Én szerintem.

Van amikor sokan nem tudjuk hogy mit ünneplünk össznépileg, ami legtöbbször a vallási ünnepekkel szokott megesni. Így vagyunk ezzel a rendszerváltás után bevezetett október 23-i ünneppel is, amiről sokan nem tudják, hogy az amellett hogy a Köztársaság 1989 október 23.-ai kikiáltásának ünnepe, az 1956 október 23.-án kitört szocialista forradalom ünnepe is. A Köztársaság kikiáltása, amit egy Szűrös Mátyás nevű öregedő MSZMP potentát követett el önhatalmúan, - saját magát egy hirtelen ötlettől vezérelten felhatalmazva erre, - valójában nem másnak állít emléket, mint a társadalmi balgaságnak, ami bárkit felhatalmaz bármire, ha az elég messianisztikus dolgokat mond vagy vél mondani a csodaváró tömegnek. Ezzel együtt nincs vele semmi baj, a Nemzetgyűlés által Alkotmányban rögzített Köztársaságnak még úgy sem volt ünnepe, a minden féle más mellett ezt ugyan miért ne ünnepelhetnénk? Azonban van egy másik mementoja is a napnak, nevezetesen az 1956 október 23-án kezdődött szocialista forradalom,...

Tavaly novemberben jelent meg Magyarországon Patrick J. Deneen professor „A LIBERALIZMUS KUDARCA” c. könyve, ami a címénél fogva is botrányt sejtetett. Azonban a magyar olvasók túlnyomó többsége vakon hívő liberális, aki a kezébe sem hajlandó venni egy ilyen című munkát, nem hogy még fizessen is érte a könyves standon. Talán a könyvnek a fenti okból következő gyér olvasottsága miatt maradt el a botrány, és ezért szárnyal a liberális parlamenti ellenzék népszerűsége. Pedig ha egymillió magyar olvasta volna ezt a kristály tiszta logikával megírt, alapvetően tudományos értékű könyvet, talán sokakban tudatosulna, hogy a mai liberális csoportok harca nem a társadalom, és az államiság, hanem a csoportok vezetőinek túléléséről szól – ahogy azt egy másik kiváló tudós, P. C. Roberts is kifejtette már. Hogy ez így legyen, hogy esély se legyen a közös ügyekbe való beleszólásra, a politikai jogok tényleges gyakorlására, s ez által a politikai közélet liberális bandák kisszerű harcává zülljön le a ...

Egy Május elsejei felvonulás részlete Linzben. A Magyar Munkáskamara a Magyarországi Szakszervezeti Tanács 1901. évi II. Kongresszusa határozata alapján létesült, és általános szakszervezeti feladatok mellett (munkaközvetítés, segélyezés, jogi képviselet, stb.) a szakszervezetek közötti koordináló, valamint a szakszervezetek és az állam közötti közvetítő feladatokat látott el. (Szakszervezeti Parlament) Az 1920-as évekre a mai nyugat-európai Munkáskamarákhoz hasonlóan működött, nem csak a munkaerőbázis védelmét, hanem a közvetítő szerepét is ellátta a szakszervezet és a politika között. A szervezet elismerése és fenntartása része volt a Bethlen–Peyer-paktumnak is, ami az eladdig jogfosztottan élő lakosságnak a szabad szervezkedési jog mellett a szabad és titkos választás jogát is létrehozta.  Annak ellenére, hogy a Munkáskamara jelentősen javította a munkavállalók helyzetét, és a szociáldemokraták befolyását is növelte a szakszervezetekben, a II. világháború után az 1...

Történt, hogy a magyar társadalom az Aranykor utáni időszak pillanatnyi visszaesését látva új elitet keresett a továbblépéshez. Az önjelölt politikusok  boldogan vették át a bársonyszékeket, majd első dolguk volt hogy eladják a hazájukat és a honfitársaikat a transznacionális tőkének. A  hőstettért egy jó vacsorát kaptak - a hű kutya megérdemli - és az így létrejött új gyarmat földjei és maradék vagyona feletti korlátlan hatalmat is elnyerték. Azóta is dorbézolnak benne. 30 éve esett meg ez a ma is pusztító nemzeti tragédia. Azóta a történelmet is átírták a bűnösök, hogy senki ne emlegesse a múltat - amit végképp el akarnak törölni. Mert rettegnek a következményektől, a csúnyán átvert néptől. Bármi is álljon majd a borzalom emlékművén, - ha lesz ilyen - egyet soha nem feljethettek el: Az eddigi történelmünk során csak Taksony vérei, az Istvánok tettek ilyet. Csak hogy azok magyar Árpád háziak, ezek meg senkiházi gazemberek voltak.

Ahogy azt te is tudod, hazánk, Magyarország mára a tönk szélére került a szélső-liberális elvek mögé rejtőző orbáni bandák dúlása miatt. Százezrek sorsa fordult sanyarúra és nyomasztó kilátástalanságba, amire megoldást csak egy sürgősen bekövetkező kormány,- és az azzal egy időben megvalósuló politikai és gazdasági rendszerváltás hozhat. Tapasztalati tény azonban, hogy a homogén jobboldali parlament liberális ellenzékére nem számíthat az ország lakossága, mert épp úgy ígéreteken át tartják fenn a népszerűségüket mint korábban orbán, de valódi, - tudományosan megalapozott, védhető,- gazdasági és társadalmi tervvel vagy vízióval nem rendelkeznek. Sőt. A legtöbben a leghangosabbak közül már bizonyították is korábban, hogy teljesen alkalmatlanok az ország vezetésére. A közösségi oldalakon százezrek adnak naponta hangot az elégedetlenségüknek, miközben naponta érkeznek már az aggasztóbbnál aggasztóbb hírek a gazdaságról, és az ország piaci és szociális mélyrepüléséről. Egyre...

Az I. világháborút lezáró un. Trianoni Békeszerződés évfordulóján a vixos bajszú, keresztény úriemberré álcázott ex-sztalinista magyar parlamenti házelnöktől kezdve, a Wittner Mária nyomdokaiban kullogó wc-s nénikig bezárólag mindenki felhasználta az alkalmat, hogy a centenárium kapcsán leárulózzon, vagy csak lepocskondiázzon mindenkit, aki nem ért vele egyet abban, hogy ki és mi a nemzet, de legfőképp nem legfőbb óhaja, hogy négy tenger partjait mossa ismét az egész ország – mert más munka most nincs. De tiszta vizet kéne már önteni a pohárba, az ágyútöltelék képzősöket is fel kellene végre világosítani róla hogy mi történt, és miért is őrjöng a revizionista náci diktatúra. Hogyan alakult ki a mai magyar határ? A történet nagyon régen, a 955. évi augsburgi csatánál kezdődik, ami nem annyira volt csata mint inkább tőrbe csalása és megölése az akkori három legfontosabb magyar méltóságnak.  Nevezetesen Taksony hatalmi vágya állt a háttérben, amihez a hittérítő római papo...

Kép: Boris Vallejo   Az Isztambuli Egyezmény ratifikációja körüli heves viták margójára írom ezt a napokban történt esetről szóló bejegyzést. A történetet az élet írta, egy olyan EU tagállamban, ahol a családon belüli erőszak elleni fellépésnek már a magyar nőjogi szervezetek által is követelt, az Isztambuli Egyezmény által előírt rendszernek megfelelő formába öntötten működő, önálló törvényi és intézményi rendszere van. Gusztáv - nevezzük így a történet áldozatát – öt éve, élete alkonyán, 65 évesen, egy szál ruhában, pénz nélkül érkezett Ausztriába. Miután magyarországi élete alatt nem sikerült állandó, vidéki feketemunkásként egzisztenciát, ebből fakadóan - illetve emellett - szolgálati időt teremtenie, az „adható” (már nem kötelező!!) orbanisztáni nyugdíjat sem kaphatta meg. Magára hagyták, az éhen halást azonban nem tartotta opciónak.  Gusztáv tehát koldusként érkezett, azonban szívósan küzdött idős kora ellenére is. Egy év alatt – gyakorlatilag a semmiből - mun...