A MAGYAR RENDSZERVÁLTÁS VALÓDI TÖRTÉNETE II. ÍGY LOPTÁK EL A RENDSZERVÁLTÁSUNKAT. IS!

A 30 éve lezajlott Magyar rendszerváltás körülményeit már lejegyeztem (ITT) azonban abban nem foglalkoztam a világpolitikai háttérrel, amit "kényszerítőnek" szokás titulálni az olyan kis országok esetében mint a mi hazánk. Pedig kulcskérdés, hogy a rendszerváltás nemzeti tragédiába torkolló kisiklása milyen külső körülményeknek volt köszönhető, mert a külpolitikai hatások adják a szereplők tetteinek valódi kontúrját. Ezért csak a külső események ismerete alapján dönthető el, hogy a rendszerváltáskori eseményekben exponálódott személyiségek velünk együtt lettek áldozatok, vagy csak mások, idegen erők helyi kijárói voltak azért, hogy a személyes áldozathozatalt azzal elkerüljék..

Előzmények.

Az 1970-es évek végén a világkereskedelemben az USA jegybankja - a FED - a dollár kamatainak manipulációjával nemzetközi szintű inflációt és adósságválságot okozott. Ennek fontos oka az arab világból a nemzetközi hitelpiacokra áradó pénz könnyű elérhetősége volt (petrodollárok) - ami veszélybe sodorta a dollár, és az IMF világpiaci pozícióját. Ráadásul a petrodollárok alacsony kamata nem kevés bevételkiesést okozott az Atlanti tőkés csoportoknak. Lépniük kellett a veszteségek kompenzálására.
A manipuláció legnagyobb áldozata végül a dél-amerikai térség és főképp Brazília lett, ami nem volt képes finanszírozni az USA-val szemben fennálló adósságai brutálisan megugrott kamatait, aminek következtében evidensen megugrottak a törlesztő részletek is. A kereskedelem vészesen lassult, a déli alapanyag beszállítók sorra mentek tönkre. A  fontos beszállítók kiesése veszélybe sodorta az USA ipari növekedését is.
Így történt, hogy a 80-as évek végére a Brazil - és dél-amerikai- válság a mesterséges infláció okozta fizetésképtelenség miatt veszélybe sodorta az amerikai kontinentális fejlődést - így a profitot is - ezért az USA lépéskényszerbe került.

Mindeközben Európa keleti felén nagy változások zajlottak. A SU egyoldalú leszerelésbe kezdve folyamatosan vonta ki a csapatait Európából,- az USA rémülten és sietve Pershing rakétákkal rakta tele a kontinenst.

Az EU és a keleti szocilista országok - az ellenkező NDK és Románia kivételével - megállapodást kötöttek a Szovjetunióval való szakítás utáni időre, hogy azután "egy közös piacban egyesítik az egész kontinenst". Megszületett az ezt deklaráló 1986. évi EU Luxemburgi Szerződése, Magyarországon ennek nyomán megkezdődött az un "spontán privatizáció" és az állami/vegyes vállalati modellek térhódítása, ami az EU tagállamok szociális államának gyakorlatára való áttérést volt hivatott előkészíteni az egyezségek szerint.

Időben már elérhető távolságba került a többpárti parlamentek által működtetett államok kialakulása a pártállami struktúrák helyén. 

A Világ Nagy Változása.

Ronald Reagen kormányzása idején, az USA nagytőke hallani sem akart Brazília megsegítéséről. Annak ellenére sem, hogy a kialakult válságért az USA volt a felelős.

De 1989-ben Idősebb G. W. Bush elnök hivatalba lépése után -aki felismerte a helyzet roppant veszélyes voltát az USA gazdaságra - 1989 elején előterjesztette a "Brady Terv"-et az adósságválság megoldására.

Brady, a Bush kormányzat pénzügyminisztere volt. Az elnök utasítására kezdett szakembert keresni egy adósságmegoldási terv kidolgozására, amire a megbízást végül John Williamson liberális közgazdász kapta meg. 

Az alapmodell - szintén Williamson által kimunkálva - a véreskezű diktátor, Augusto Pinochet Chiléjében már működött, - pontosabban állandóan összeomlott. A modell az USA egy tőkéscsoportja felkérése alapján, kifejezetten a Pinochet junta által megdöntött chilei szocialista rendszer átalakítására született, hogy a diktátor un "modern kapitalizmust" valósíthasson meg az országában, ami egyrészt működőképes, másrészt kompatibilis az USA nagytőke érdekeivel.

Annak ellenére is, hogy az eredeti Williamsoni elképzeléseket Chilében brutális erőszakkal sem lehetett már akkor működtetni, ennek a projectnek az elméleti alapjait alakította át Williamson az okos bankárminiszter, Nicholas Brady felkérésre "a Brazil adósságválság megoldására".

Végül 1989 november elején az Institut for International Economics szervezésében került sor egy konferenciára, ahol az érintett államok valamint a FED az IMF és Világbank, néhány vezető politikus és liberális közgazdász, valamint a nemzetközi nagytőke képviselői előtt Williamson előterjesztette, és részletesen kifejtette a tíz pontból álló tervezetét.

A tervezet előírta, hogy (1.) a kormányzat(ok) minimalizálják a költségvetési deficitet - hogy ne kelljen a profitot adóval terhelni. Előírta, hogy (2.) a "politikai okból preferált" kiadásokat (pl. oktatás, egészségügy) át kell irányítani olyan területekre, ahol annak nagy megtérülési valószínűsége van. (pl. tőzsde, nagyvállalkozások privát beruházásainak támogatása) Előírta (3.) "az adófizetői bázis kiszélesítését" - a legszegényebbeket is adóztatni kell - ami a profitot terhelő adók csökkentéséhez vezet. Előírta (4.) a bankok és a pénzpiac liberalizációját, hogy a különféle költségeket és kamatokat állami befolyásolás nélkül a piac szereplői határozzák meg. Előírta, (5.) az egységes valutaárfolyamot és (6.) Egységes vámszabályokat. Előírta (7.) a külföldi (multinacionális) tulajdonában álló termelő-kereskedő tőke, és ennek beruházásainak szabad áramlását, ami előtt minden akadályt le kell bontani. (Helycsinálás a meglévő belföldi gazdasági szereplők terhére is) Előírta (8.) az állami vállalatok teljes privatizálását. (magántulajdonba adását) Előírta (9.) a piaci versenyt megakadályozó szabályok teljes eltörlését és (10.) a szabad cégalapítás lehetővé tételét (szabad vállalkozás joga, állampolgárságtól függetlenül)

A nagy válságmegoldó konferencia utolsó tanácskozási napja utáni éjjelen, 1989 november 9-én. leomlott a berlini fal. Bush azonnal válságstábot alakított és konferencia várható határozata alapján már reggelre elhatározta, hogy a "súlyos adósságokkal küzdő kelet-európai államok válságának megoldására" is a Williamson tervet fogják alkalmazni. (De hogyan akartak beavatkozni független államok sorsába? Honnan tudták hogy "súlyos adósságválság" van pl. Magyarországon- ahol nem is volt!? KLIKK IDE- ha nem hiszed!)

A MÁSODIK FELVONÁS

1990 elején - a berlini fal leomlásának apropóján - megjelent Francis Fukuyama "A történelemnek vége és az utolsó ember" c. esszéje, amiben a liberális filozófus lelkendezve közölte hogy a világ egypólusúvá, globálisan liberálissá vált, mert a kommunizmus megbukott, ezért az emberiség pedig újra az őt kizárólag boldogító "úr- szolga" viszony kereteiben fog továbbélni, tovább létezni.. (Mert Hegel szerint: az emberek vágynak szolgának lenni, míg egyesek vágynak úrnak lenni, így ezek közös vágyának megtestesülése a társadalom eme fő rendező elve.)

A berlini fal leomlásának különös, világpolitikai jelentőségét az adta, hogy az Európai Unióval szemben álló utolsó előtti európai szocialista állam bukása indult el a fal leomlásával kezdődően, így semmi sem akadályozta többé a Luxemburgi Szerződés végrehajtását. (Ti: a kontinens egyetlen közös piacba - kapitalizmusba - foglalását.)

Magyarországon eközben gőzerővel zajlott a már 4 éve eldőlt, és az EU segítségével bonyolított rendszerváltás, aminek keretében 1990 március 25-én megtartották a parlamenti választások első fordulóját, majd két héttel később, április 8.-án a második fordulót is. A választáson választójogú lakosság kb 60%-a vett részt az első fordulóban, majd a másodikban kb 50%, és az MDF mint kormányzó párt mellett a parlamentbe juttatta a Liberálisokat és a Fideszt is, akik a washingtoni liberális- a fent említett Williamsoni - elveket vallották politikai alapvetésüknek.

Az a tény, hogy az MDF által a választási kampányban hirdetett gazdaságpolitikát nem lehet végrehajtani - egyrészről a Luxemburgi Szerződés hatására lezajlott un.: "spontán privatizáció" miatt, másrészről a roppant pénzforrások hiánya miatt, amit máig ismeretlenek vittek ki az országból - már április végén köztudott dolog volt a politikai vezetésben. (Az ország pénzforrásainak ellopásáról ITT olvashattál)

Ekkor tűntek fel a magyar kormányzat holdudvarában a liberális közgazdák, akik melegen ajánlották a probléma megoldására a fentebb említett Williamsoni "tudományos" tervet: kiadások minimalizálása, megszorítások az egészségügyben és a társadalom működtetésének minden ágazatában, (kivéve a rendvédelem, hogy az esetleges ellenállást chilei mintára fegyveres erőszakkal is le lehessen verni) és az adózók körének kiszélesítését, ideértve az Áfa emelést (ahol lehet), és a magántőke támogatását.

Az MDF kormány befogadta a (neo)liberális tanácsot, amit vélhetően azért tett meg, mert a NATO-hoz akart csatlakozni, és kiváló barátságba kívánt ehhez kerülni az USA kormányzatával. Nem beszélve arról, hogy (történelmi tény:) szeptember 18-án az USA elnökénél -idősebb Bushnál - tett látogatást Göncz Árpád, és kíséretében még pár akkori politikai és gazdasági fenomén. Ezek a máig kérdéses tudású, és felhatalmazású emberek a magyar nép nevében beleegyeztek abba, hogy az USA "munkacsoportot" hozzon létre, s az "tanácsokkal és tapasztalatokkal támogassa demokratikus átalakulást." - amin keresztül a Williamsoni elvek magyarországi megvalósítása megerősítést, és lelkes ajánlást kaptak.

Vagyis Magyarország ezzel a megállapodással (tetszik vagy - nem) bekerült "az USA kézi vezérlése alatt álló banánköztársaságok" közé.

A gyakorlatban ez volt az a pont, ahonnan Magyarország térben és időben távolodni kezdett az Európai Unió - főleg a testvérország Ausztria - narratívájától. Lévén hogy ahhoz hogy megvalósuljon a rendszerváltás ígérete, a társadalom működtető rendszerébe sürgős befektetésre lett volna szükség, nem pedig elvonásokra.(megszorításokra)

Azzal ma már mindenki egyet ért, hogy az amerikaiakra nem lett volna szabad hallgatni. Az állami vagyon legnagyobb részét képező elemeket nem privatizálni kellett volna, hanem nevesített résztulajdonba, vagy más nyugati országok mintája alapján a szakmai befektetőknek bérletbe adni, a privatizációs bevételeket pedig nem a hatalmi külsőségek, és mindenféle baráti támogatások céljára kellett volna felhasználni, hanem a biztosítási rendszer megerősítésére. stb.

De nem ez az eseménysor volt az EU-val megállapodásba foglalt szerkezetű rendszerváltás bukása - innen még volt, lett volna visszaút. Az áhított és megvalósult Atlanti kapcsolat minden esetre jókora léket ütött az európai fejlődés irányába tartó országunk hajóján.

Augusztusban a világ liberálisai Washingtonban tartottak Kongresszust, (Internacionalét) ahol az alelnök Mr. Viktor Orban volt. A tanácskozáson megjelentek még az SZDSZ és az új kormány képviselői is, -utóbbiak megfigyelői minőségben.

A kongresszust azért hívták össze, mert részint a Fukuyamai okfejtést nagyon komolyan vették - Ti. hogy "a liberálisokon kívül más már nem játszik" szerepet a világ dolgainak alakulásában- tehát válaszokat kellett adniuk a jövő kérdéseivel kapcsolatban.

Részint meg azért, mert ez a kongresszus volt hivatott letárgyalni az Új Világrend (NWO) gazdaságpolitikáját immár a "globalizmus" jegyében,- vagyis az egész világra kiterjedően.

Tévhit, hogy a kongresszuson csak a Williamsoni recept elfogadásáról és terjesztéséről lett volna szó. Ez csupán egy eleme a liberális globalizációnak- ez csak a globalizált világ nemzeti gazdaságainak választott vezérelve. A ma is érvényes állam és társadalom irányítási modell maga.
Sokkal fontosabb volt a küszöbön álló globális "nagy" rendszer alapos áttekintése és elfogadtatása, aminek gyakorlati megvalósítása a világ liberális politikusaira várt. USA támogatással, (nyomásgyakorlás segítségével) persze, hiszen már nem állt az atlanti globalista liberalizmus (leánykori nevén említve: Az amerikai imperializmus) útjában a Szovjetunió. 

Az új rendszert Globalizmusnak nevezték el - ez a fogalom a 90-es évek első negyedétől vált közhasználatúvá a médiában is, mint a "közjó alapja" - aminek főbb elemei az atlanti és más transznacionális tőketulajdonosok csoportjai közötti béke, a világ országainak a világkereskedelmi hálózatba integrálása, az országokban már kiépített, vagy azokba később telepítendő termelő-kereskedő központok által, valamint a nemzetállamok kormányainak integrálása (elsorvasztása), a globális rendszerbe. Utóbbiak működési modelljének fogadták el Williamson tíz pontját, vagyis Williamson az ezután elkövetkező Globális rémálomban minden állítással szemben csak "másodosztályú tiszt" volt (akin ezért a világ haladó gondolkodói később igazságtalanul vertek el minden port, a bekövetkezett óriási gazdasági és szociális katasztrófákért).

A Williamsoni modell alkalmazása természetesen magában foglalta annak kockázatát, hogy a nemzetállamokban való végrehajtása új Pinochet rendszereket hoz létre a világban (ahogy ez be is következett) de a globális haszonelv, a rendszer valódi haszonélvezőinek kapzsisága, és a politikusok tragikus butasága felülírták ezeket a félelmeket.

Williamsont a Pinochet diktatúra működtetésében szerzett gyakorlati tapasztalatai miatt természetesen felelősség terheli a későbbi nemzeti katasztrófákért, amit az sem ment, hogy 15 évvel később sok állítását nyilvánosan is visszavonta, és más, liberális közgazdasági alaptételként kezelt és végrehajtott "receptjét" a "nem úgy gondoltam" szintű publikációkkal magyarázta (mentegette).

A liberálisok nagy washingtoni tanácskozásán felszólalt G. W. Bush, az USA elnöke is, aki a világ mind a két nagy, egymással szemben álló transznacionális tőkéscsoportjának bizalmát bírta. Bush a liberalizmus régi elveiről szónokolt - amit a tanácskozással épp "leporoltak" - ami a világra majd a jólét és a béke korszakát hozza el úgy, hogy az az Új Világrend elméleti alapjává válik. Vagyis a szabad kereskedelem és tőkeáramlás hozza el azt a kegyelmi állapotot, amiben a termelők és a fogyasztók (értsd: tőketulajdonosok és a nép) együtt ismerik fel a közös érdekeiket, és érvényre juttatják azokat a politikai akaratokkal - a világkormányzással - szemben. Ezek után a proletariátus átalakul független és produktív középosztállyá, ami polgári és politikai jogokat követelhet(!) majd. (Mert az átalakulásig olyan nincs neki - a középosztályba meg egymillió Dollár magánvagyonnal lehet belépni) Ez hozza el a világnak a jólétet testvériséget, és így tovább.

Az azóta született liberális elméletek később ezt az isteni kört ábrázolták és általánosították (ma is) az egész világra. (De milyen világ is az, amiben csak a dollármilliomosoknak van joga "polgári és politikai jogokat" követelni??)

A washingtoni Liberális Internacionálé végül gyakorlatilag a Bush által is képviselt transznacionális tőke, és a világ liberálisainak megállapodásával zárult, amit a "washingtoni consenzusnak" nevezünk. A consenzus a Szovjetunió megszűnése utáni egypólusú - USA uralom alatt álló - világ vadonat új társadalmi és gazdasági rendszerének egyfajta "alapkőletételeként" értelmezhető, és annak is tekintették az elkövetkező években.

A consenzus végrehajtásának forgatókönyvét az USA kormánya a Göncz Árpád látogatásakor kötött kormányközi megállapodás alapján létrehozott munkacsoporton keresztül adta át a magyar félnek, ami nem is késlekedett annak végrehajtásával, a magyar parlament gőzerővel kezdett a szükséges törvények megalkotásához és ratifikálásához.

A liberálisok washingtoni kongresszusával szinte egy időben a világ szocialista és szociáldemokrata képviselői is kongresszust tartottak Párizsban (párizsi szocintern, 1990) A kongresszuson jelen volt az MSZDP mellett az MSZP több reprezentánsa is. 

Az egyik fő téma szintén a globális átalakulás volt, aminek keretében a kelet-európai államok posztszocialista államokká váltak. A magyar rendszerváltás persze ekkorra már elvesztette a modell értékét, amire reflektált felszólalásában J.K.Galbrigt világhírű közgazdaságtudós is. 

"Önök lecserélték a működőképes, de kijavításra szoruló rendszerűket egy működésképtelenre, ami állandóan válságban van. Az állandó válságokat a lakosságuk fogja megfizetni, méghozzá igen súlyos áron".(És hol volt még a Bokros csomag?)

Galbrigt felemlegette hogy a kelet-európai posztszocialista országoknak a nyugat nagyarányú adósság elengedést ígért, amiről rájuk jellemző módon "nagyvonalúan" megfeledkeztek. (Antall a bennfentesek szerint Helmut Kohlal, és Bush-al való "személyes jó barátságát" nem akarta "feláldozni" azzal, hogy az adósságelengedést forszírozza - a nép, az ország érdekeivel szemben. És soha nem is forszírozta sem ő, sem az utódai.)

A tanácskozás magyar résztvevői valamiért soha nem publikálták az elhangzottakat, sőt "baloldaliként" kormányra kerülve a washingtoni consenzus végrehajtásának helyi kulcsszereplőjével az SZDSZ-szel kötöttek kormányzó koalíciót, hogy a ciklus végén lelkendezve kijelenthessék hogy: felépítettük a meghaladott neokapitalizmust! Majd a második kormányzati ciklusuk közepén - 2002-ben Gyurcsány színre lépésével - a consenzus permanens végrehajtásába fogtak, annak ellenére is, hogy annak bukásáról már mindenki tudott - tehát oka fogyottá és céltalanná vált. Illetve az kizárólag a helyi - a politikába furakodott - oligarchák, és az időközben az országba települt multinacionális tulajdonban álló termelő kereskedő központok érdekét szolgálta a Williamsoni tervnek megfelelően.
(A legenda szerint azért nem publikálták a magyar résztvevők Galbrigt szavait, mert a felszólalása alatt nem voltak a teremben. "Vásárfiát" kerestek, épp shopingolni voltak valamelyik pazar bevásárlóközpontban.)

Epilógus.

A nagy világpolitikai arcvonalakat meghatározó pártok itt említett tanácskozásai után Bush elnök televíziós beszédében bejelentette az Új Világrend életbelépését ami a washingtoni consenzuson alapult. A bejelentést szakrális napon 9/11-én tette, és épp az USA elnöki deklaráció tizedik évfordulóján érte támadás a WTC ikertornyait, ami több mint 3 ezer halálos áldozatot követelt.Ez a támadás volt az USA ma is tartó közel keleti háborúinak indoka.

1996-ra a washingtoni consenzus világszerte megbukott. A felelősséget azóta is mindenkire rákenik akire csak lehet - Wiliamsontól, Fukuyamán át (aki szintén visszavonta a történelem végéről alkotott teoriáját) az egyszerű emberekig bárhol és bárkire. Eközben az abban résztvevő neoliberális politikusok és ideológusok ostobábbnál ostobább mentegetőzésekkel és hivatkozásokkal igyekeznek fenntartani a személyüket övező kultuszokat, a "szent és jó" neoliberalizmus hamis mítoszát.

A consenzus tragikus hatásairól sokan írtak már, nem ismételném. Annyi említésre érdemes azonban, hogy egyértelműen felelős az általa okozott katasztrófákért az USA kormánya által felügyelt IMF - ami a consenzus strukturális végrehajtásáért cserében volt csak hajlandó hiteleket folyósítani. Ahogy a Világbank is, ami a bukás után még évekig a consenzus pozitív hatásairól szóló "manipulált" jelentéseket tett közzé (ami végül Stiglitz kilépéséhez vezetett az intézményből, és a Nobel díjjal jutalmazott munkája megírására késztette a neoliberális consenzus - meglehetősen elítélő - kritikája tárgyában.)

És persze felelősek a kormányok, amik a hitelekért cserében - amit az oligarcháik és nem a társadalmaik élvezhettek - a consenzus előírásai szerint szétverték a saját társadalmaikat működtető rendszereket, (az IMF szigorú bábáskodásával) és kiszolgáltatták a gazdaságukat a transznacionális termelő kereskedő rendszerek tulajdonosainak. Az pedig talán nem véletlen, hogy a kompromittálódott kormányok általában hitet tettek az atlantizmus, és/vagy a  liberalizmus világvezető volta mellett. Akár a magyarok.

Magyarországon a struktúrális átalakulást, a consenzus végrehajtását, olyan mérföldkövek jelzik, mint a privatizáció, az Új Munkatörvénykönyv, a Háromoldalú Munkaügyi Egyeztetőtanács, a Bokros csomag, a szociális kiadások megkurtítása, és alacsonyan tartása, a bérek alacsony szinten tartása komprádor szakszervezetekkel, a jól kormányzott állam (good govermance) fogalmának megjelenése, az oktatási rendszerbe épített súlyos hazugságok és elhallgatások, (vedd el a múltat a kultúrát és az ismeretet hogy helyet teremts az újnak!) az Alaptörvény vagy a legutóbbi, Rabszolgatörvény - nek nevezett munkaügyi szabály, ami egyszerű kiszolgáltatása a társadalomnak a tőketulajdonosok érdekének teljesítésére..

Mindeközben az ország gyakorlatilag elvesztette a gazdasága feletti önrendelkezést, és az afeletti tulajdonjogot, (impériummá vált) amitől kezdve az ország és a társadalom függetlenségéről sem lehet tudományos értelemben beszélni. A tudósok szerint legalábbis, de Magyarországon vannak náluk tudósabbak is.

A nemzetközi gazdaságban végbement tragikus történetek miatt a világban a consenzust már egy ország sem tartja elfogadhatónak, (a magyar liberálisok már azt is tagadják hogy egyáltalán létezett!! nem hogy részt vettek benne) az USA mint világhatalom befolyása a földgolyón egyre kisebb felszínre zsugorodik. A rendszerszintű globalista, (neo)liberális átalakítást megszakító, vagy azzal szemben új rendszert kialakító országok gazdasága ismét növekedésbe kezdett, ami a társadalmaik jólétének növekedését vonta maga után. A neoliberális narratívát követő országokban azonban ma is a káosz, a hazudozás és a népsanyargatás az úr.