A BOHÓC.

Rezsi Szilárd a bohóc

Mivel a Fidesz-KDNP egy jellemzően a legalsó társadalmi osztályokból, "hirtelen polgárosodott" közösség gyűjtőhelye, és képviseleti platformja, nem csak szükségszerű, hanem fontos is, hogy a közösség eredetét, és milyenségét pontosan kifejező személyek jelenjenek meg a szervezet csúcsain. 

A társadalmi csúcsok jellemző helyei a helyhatóság, és a parlament, ahova a szervezet tagságának csúcsemberei azért kerülnek, hogy az érdekeiket képviseljék és érvényesítsék. A liberális választói közösséget ennek jegyében személyesíti meg Szilárd már 18 éve, akin a magyar választók kezdetben sokat nevettek, de ma már szinte minden megmozdulása vagy megszólalása után csak szánalmat és dühöt éreznek  

Szilárdnak nehéz gyerekkora volt. Elmondása szerint egy apró, csepeli, mindössze kilenc négyzetméteres albérletben nőtt fel. Nagyon okos gyerek volt, de holmi szakmatanulásra azonban nem adta volna semmiért a fejét, mert a lakatosnak és a kőművesnek dolgozni kell. Ebből is kitűnik koravén intelligenciája. A Jedlik gimnáziumban érettségizett, azonban hamar kiderült, hogy atomfizikusnak pláne, de orvosnak meg jogásznak ha kevésbé is, de teljesen alkalmatlan. Ezért már fiatalon dolgoznia kellett, így érettségi után képesítés nélküli napközis nevelő lett egy csepeli iskolában. Pont testhez álló feladat volt ez neki, hiszen már akkor is szép nagy darab dagadt ember volt, ezért a gyerekek féltek tőle. Azt tették amit parancsolt nekik.

A karrierje is szépen ívelt felfelé. Alig 8 év alatt sikerült elvégeznie a Budapesti Tanítóképző Főiskola könyvtáros szakát  - van akinek ez csak 10 év alatt sikerült, amúgy 4 év a rendes tanulmányi idő az államvizsga előtti hosszabb szünetet is beleértve. Annak ellenére, hogy a könyvtárosságnak semmi köze a pedagógiához, a rendszerváltás után a munkahelyén elébb tanítónak, majd igazgatóhelyettesnek nevezték ki. Valaki sejthette hogy valami nem stimmel a Szilárd képzettségével, mert a statushoz szükséges minősítő diplomát csak a leköszönésekor, 1998- ban szerezte meg. 

Mert Szilárdnak ugye ez az igazgatói munkakör  már nem volt mentálisan és ambicionálisan eléggé kielégítő, így - a közoktatási vezető képesítés után szinte azonnal - 1998-ban a Vasutas Szakszervezet - hez igazolt személyügyi osztályvezetőnek. Félt kicsit az új munkakörben, - ő is érezte hogy az SZDSZ virtigli liberális alapító tagjaként nem kicsit paródiába illő volt, hogy ez az addig jó hírnek örvendő, a munkavállalói jogokért harcoló szervezet épp őt bérelte fel annak megállapítására, hogy ki lehet alkalmas erre a főállásban folytatott egyre reménytelenebb harcra.  

De nem történt semmi, sőt az ő lelkes munkálkodása is közrejátszott abban, hogy szép csendben eltávolítottak minden baloldali beállítottságú, a szakszervezeti munkához is értő szakembert a szervezetből, akiket máig sem pótoltak. (A "komcsi szakszervezetek" megbénítása amúgy is politikai célja volt a liberálisoknak, már 1990-ben is.) Sőt, jutalmul - mint "a szakszervezeti emberét" - a csepeli helyhatóságba is beválasztották.

A karrierje akkor kezdett felfelé ívelni, amikor a pártkapcsolatai megtették a Környezetgazdálkodási Intézet (KGI) európai integrációs igazgatójának. Azt nem tudjuk hogy könyvtárosként vagy közoktatási intézmény vezetőként itt mi lehetett a dolga, de azt igen, hogy a munkájában a nyelvtudása nem igen segítette, el se tudta olvasni a szakanyagokat amiket a munkakörével kapcsolatban köteles lett volna tanulmányozni. De végre ebben a munkakörben megszabadult a "proliságtól", a liberálisok által lenézett szakszervezeti munkától, és valódi fontos emberré vált.

A közvetlen munkatársai szerint "rendes ember" volt, de "eddig kevés nagyobb ökröt hordott a hátán a föld".

Ez a kicsit leminősítő megállapítás nem akadályozta a politikai kapcsolatait abban, hogy Szilárdot politikussá tegyék, aki páratlan szellemi tulajdonságával tiszta lenyomatát képezi a liberális minőségnek. Így - a szakszervezeti statusának is köszönhetően - Csepel polgármestere lett 2000-ben, majd a fővárosi közgyűlés tagjává is választották. Azóta csak a politikai "tudásából" és a hűségéből, a jótevői iránti feltétlen hálájából él. Igen jól.  

Az országgyűlésbe ennek ellenére csak azért jutott be, mert elődje Őry - majd Deutsch Tamás - 2004-ben európai parlamenti mandátumot kapott - Szilárdot küldték helyette (erőből)  "jókat mondani". És ő mondott is nem keveset, hiszen ki értene nála jobban azok nyelvén, akik a Fidesz támogatóinak törzsgárdáját adják: akik képzetlenek, rossz szociális körülmények közt, külvárosokban, apró falvakban, sivár mentális és kulturális környezetben nőttek fel, és abban is élnek. (Mert máshogy és máshol nem érzik jól magukat).

Szilárddal így belopakodott a politikai közéletbe, és vele ott polgárjogot is nyert a társadalom csúcsára emelt zsigeri nem tudás, és az ebből eredő skizofréniás gyűlölködés. 2013-tól un "rezsicsökkentési biztos"-ként szolgálta a FIDESZ-KDNP-t (mert a lakosságot ez a szemfényvesztés nem szolgálta). Ennek kapcsán számtalan ökörséget harsogott bele a médiába, amivel meglehetősen lejáratta magát is meg a pártját is, de legalább néhány, szintén alacsony szellemi képességű pártvezér képességihez, egy alsóbb és meglehetősen fix viszonyítási pontot teremtett. Önmaga által persze, mert saját maga lett az alulmúlhatatlan pont.
Ezért a példamutatóan odaadó munkásságáért 2018-ban - a csalással megszerzett újabb hatalmi ciklusban - a vezére jutalmul a Fidesz alelnökévé és az illegitim magánállam Honvédelmi Minisztériuma államtitkárává léptette elő (Szerencse hogy a FIDESZ-KDNP nem atom hatalom! De törekszik rá.). 

A kormányfőhöz való szoros viszonyának ékes bizonyítéka, hogy a magánalapítványa - csak úgy mint korábban Mészáros Lőrincé - több milliárd Forint adományt kapott az államtól. Közpénzből persze. Ettől a ponttól azonban jogos a gyanú, hogy Szilárd nem egy született bohóc, hanem csak egy jól helyezkedő, fizetett artistája az illegitim hatalomnak!
Istennél a kegyelem.