HURRÁ!! FELÉPÍTETTÜK A MÁR MEGHALADOTT LIBERÁLIS NEOKAPITALIZMUST!
A cím némi magyarázatra szorul a gazdaságtörténetben járatlanabbak számára. Az nagyjából azt jelenti, mintha azt éljeneznénk, hogy kikapcsoltuk a Paksi atomerőművet, és a helyén óriási fatüzelésű gőzkazánokkal próbálnánk meg áramot termelni úgy, hogy az ország apraja nagyja ész nélkül vágja ki az ország összes fáját és bokrát, csak hogy a berendezések üzemeltetését biztosítani tudjuk. Bizonyos, hogy rövid időn belül minden este és éjjel, holdbéli tájat világítanánk meg egész Magyarországon az így nyert energiával.
Gazdasági értelemben viszont ez történt:
1989-ben a magyar gazdaság úgy mint a társadalom önfenntartó rendszere üzemelt, benne jól szervezett állami ellátórendszerrel - amibe a szociális és egészségügyi szektort is beleértjük. Az utólagosan kiszámított egy főre jutó GDP 25 156.- USD volt (10,5 millió lakossal) ami 1 380 ezer Ft- körüli összegnek felelt meg.
Ebből az állami költségvetésbe - járulékok nélkül - a cégek 217,65 mrd Ft-ot utaltak át, az APEH 227, 5 (Áfa) és 34,63 mrd Ft Szja-t fizetett be, vagyis a költségvetésbe a lakosságot terhelő adók összesen 262,13 mrd Ft-ot tettek ki.
Ebből az állami költségvetésbe - járulékok nélkül - a cégek 217,65 mrd Ft-ot utaltak át, az APEH 227, 5 (Áfa) és 34,63 mrd Ft Szja-t fizetett be, vagyis a költségvetésbe a lakosságot terhelő adók összesen 262,13 mrd Ft-ot tettek ki.
A költségvetés államadósság törlesztéssel együtt(!!) számított kiadásai 539,85 mrd Ft-ot tettek ki kisebb mint 4%-os államháztartási hiány mellett.
A kormánytól, költségvetéstől független társadalombiztosítás az 1988 évi XXI. tv. alapján önálló szervezetként üzemelt - noha a törvényben meghatározott önkormányzata és társadalmi ellenőrző szerve nem alakult meg azóta sem - és 296 milliárd Forint járulék bevételre tett szert, (ÁSZ V-3/26/1990) valamint 533 milliárd forint részvény osztalékot könyvelt el. Ebből 300 mrd Ft nagyságrendben végzett beruházásokat az egészségügyi ellátórendszerben.
Mindeközben 1990-ben bekövetkezett a rendszerváltás. A gazdaság már nem köztulajdon, a társadalom önfenntartó rendszere, hanem magántulajdon volt.
A kormánytól, költségvetéstől független társadalombiztosítás az 1988 évi XXI. tv. alapján önálló szervezetként üzemelt - noha a törvényben meghatározott önkormányzata és társadalmi ellenőrző szerve nem alakult meg azóta sem - és 296 milliárd Forint járulék bevételre tett szert, (ÁSZ V-3/26/1990) valamint 533 milliárd forint részvény osztalékot könyvelt el. Ebből 300 mrd Ft nagyságrendben végzett beruházásokat az egészségügyi ellátórendszerben.
Mindeközben 1990-ben bekövetkezett a rendszerváltás. A gazdaság már nem köztulajdon, a társadalom önfenntartó rendszere, hanem magántulajdon volt.
Az új politikai osztály a gazdaság elemeinek szétverését, lebontását és kiárusítását tűzte ki legfőbb céljául, mert a gazdaság irányításához a közhatalom birtokába jutott csoport (MDF) íróként, tanárként, jogászként, és más humán végzettségű szakemberként - ipari, és mezőgazdasági gyakorlati tapasztalatok hiányában - abszolút antitalentum volt.
A parlamentben már csak 5%-nyi volt az a képviselő, aki bármiféle, a gyakorlatban szerzett gazdasági és munka tapasztalatokkal rendelkezett. A lakossági ellátás megszervezése is roppant teherként nehezedett rájuk - de a neoliberális gazdasági rendszer, a globalista társadalom, és annak sajátosságainak kiépítése határozta meg nem csak a közbeszédet, de a gondolkodásukat is, pártállástól függetlenül! Rá se hederítettek a közgazdaság tudósok figyelmeztetésére, hogy egy működésképtelen rendszert építenek, aminek tragikus következményei lesznek.
A parlamentben már csak 5%-nyi volt az a képviselő, aki bármiféle, a gyakorlatban szerzett gazdasági és munka tapasztalatokkal rendelkezett. A lakossági ellátás megszervezése is roppant teherként nehezedett rájuk - de a neoliberális gazdasági rendszer, a globalista társadalom, és annak sajátosságainak kiépítése határozta meg nem csak a közbeszédet, de a gondolkodásukat is, pártállástól függetlenül! Rá se hederítettek a közgazdaság tudósok figyelmeztetésére, hogy egy működésképtelen rendszert építenek, aminek tragikus következményei lesznek.
1997-re a nemzeti vagyon nyomtalanul eltűnt, a gazdaság a teljes leállás jegyeit mutatta.
Ebben az évben az állam a központi költségvetésbe az egy főre eső 8 561.- USD (6 800.- Euro) -ból, ami 66%-os csökkenést jelentett 1989-hez képest - a cégektől 120 mrd Ft-ot! szedett be adóban, amely viszont 50%-os csökkenés volt az 1989-hez képest.
Ugyan akkor a lakosságot terhelő egyéb adók (ÁFA, Szja, stb) összesen 1 568,1 mrd Ft-ot tettek ki, ami az 1989-hez képest közel hatszoros növekedést jelentett!
Az állami összkiadások - 12% hiánnyal - 2 562 mrd Ft-ot tettek ki, ami amellett hogy 5x nagyobb összeg volt mint 1989-ben, az USD "csak" kétszer annyiba került mint 1989-ben. Vagyis az infláció - a Forint oktalan, és szándékos leértékelése - nem annyira volt magyarázat a költségek növekedésére.
Jellemző, hogy az ÁVÜ 50 milliárd Ft befizetési kötelezettség mellett 72 milliárd Ft állami támogatással működött - vagyis a lakosság 22 milliárd Ft-al a saját zsebéből is támogatta ebben az évben az állami vagyon (köztulajdonú gazdasági eszközök) elkótyavetyélését.
Ebben az évben az állam az 1991-től felvett rövid lejáratú hitelekkel 3 751 mrd Ft-ra növelt államadósságból 2 397 mrd Ft tőke és kamat törlesztést hajtott végre, ám az adósságállomány a kormányzati ciklus következő évére mégis 2 600 mrd Ft-ra nőtt (az 1998-as kormányváltás után az év végéig gyorsan 6 156 mrd Ft-ra emelkedett), de a GDP csak 10%-al növekedett- igaz a lakosság száma is csökkent.
Ám ennek az adósságtörlesztésnek azonban az 1997. évi költségvetésben látható fedezete egyszerűen nem volt!!
Ezen adósságtörlesztés fedezethiányától való kormányzati félelem indokolhatta Bokros Lajos hírhedten emlékezetes "megszorító csomag"-ját, amit az amúgy is brutális terhek alatt nyögő lakosságra vetett ki az előző évben (1996-ban)
.A társadalombiztosítás erre az évre (1997-re) csődközeli helyzetbe került, amit részben a befektetései elértéktelenedése, részben a járulékfizetők számának brutális - több mint egymillió fős - csökkenése mellett, a járulékfizetési morál balkáni mélységekbe zuhanása okozott.
A kisebb nagyobb Kft-k ekkor már százmilliárdos nagyságrendben halmoztak fel járuléktartozásokat. A legismertebb példa erre a későbbiekben nyilvánosságot kapott "Kaya Ibrahim és Josip Tot" nevével fémjelzett un. "Fdesz cégek" esete, amik egyedül több mint félmilliárd Ft köztartozást hagytak maguk után a fantomizálódásuk előtt.
Annak ellenére, hogy az állami vagyont 1989-től kezdődően egyszerűen kiárusították, a roppant vagyonnak az állami költségvetésben nincs nyoma, és idő közben 1996-os dollár árfolyamon számítva 31 460 mrd Ft áramlott ki az országból - adózatlanul - offshore számlákra. (a privatizáció legaktívabb, legnagyobb volumenű, 1990-92-es árfolyamán számolva meg a duplája!) Ez az összeg az akkori államadósság mindenkori összegének többszörösét teszi ki - vagyis az országnak nem lett volna szüksége hitelre.
Ettől a kortól kezdődően a magyar gazdaság nem létezik - az ország az időközben betelepült multinacionális termelő és kereskedő központok működésének, valamint a nemzetközi hitelezők szeszélyeinek kitett módon - gyakorlatilag azokkal szemben védtelenül - működik. (Kitettség, gyarmati lét)
Tehát alapos okkal állítható, hogy az az 1997-es rendkívüli, fedezet nélküli adósságtörlesztés - illetve az azt okozó, a megelőző 10 évben nyakló nélkül zajló, a politikai osztály által kitalált és támogatott, olykor végre is hajtott lopások sorozata - alapozta meg nem csak az ország végletes eladósodását, de a 2008-as hitelpiaci válság miatti magyarországi káoszt is. Vagyis Bokros Lajos ma is tartozik egy magyarázattal a társadalomnak!
Minderről 1998-ban Horn Gyula akkor leköszönő miniszterelnök a sajtónak büszkén ezt mondta:
A kisebb nagyobb Kft-k ekkor már százmilliárdos nagyságrendben halmoztak fel járuléktartozásokat. A legismertebb példa erre a későbbiekben nyilvánosságot kapott "Kaya Ibrahim és Josip Tot" nevével fémjelzett un. "Fdesz cégek" esete, amik egyedül több mint félmilliárd Ft köztartozást hagytak maguk után a fantomizálódásuk előtt.
Annak ellenére, hogy az állami vagyont 1989-től kezdődően egyszerűen kiárusították, a roppant vagyonnak az állami költségvetésben nincs nyoma, és idő közben 1996-os dollár árfolyamon számítva 31 460 mrd Ft áramlott ki az országból - adózatlanul - offshore számlákra. (a privatizáció legaktívabb, legnagyobb volumenű, 1990-92-es árfolyamán számolva meg a duplája!) Ez az összeg az akkori államadósság mindenkori összegének többszörösét teszi ki - vagyis az országnak nem lett volna szüksége hitelre.
Ettől a kortól kezdődően a magyar gazdaság nem létezik - az ország az időközben betelepült multinacionális termelő és kereskedő központok működésének, valamint a nemzetközi hitelezők szeszélyeinek kitett módon - gyakorlatilag azokkal szemben védtelenül - működik. (Kitettség, gyarmati lét)
Tehát alapos okkal állítható, hogy az az 1997-es rendkívüli, fedezet nélküli adósságtörlesztés - illetve az azt okozó, a megelőző 10 évben nyakló nélkül zajló, a politikai osztály által kitalált és támogatott, olykor végre is hajtott lopások sorozata - alapozta meg nem csak az ország végletes eladósodását, de a 2008-as hitelpiaci válság miatti magyarországi káoszt is. Vagyis Bokros Lajos ma is tartozik egy magyarázattal a társadalomnak!
Minderről 1998-ban Horn Gyula akkor leköszönő miniszterelnök a sajtónak büszkén ezt mondta:
".... felépítettük a kapitalizmust!"
Utóirat:
A fenti állapot a politikai osztály igen agresszív, és igen hamis kampányaiban foglalt állításokkal szemben azóta soha nem javult, sőt romlik, mert: a mai GDP annak ellenére is csak a fele az 1989. évinek, hogy a nemzeti össztermék értékét - a népesség csökkenés miatt - ma már sokkal kevesebb felé kell elosztani mint az akkorit!
Ebben a helyzetben a politikai osztály bár a globalista neoliberális álmot nemzeti szinten megvalósította, az országot gyakorlatilag működésképtelenné, és mindenféle szervezett, a közhatalomba beépült gátlástalan bűnbandák territóriumává tette.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése