AZ UNIVERSUM 25 KÍSÉRLET. ÉS MÉGIS NAGY A BAJ...

Az „Univerzum 25” kísérlet a tudománytörténet egyik legfélelmetesebb kísérlete, amelyben egy egérkolónia viselkedésének megfigyelése segitségével kerestek a tudósok az emberi társadalmak működésére magyarázatot.

Az Univerzum 25 ötlete John Calhoun amerikai tudóstól származik, aki a kísérlethez olyan ideális világot teremtett a rágcsálóknak, amelyben egerek százai élhetnek és szaporodhatnak. Ez a modell volt az úgynevezett "Egerek Paradicsoma", egy különlegesen kialakított óriási terrárium, ahol a rágcsálók élelemhez és vízhez korlátlan mennyiségben juthattak, valamint nagy élettérrel - territoriummal - rendelkeztek. 

Kezdetben négy egeret helyezett el, amelyek rövid idő alatt elkezdtek szaporodni, így populációjuk gyorsan növekedett. 315 nap után azonban szaporodásuk jelentősen csökkent. Amikor a rágcsálók száma elérte a 600-at, hierarchia alakult ki közöttük, majd megjelentek az úgynevezett "nyomorultak" akik a mértéktelen terület foglalások miatt nem tudtak maguknak teret foglalni és háremet kialakitani.

A nagyobb hímek relative nagyobb területet foglaltak el maguknak a terráriumban mint amire szükségük volt, és relatíve nagyobb háremet is tartottak fenn. Azonban az ilyen csopotokba a nőstényeknek szó szerint be kellett verekednie magát.  És küzdöttek is a csoportba való bejutásért attól függetlenül, hogy a him mutatott-e genetikai alkalmassági jegyeket a szaporodáshoz vagy sem. Vagyis a nőstények nagy elősszeretettel olyan hímeket választottak akik "gazdagabbnak" látszottak az átlagnál, fügetlenül attól, hogy a szaporodásra alkalmasnak látszottak vagy sem.
 

A nagyobb, hárem nélküli hímek látszólag minden különösebb ok nélkül kezdték megtámadni a kialakult csoportokat, és a hárem urának elzavarását igyekeztek elérni. A támadások  eredményeként sok hím kezdett pszichológiailag "összeomlani". Némelyek a támadás után erőszakossá váltak a háremükkel szeben, mások a támadó, hárem nélküli hímekhez csatlakoztak és sorsára hagyták a háremüket. Ennek köszönhetően a nőstények is agresszívvá váltak egymással szemben és a fiatalabakkal szemben is. 

Ahogy telt az idő, a nőstények egyre agresszívabb viselkedést, és reproduktív hangulat hiányát mutattak. Egyre alacsonyabbá vált a születési ráta, és ezzel egyidejűleg növekedett a fiatalabb rágcsálók halálozási aránya.
A veszélyeztetett egerek között homoszexualitást, túláradó erőszakos viselkedést figyeltek meg, és ezzel egyidejűleg a kannibalizmus is fokozódott, annak ellenére, hogy bőven volt élelem. 
Aztán megjelent a hím rágcsálók új osztálya, a "gyönyörű egerek"- nek elnevezett csoport. Nem akartak párosodni a nőstényekkel, vagy a helyükért "harcolni", csak az étel és az alvás érdekelte őket. (A puszta létezés) Egy ponton már a „gyönyörű hímek” és az „elszigetelt nőstények” alkották a kolonia abszolut többségét.

Calhoun szerint a halálfázis két szakaszból állt: az „első halál” és a „második halál". „Az előbbit a puszta létezésen túli életcél elvesztése jellemezte – nem vágyott párzásra, fiatal nevelésre vagy a társadalomban való szerep megteremtésére". A "második halál" fázisban ahogy telt az idő, a fiatalkori halálozás elérte a 100%-ot és a szaporodás elérte a nullát - végül az utolsó egyed is elpusztult. 

Két évvel a kísérlet kezdete után megszületett a kolónia utolsó "babája". 1973-ra elpusztult az Univerzum utolsó egere is. John Calhoun még többször megismételte ugyanezt a kísérletet, és minden alkalommal ugyanez lett az eredmény.

Calhoun tudományos munkáját a társadalmi összeomlás elemzésére használták modellként, kutatásai pedig a városi szociológia tanulmányozásának fókuszpontjaként szolgálnak.

Jelenleg közvetlen párhuzamoknak vagyunk tanúi a mai társadalomban.. gyenge, elnőiesedett férfiak, akik alig bírnak fajspecifikus képességekkel és védelmi/harci ösztönökkel, és túlságosan izgatott és agresszív nők, anyai ösztönök nélkül. Nem is beszélve a szaporodó aberrációról, és a már korábban megjelent, a termékenységet nyilván csökkentő nemi elkülönülésről a fiatalok között....