Hogy lesz azután??

A történelmünk során talán csak Aba Sámuel tőrbecsalása, legyőzetése és megölése után volt olyan nyomott és kilátástalanságba omló a közhangulat az országban mint ma, noha nem fegyverrel és martalócokkal törtek a békés, és fejlődő társadalmunkra, az általános rendre, hanem erkölcstelen jogalkalmazással.

Pedig ez - akár Aba Sámuel gyászos kimenetelű mosoni csatája - simán megelőzhető lett volna, ha a magukat "baloldalinak" valló politikai szereplők 2009-ben meghallgatták volna a figyelmeztetésünket, ("orbán megnyeri a következő választást, és minden mai elképzelésünket felülmúló totális hatalmi rendszert fog kiépíteni")  és legalább fontolóra veszik a megelőzést szolgáló javaslatunkat ( "azonnal helyre kell állítani a Munkáskamarát, a munka és szociális törvénykezésben előzetes szakértői véleményezési, valamint törvény előterjesztési,- és vétó joggal" ). De meg sem hallgattak minket, mert jobban féltek egy a népakaratot megtestesítő sokmilliós tagságú szervezet létrejöttétől, mint egy esetleges fasiszta juntától.. Vajon miért is??

A figyelmeztetésünk sajnos nem volt alaptalan, és napjainkra a totális, fasisztoid rendszer is sajnálatosan valósággá vált, az április 8.-i választási csalás óta pedig egy szűk elit már megszálló hatalomként uralja az országot orbán vezetésével, aki nem hajlandó lemondani az egyébként 2011 óta permanenssé vált köztörvényes bűncselekmény sorozattal megvalósított "remekművéről".
Úgy tűnik semmilyen számottevő ellenfele nincs, aki egyáltalán csak korlátozni volna képes a bámulatos szorgalommal végzett rombolásban, amit minden lehetséges fronton egyszerre és egy időben fojtat az ország és a társadalom ellen. Az ügyészség, a bíróság, az MNB, a NAV, a rendvédelem, a gazdasági kamara, sőt még a választásokat felügyelő és bonyolító szervezet (NVI) élére is ültetett hűséges emberei (bűntársai) amúgy is kiváló, kooperatív közösséget képeznek egy esetlegesen feltörekvő, számottevő ellenzéki erő eltiprásához.    

Van azonban a rezsimnek - mint mindnek - egy védhetetlen Achilles sarka, amihez egyre inkább közelít a mindent megváltoztató vágás: az államkassza összeomlása..
A rezsim 2010-es hatalomra jutása óta az állam 20 ezer milliárdos brutto adósságállománya - nem igazán az adósság ellen meghirdetett könyörtelen harcnak köszönhetően -  ma már nettoban közelít a  30 ezer milliárdhoz, az időközben az EU támogatások ellopott és visszafizetendő összegeit nem is számolva. (Vajon mi történt volna a "harc" nélkül??) Mindezen felül sehol nem találni adatot arra vonatkozóan, hogy a rezsim által az USA-ban forgalomba hozott 100 ezer USA dollár névértékű kincstárjegyek milyen nagyságrendben fogytak, és azok milyen további kötelezettséget jelentenek az államkasszának.
Vagyis az orbáni állam épp olyan, mint a társadalmi közeg amiből kiemelkedett. Lumpen. Tipikus módon, nyakra főre vesz fel hiteleket, de a fedezete nem igazán érdekli. A pillanatnyi előnyért, a felélhető, ellopható újabb és újabb milliárdokért szemrebbenés nélkül verik adósságba a társadalmat, ami voltaképp az összes tartozásért általánosan, - személyenként is! - felelős, illetve fizetésre kötelezett, amit az adóján keresztül már ma is havonta teljesít a hitelezők felé.

A munkavállalók juttatásainak megnyirbálása, a bérek alacsony szinten tartása, a számtalan adóemelés és sarc arra vall, hogy a rezsimben vannak a valóvilágot reálisan szemlélő végrehajtók, akik pontosan tudják hogy az adósságspirálba jutott országot képtelenség kivezetni a jelenlegi gazdaságszerkezettel. Ezért - ezek félelmeiben gyökerezve -  születnek ma már hetente a préstörvények, amik már  egyre kevésbé szolgálják az "állandó profitnövekedés szent célját", vagy éppen a liberálisok által hirdetett "jó kormányzás" néven ismert, munkássanyargató elvét, azok sokkal inkább az államkassza feltőkésítéséről szólnak. Mert valamiből fizetni kell, vagy csődöt kell jelenteni a kormánynak.

A csődöt azonban nyilván nem kerülhetik el, hiszen a gazdasági teljesítmény - működő motorok hiányában - nem nő a valóságban, amit az általános jelenséggé váló tömeges emberi nyomor is hajszál pontosan jelez. Így, és ennek okán hamarosan eljut a folyamat arra pontra, ahol a kassza bevételei már messze alulmúlják a fizetési kötelezettségeket - mint ahogy a lumpenek italra fordított kiadásai és a munkavégzésből származó bevételeik aránylanak egymáshoz - és ha tetszik ha nem, be kell jelenteni a rezsim totális gazdasági kudarcát (amit nyilván a totális hozzá nem értés, és a pofátlanul nagy lopások egyaránt előrevetítettek).
Ez a bejelentés viszont úgy fogja elseperni a rezsim mai hatalmasságait, mint a megtelepedett csótányokat az ipari kompresszor a műhely sarkából..   Egy jól működő társadalomban a sorsuk sem volna kétséges, de az ellenfeleik képzetlensége és mimózasága ezt épp oly kérdésessé teszi mint az, hogy nem csak az orbán rezsim nyújt szívesen menedéket a világban a nemzetközi gazembereknek, és kiszolgált strómanoknak.

Nem kérdés azonban, hogy orbán nem túl soká bekövetkező bukása után is működtetni kellene az országot, a társadalmat, a gazdaságot, amit források és profi gazdasági tervezők és gazdálkodók -  nem utolsó sorban a társadalom döntő többségének elhatározása és együttműködése - nélkül lehetetlen lesz végrehajtani.  Rendkívül nagy a veszélye annak is, hogy a társadalom minden szegmenségben uralkodó vezérszindróma miatt olyan elit kerül hatalomra, ami az utóbbi 30 évben divatossá vált atlanti-globalista, neoliberális gazdasági dogmákban keresi majd a megoldást annak ellenére is, hogy azok már sok évvel orbán hatalomra jutása előtt világgazdasági, és világpolitikai szinten is egyaránt megbuktak.

Az új hatalomra három elviselhetetlenül nagy teher fog nehezedni.
Az első és legfontosabb a fizetésképtelenség miatt konzekvensen bekövetkező energia hiány, hiszen az energiahordozókért is fizetni kell. Ráadásul a médiák korábbi hírei szerint 2020 január elsejétől az orosz fél nem kívánja üzemeltetni az egész Európát ellátó - Ukrajnán átvezető - gázvezetéket, ami a magyar lakosságra, és a helyi ipari felhasználókra is egyaránt óriási csapást fog jelenteni. A lehetséges megoldást Törökországi import jelentené, de az ehhez szükséges szerződésekről nem hallani - sőt a szükséges technikai beruházásokban -annak ellenére hogy nagyon kevés a hátralévő idő,- még egyetlen kapavágást sem tett senki.

A második óriási teher az általános nyomor kezelése lesz, ami az energiahiányra is tekintettel humanitárius katasztrófába fog torkollni. Pont olyanba, mint amilyeneket a kifosztott afrikai, vagy a lebombázott közel-keleti országokban láttunk. A megoldásban a mozgásteret rendkívül leszűkíti, hogy energiaválsággal kell szembenézni, valamint a gazdasági rendszer tervszerűen szétvert lebontott termelő központjai nélkül a közellátás megszervezése is lehetetlennek látszik. Annak ellenére hogy mezőgazdasági ország vagyunk, ma már jelentős az importunk alapélelmiszerekből is. Fizetésképtelenség esetén ez a behozatal konzekvensen leáll, és társadalmi méretűvé válhat az éhezés. Ezt a problémát az ENSZ segélyszervezetei sem tudják majd megoldani - mint ahogy eddig sem oldották még meg sehol.

A harmadik teher- a fentiekből következően -  közrend fenntartása lesz, amire a relaítíve kis létszámú rendvédelmi erők egyszerűen alkalmatlanok. Bizonyos hogy megjelennek a magántulajdonban álló erőszakszervezetek is hogy "segítsenek", de a ligetvédőkkel folytatott háborújukban bizonyították, hogy inkább maguk is rendvédelmi problémát jelentenek inkább mint a megoldást. A nyomor, és a társadalmi elégedetlenség miatt - ami nyilván az azonnali megoldások elmaradása miatt fokozódni fog - akár fegyveres konfliktusok is kirobbanhatnak - véglegesen káoszba sodorva az országot.

Mindezek okán csak reménykedni lehet, hogy az orbán rezsim gaztetteinek jövőbeni következményei ha nem is megelőzhetők, de legalább valamelyest tompíthatók. A sikerhez azonban szükséges volna hogy máris műhelyeket alakítsanak ki, és ott tervezzenek a hatalom potens jövőbeni birtokosai. Mert az ötletelés általában sehova nem vezetett az elmúlt 30 évben (bocsánat, de igen: orbánhoz) és a majdani helyzetben csak mélyítheti a problémákat és a borzalmakat, amiket majd az egész folyamat alakulásában teljesen ártatlan embereknek, a honfitársainknak kell majd átélnie - túlélnie.
Nem baj ha tudják az érintettek: a felelősség a társadalommal közös, de nem egyenlő!!!