ÁTVERTEK MINDENKIT. A VÉTÓ CSAK SZÍNHÁZ VOLT!

Bombaként robbant a hír, hogy az Európai Parlamentben orbán visszavonta a költségvetés elleni vétó fenyegetését annak fejében, hogy az EU korlátozza a jogállamisági feltételek vizsgálatának jogát, valamint annak életbe léptetését legalább másfél évvel - de legalább a bíróság döntéséig - elhalasztja. Az alku azonban nem csak azt teszi lehetővé hogy továbbra is szabadon lopja orbán a költségvetési pénzeket, de ezzel együtt a „Jó EU majd ezt megakadályozza, és megvédi a polgárait” hangzatú ellenzéki szólamokat is nevetségessé tette. Az ennek ellenére is magát „győztesnek” hírdető (hazudó) parlamenti ellenzék nimbusza a porban fetreng. A jó Európai Unió társaságában.

Mindenki azt találgatja ma, hogy ez hogyan történhetett meg. Hogyan lehetséges, hogy a nyilvánvalóan jogtipró és tolvaj magyar latorkormány zsarolásának engedett a több száz millió polgár pénzével sáfárkodó Európai Unió? Hogyan és miért kötött ilyen erkölcstelen alkut orbánnal?

Erre a pletykák alapján két lehetséges magyarázat létezik.

Az egyik az, hogy a felcsúti faluvégről a kormányzóságig jutott deviáns és erkölcstelen orbán attól való félelmében, hogy a most törvénybe iktatandó jogállami kontroll megakadályozhatja a további garázdálkodásaiban, - esetleg súlyosabb következményei is lehetnek a személyi szabadságát illetően – vétót kiáltott az Unió költségvetésével szemben. Ezzel gyakorlatilag ugyan úgy túszokat ejtett, mint a fegyveres bűnözők a bankrabláskor, de ő nem néhány tucatot, hanem több száz milliót!

Mivel az Európai Unió törvényeinek megalkotói nem vették számításba azt, hogy a bugris legalantból feltört, végletekig gátlástalan bűnözőkkel kell majd egykor tárgyalniuk az Unió sorsáról, egyszerűen eszköztelenek voltak a vétóval szemben.

Ezért Angela Merkel közbenjárásával felpuhították a jogállami kontroll szabályait (gyakorlatilag a 7-es cikk szerinti eljárással azonosan ellehetetlenítették) amivel további legalább két éves szabad rablást engedtek orbánnak, aki ezért nagy kegyesen elállt a vétótól. Aztán az EP -beleértve a magyar ellenzéket - is és orbán is mámorban úszva győztesnek hirdette ki magát, ami a magyar társadalomban óriási felháborodást váltott ki.

Európa megmenekült, csak a magyarokat nem mentette meg senki orbántól. Ez európai szemmel akkor is Happy End -nek látszik, és jól eladható a nyugati média liberális felületeinek..

A történet másik,diplomáciai pletykákon alapuló magyarázata már komplexebb, de a bennfentes származású infok azt bizonyítják, hogy biztos hogy ez történt.még akkor is, ha csak nagyon kevesen értik. (Vagy épp azért így)!

Az Európai Parlament kifejezetten a magyar latorkormány lopásait megakadályozandó hozott szigorú törvényt arról, hogy a jogállamiságot megsértő államok ne részesülhessenek az Unió pénzügyi támogatásában, amíg azok a jogsértő magatartásukkal nem hagynak fel. A törvény végső megszavazása és hatályba léptetése a decemberi csúcson volt esedékes.

Az eredeti törvényben a jogállamiság általános kontrollja volt meghatározva, ami miatt a magyar latorkormány máris bajban érezhette magát, hiszen az országban totális hatalom birtokában van. Ráadásul a korrupció már állami narratívává vált, a gazdaság még nem lerombolt, még nem elpusztított szegmenseit ez mozgatja némiképp a többszörösen túlárazott, de felettébb haszontalan- rendszerint az EU pénzéből megvalósuló - projectekkel Márpedig ha a korrupciót górcső alá veszi az EU, az országba egy cent adományt nem utal többet, a rendszer pedig bizonyosan végleg összeomlik. A végveszély - az orbáni rendszer bedőlése - tehát elháríthatatlannak látszott.

Van azonban az országban egy attól teljesen függetlenül működő, de mégis meghatározó rendszer: a multinacionális tőke termelő és kereskedő központjai. Ezek közt épp úgy van német autóipari konszern, mint távol keleti műanyaggyár és brit szatócs.

Ezek a cégek azért vannak Magyarországon, mert az országban viccesen alacsonyak az adók, és a munkabérek, gyakorlatilag nem létezik az ipari termelést hatékonyan szabályozó környezetvédelem, és munkajog sem, a szakszervezetek is csak névlegesen léteznek, amiknek a gyárakból való kitiltása sem jár semmilyen törvényes következménnyel mint az európai országokban. A kis magyar kiszolgáló cégeket is uraló multik ilyen paradicsomi állapotok között élvezhetik az EU hatalmas fizetőképes keresletéből származó -és a magyar oldalról bérrel, adóval nem nagyon korlátozott– mesés profitot, amit szabadon és minden korlátozástól mentesen vihetnek ki az országból akár offshoreokba is, hogy a nemzeti kormányuk adó kivetését is elkerülhessék.

Van azonban még valami ami ezekben a cégekben közös: mesés pénzbeli támogatásokat kapnak a magyar kormánytól – ami nem más mint a befizetett adóik rendszeres visszaszolgáltatása a neoliberális világrend elvei jegyében. Persze ez nem a latorkormány alatt volt csak így, ez az országot uraló narratíva 30 éve. 

Ahhoz azonban, hogy ez a mesebeli állapot fennmaradjon, Magyarországnak jelentős valuta bevételekkel kell rendelkeznie – ami a nemzeti tulajdonban maradt piciny gazdaságából nem teljes egészében kitermelhető. Ezt a hiányzó bevételt pótolja rendszeresen az EU pénzügyi támogatása, ami a jogállamiság kontrollal végveszélybe került, így a multik apanázsa is megcsappanni látszott. Súlyos milliárdokról van szó, amikért - itt kell erről mindenkit megnyugtatnom – bárki „lehajol”!

Az idei évben az egész világon megcsappant a gazdaságból kihúzható profit az epidemia miatt, és a jövő évtől se lehet sok jót várni a termelő és kereskedő cégeknek, amit azok „veszteségként” értékelnek. Így joggal várják el a kormánytól hogy támogassa őket, ha már a bőség éveiben is olyan gavallérosan tömte a zsebüket. Azonban a jogállami kontroll intézményével ez a támogatás is veszélybe került, sőt, az esetlegesen szükségessé váló adóemelések további viharfelhőket sodortak a mesés, és állandóan növekvő profit világának egére.

Ekkor kapott orbán egy telefont: vétózzon, a többit elintézik. És úgy lett.

A bejelentett vétót orbán soha egyetlen épkézláb érvvel, vagy mondattal nem tudta alátámasztani, ami mind a két lehetséges magyarázatot megerősíti. Nem különben azt bizonyítja, hogy orbánnak fogalma se volt róla hogy miért is vétózott. Azokat a magyarázatokat amiket ezzel kapcsolatban előadott - migránsok - bármelyik nyugdíjas orbán rajongó takarító néni képes lett volna összezagyválni a kormányzati propaganda olvasmányaiból.

Az is idevágó tény, hogy a vétóra az EU kidolgozta az un. „25-ök megállapodását” ami lehetővé tette volna hogy Magyarország kimaradjon az EU ingyen pénzéből és a közös hitelből, (a lényegből!) nem volt tehát valódi oka annak, hogy az EU engedjen orbán követeléseinek, különösen annak nem, hogy ilyen vicces szintre silányítsa le a jogállami kontroll mechanizmusát, és haladékot adjon orbánnak a lopásai folytatására. 

Azzal, hogy ilyen komolytalan hátterű vétóra mégis megváltoztatták a törvényt, azzal az EU olyan hatalmas erkölcsi bukfencet vetett a pénzek ellopására adott ideiglenes engedéllyel, - amit az általa képviselt európai polgárok adójából folyósít orbánnak, - ami csak és kizárólag a második verziót támasztja alá!

A német nagytőke ugyan is nem csak Magyarországot, de Angela Merkel döntéseit és az Európai Parlament jobboldali frakcióit (Néppárt, Liberálisok) is uralja.

A magyar társadalom ezt felháborodással fogadta, a nagyobb tragédia viszont az, hogy az un ellenzék politikusai sem sokat tettek annak érdekében, hogy ne legyen így. Ők már orbán bukását várták, és már az ország kormányrúdjánál állva látták magukat lelki szemeik előtt. A zavarba ejtően fényes orbáni győzelem után viszont a pártjuk direktívája szerint, a rájuk jellemző tipikus dilettantizmussal hazudták bele az éterbe a saját győzelmüket. Azonban pechjükre a választóik nem a képzetlen aljanépből verbuválódott ostobák. 

Ők hittek a „Jó EU”-ban, és a liberális képviselőikben. Máig. De ami fontosabb, hogy hálát adnak a sorsnak hogy nem ezekre a balfékekre szavaztak, sőt sokan most okkulva a történtekből új pártot keresnek maguknak. Jól teszik. Biztosan találnak is valakiket akik az ország érdekeit szolgáló, nem karrier politikusok.

Ami viszont – az orbáni lopások és az ország lakosságának permanens eladósítása mellett - nem marad következmények nélkül, az az Európai Unió nimbuszának sárba tiprása, ami az amőgé bújó magyar parlamenti ellenzék hitelét is nagyban aláásta.

Magyarázhatatlan és kivédhetetlen az Európai Tanács tolakodása az orbánnal kötött alkuban, amivel Merkel vezetésével, a Tanács a saját hatáskörét – és a jó erkölcs határait - messze túllépve megvonta a jogot az Európai Bizottságtól, hogy végrehajtsa a parlament által korábban már jogszerűen megszavazott törvényt, sőt át is fogalmazta azt. Amiért persze von der Leyen biztosan nem fog tiltakozni, hiszen tudvalevő, hogy „sajátságos körülmények közt”, Merkel „asszonya”-ként került a bizottság élére (hajrá inkompetens nők!). Nem mellékesen ezzel az aktussal az is alátámasztást nyert, hogy mind a Tanács, mind a Bizottság a német nagytőke uralma – korrupt hatalmi nexusa - alatt áll, ami ettől válik ugyan azzá nagyban, mint amilyen az orbán magyar rendszere kicsiben. A nagy testvér meg miért ne segítene bárhol és bármikor a kistesóján? Ennek ellenében bizonyítsa bárki hogy orbán nem ennek a nexusnak a bábja!