DE KI LŐTTE LE A MALAYSIA AIRLINES 17-ES JÁRATÁT?

Július 18-án volt a Malaysia Airlines 17-es járata máig megmagyarázhatatlan lelővésének kilencedik évfordulója. Emlélkezetes, hogy Washington és az európai politikai vazallusai és a médiájuk szinte azonnal átpolitizálták az eseményt: "az oroszok voltak". Történet vége.

Ez az erős oroszellenes propaganda az emberek tudatába verte ezt a rémítő történetet, amiről a Holland Biztonsági Tanács végül eredménytelen jelentést adott ki. De nem számít mit mondott a jelentés. Már mindenki tudta és tudja: "Az oroszok voltak."

Ennek a jellegzetes washingtoni történetnek soha nem volt semmi értelme. Azért nem, mert sem Oroszországnak, sem a donyecki köztársasági felkelőknek nem volt oka sem érdeke lelőni a malajziai utasszállítót.

Ezzel szemben Washingtonnak nagyon is meg volt az érdeke, hiszen Washington propagandagépezete Oroszországot hibáztathatta, és az incidenst arra használhatta fel, hogy az európai kormányok elfogadják Washington Oroszország elleni szankcióit. Sőt. A donyecki népköztársaságok társadalmi elutasitására is erre alapozhattak média kampányt, hiszen az USA szerint a kommunista veszély a világban minden új baloldali irányú állammal csak nő, és itt mindjárt két népköztársaság is alakult.

Világos hogy a liberális globalistáknak frontális támadást kellett intézniük a népköztársaságok ellen, akár ilyen módszerekkel is.

Persze nem az USA haderő lőtte le az utasszálítót, hanem az abban az időben már az Ukrajnában tartózkodó amerikai katonai tanácsadók szóltak Volodimir ukrán Azovita örvezetőnek hogy nyomja már meg azt a gombot....

A donyeckiek nem is tudták volna lelőni a gépet, mert nem is volt légvédelmük!! Nem is volt rá szükségük. A donbaszi felkelők a szülővárosaikban lévő laktanyákból zsákmányolt kézifegyverekkel harcoltak az Ukrán náci haderő ellen, ami alacsonyan a föld felett szálló helikopterekből és repőlőgépekből géppuskázta őket. A BUK rakéta viszont - ami állítólag lelőtte a gépet - magasan szálló célpontokra van kitalálva, és csak az azok elleni védekezésre alkalmas. Nem is beszélve arról hogy a rakéta célravezető rendszerét sem találták meg a donbaszi felkelőknél, ami nélkül viszont a rakéta elindítása is roppant problémakba ütközött volna, nem hogy bármit is eltalálhattak volna vele.

Nem utolsó sorban a népköztársaságiaknak csak abban az esetben lehetett volna BUK rakétájuk, ha elfoglaltak volna nyugat- ukrakjnai állásokat, amelyik egyikében a lajstrom szám alapján az ominózus rakéta telepítve volt. De ilyen esemény nem történt, a harcok akkor is csak kelet-ukrajnára korlátozódtak.

Persze a realitások és a józan ész itt sem működtek. Washington viszont sikeresen használta fel az incidenst, hogy megtorpedózza Európa politikai és gazdasági kapcsolatait Oroszországgal, ami mára már a tíz vagy tizenegyedik orosz ellenes szankciós csomagra, és a több milliárd Euró értékben az ukrán náciknak folyósított fegyver és pénzügyi segélyre változott - hála a cseppet sem intelligens és kompetens EU-vezető politikai elitnek.

Az USA az EU- Orosz szakitás érdekében, a hazugság propagandában igyekezett maximalizálni a károkozást az oroszoknak. Az oroszellenes propagandakampány már négy hónapja tartott, amikor a Bellingcat nevű weboldal, amely látszólag nyílt forráskódú független újságírói oldal, - de lehet MI5, MI6 vagy CIA is, - azt állította, hogy a BUK rakétát egy orosz egység, az 53. BUK Brigád lőtte ki Kurszk városában. Ezt az állítást akarta felhasználni Washington arra, hogy az ENSZ ítélje el Oroszországot az incidens miatt, de ez végül nem siekrült. Senki nem hitte el, hogy egy képzett orosz katonai egység ilyen ócska hibát kövessen el - mert a szándékosság feltételezése is nyilván abszurdum volt. Viszont a Bellingcat megmutatta a nyugati liberális propagandát, hogy mi is az, hogy voltaképpen hogyan működik, és mennyire ostoba és végtelenül aljas is.

Minden szakértő megjegyzi, hogy azt nem sikerült kizárni hogy ez a rakéta a közelben volt - e de ha igen, akkor az nem a donbaszi konfliktus miatt lett oda szállítva nyugat- ukrajnából. Egy európai légiforgalmi irányító híres nyilatkozata szerint az MH-17-es és a Vlagyimir Putyin orosz elnököt szállító repülőgép eredetileg ugyanazon az úton haladt. Talán Washington, és a kijevi csicskásai azt hitték, hogy az MH-17 az orosz elnök gépe, és véletlenül a malajziai repülőgépet lőtték le helyette. Az ukrán nácik féktelen orosz gyűlölete ezt valószínűvé teszi, bár az oroszok siettek cáfolni hogy az orosz elnöki gép arra járt volna akkor.

A legérdekesebb a történetben az, hogy a repülőgép fekete dobozát a népköztársaságiak találták meg. Azt a kisiskolások is tudják, hogy a gép fekete doboza minden adatot tartalmaz arról, hogy a földet érésig (lezuhanásig) mi történt a gépen. Nyilván tudták ezt a donbaszi harcosok vezetői is - akiket szintén a gép lelövésével vádoltak. Ahogy az orosz katonai vezetők is tudták, akik közvetlen kapcsolatban álltak a donbaszi harcosok vezetőivel.

A donbasziak a gép fekete dobozát viszont ellenvetés nélkül kiadták, noha az nyilván tartalmazza a gép lelövésének körülményeiről az összes fontos bizonyítékot. Az átveveők közölték a nemzetközi sajtóval hogy az adatrögzítők épek, és azokat az oroszok nem manipulálták.

A holland vizsgálók később erre a fekete dobozra hivatkozva - amit senki ember fia nem láthatott, külöbösen az orosz szakértők nem - megerősitették a washingtoni narratívát: "az oroszok voltak". Csak hogy ezzel a facipős hollandok azt is kimondták, hogy az atomhatalom, világűrt járó oroszok csak kőbaltás bunkók, akik nyilván nem tudták, hogy a fekete dobozzal milyen bizonyítékot szolgáltatnak ki maguk ellen. Már ha volt bármi az oroszok vétkességét igazoló tény a fekete dobozon, mert ha volt is azt senki nem láthatta, tehát nem igazán legitim bizonyitékokra hivatkoztak a vizsgálók. Sőt.

A vizsgálatukban az oroszok által bemutatott - az ártatlanságukat bizonyító - műhold felvételt sem vették figyelembe, és a közelben tartózkodó ukrán vadászgép, és az ukrán légi irányítás közt lezajlott beszélgetést sem vizsgálták meg - igaz ezt az ukránok valamiért nem is adták ki, hanem valamiért - több mint gyanús módon - sietve megsemmisítették. Csak úgy mint az ukrán légiirányítás és az MH17 közt zajlott rádióforgalom másolata is eltünt a sok nyilatkozat viharaiban - amit az eseményben károsult Malajzia mind a mai napig nem emésztett meg.

De ez egész vizsgálat sem adott választ arra a roppant egyszerű kérdésre, hogy az oroszok miért adnának át magukra nézve terhelő bizonyítékot a rájuk vicsorgó Nyugatnak?? Mert erre csak nyilván abszurd válaszok léteznek, távol minden realitástól.

Persze van egy egyszerű, ezer évek óta pontos válaszhoz vezető kérdés: cui podest - azaz kinek az érdeke??
Nyilván csak Washingtonnak, és kijevi vazallusainak volt köze és érdeke a repülőgép lezuhanásához. Hogy mi volt előbb - az "érdeke" vagy a "köze" az ma már nem számít. Akár szándékosan, akár véletlenül, az MH-17 lelővését arra használták fel, hogy az esemény nyomán indult rágalom kampánnyal meggyengítsék Oroszországot, és rávegyék Európát, hogy csatlakozzon Washington gazdasági szankcióihoz és katonai lépéseihez - amik ekkor már javában folytak Ukrajnában, és a náci állam NATO csatlakozását készítette elő. Hiszen nem más, mint az USA hegemon világuralmi státusza volt a tét! 
Ezért nem volt túl nagy ár Washington szerint többszáz ezer ártatlan élet sem, nem hogy "csak" egy utasokkal tömött repülőgép.

Az MH17-es maláj gép lelövésének 9. évfordulóján az alábbi mindent eldöntő kérdések még mindig nincsenek megválaszolva:

- Ha horribile dictu valóban az oroszbarát felkelők löttek, akkor miért adták ki a fekete dobozt ?

- Miért tagadja meg a mai napig Kijev az erre vonatkozó ukrán légi forgalom hangfelvételének kiadását, illetve ha azok kiadása azért nem lehetséges, mert megsemmisítette, azt pontosan miért tette?

- Miért irányították az ukránok a civil utasszállítót a háborús övezet felé?

- Mit keresett az ukrán vadászgép az utasszállító gép közelében?

- Miért lett volna érdeke Oroszországnak - vagy az ukránokon kívül bárki másnak a térségben - egy maláj gépet lelőni?