el az utcán, hurcoltatott a Péterfy Sándor utcai kórházba és gyilkolta őt hosszasan, kegyetlenül.
VálaszTörlés1958 novemberében, - a Mansfeld ügy ügydöntő tárgyalásán - a törvény világosan (és nem "formálisan") rendelkezett arról, hogy a fiatalkorúakat nem lehet halálra ítélni semmilyen okból. Ez az ítélet tehát törvényes volt.
TörlésA fellebbezési tárgyalás idején a törvény ugyan az volt, - szintén nem formálisan - amit a magyar bíróság egyszerűen lábbal tiport meg az ítéletalkotásában. (Nem ez volt az első, és nem is az utolsó ismertté vált alkalom.)
Köszönöm hogy elolvasta.
1956-ban elég sok provokáció volt, például amikor a Kossuth térről átterelték a népet a Magyar Rádió épületéhez a lázító provokátor-szónokok üvölötték, hogy "gyertek magyar testvéreim, folyik a drága magyar vér a rádiónál" - és nyilván nem is volt semmilyen konfliktus, egy lövés nem dördült el addig. Valóban van akinek semmi se drága, az emberélet, hogy aljas felforgató céljait elérhesse! A Kossuth téren meg akkor lőttek a tömegbe, amikor a szovjet-orosz katonákkal a magyarok elkezdtek barátkozni, egy katonatiszt akkori vallomása szerint megtalálták és felszámolták az egyik tűzfészket és úgy ítélte meg, hogy egyértleműen civilek voltak a lövöldözők, ami különös, hogy személyes okmányok és iratok nélkül!
VálaszTörlésIgen, Wittner Mária - "nemzeti hősünk" - is tesz róla említést hogy nem a kormány erők lövöldöztek, hanem ők:
Törlés"A Szabad Nép szerkesztősége előtt várakozott a csoport, amikor elterjedt a hír, hogy a rádiónál rálőttek a fiatalokra, akik a DISZ követeléseinek beolvasását követelték.
A kíváncsiak tömegével együtt ő is odament. Saját elmondása szerint ezután: „szemben fölmentem egy emeletes ház tetejére, ahol két fiatal srác volt fegyverrel. Megmutatták, hogyan kell tölteni a „gitárt” - így hívta akkor mindenki az orosz dobtáras géppisztolyt – és én töltögettem nekik” (A rádiónál, a szemközti épület tetejéről is lőtték a tömeget, máig az a hiedelem, hogy az ÁVH lőtt.)"
Vagyis az 56-os "forradalom" véres eseményei a tények tükrében egyre kevésbé írhatóak az akkori kormányzat számlájára, de a rendszerkritikus fiatalokéra sem. Nekem is az a véleményem, hogy az eseményekben óriási része volt egy revansista jobboldali erőnek. Lévén, hogy csak 11 éve ért véget a háború, viszonylag friss volt a vereségérzete a nyilas mozgalomnak, ezért is tűntek fel a fegyveresek között a korábbi nyilasok.
Köszönöm hogy elolvasta!