AZ OROSZ -UKRÁN KONFLIKTUS HÁTTERÉRŐL AZ AUTENTIKUS BALRÓL NÉZVE.

 

A tavaly február óta tartó orosz-ukrán katonai konfliktusról több féle véleményt alkotnak az európai emberek. A legdivatosabb ezek közül az, hogy „az oroszok menjenek haza”, ami egy ésszerűnek tűnő, de a valóság szempontjából igen mulatságos tartalmú követelés. De lássuk miért.

Ukrajna mint független állam az első világégést követő nagy európai területrendezés során, 1920-ban jött létre. Az új állam határait szerződésbe foglalta a szomszédaival – így Oroszországgal is. Ezt követően kettő év múlva Ukrajna belépett a Szovjetunióba, és az államhatára közigazgatási határrá változott.

Ukrajna azonban szegény ország volt, a gazdasága mélyen alatta volt minden hasonló méretű országénak, amit a termőföldek és a tengeri kapcsolat hiányával magyaráztak az ifjú bolsevik gazdaság tudorok.

Ezért V. I. Lenin az ukrán tagköztársaság közigazgatási területéhez csatolta a ma is Donbasz néven ismert, alapvetően orosz nemzetiségü milliók által lakott földrajzi területet. Ezzel az 1920-as Orosz-Ukrán államszerződés nem módosult, és azt soha a mai napig nem is módosították.

A második világégés, és Sztálin halála után, a volt ukrán legfőbb ember, Nikita Hruscsov lett a Szovjetunió első embere. 1954-ben Hruscsov - a történészek által ma is sokféleképpen magyarázott okból – önhatalmúan az ukrán tagköztársasághoz csatolta a Krím félszigetet.

Tudományos tény, hogy ez az aktus nem volt törvényes, sőt nem állt Hruscsov jogában sem ezt tenni, s mindezen felül a csatolás ügyében összehívott Legfelső Tanács sohasem legitimálta ezt az aktust – ami jogilag és nemzetközi jogilag is meg nem történtté teszi az egészet.

A SU 1991-es felbomlásakor erre a tényre felhívták többen is Jelcinnek, a SU akkori elnökének figyelmét – de az Unió felbomlása körüli zűrzavaros ügyek súlya miatt ez nem került napirendre. Így Ukrajna a SU felbomlása után zavartalanul birtokolta tovább a Donbass mellett a Krím félszigetet is.

De van itt még egy érdekesség ezzel kapcsolatban, ahogyan azt  Csikós Sándor a téma egyik legavatottabb szakértője írja:

"1991. december 8-án aláírták a Belavezsai Egyezményt. A dokumentum a Szovjetunió, mint "a nemzetközi jog és a geopolitikai valóság alanya" létezésének megszűnéséről beszélt, és bejelentette a Független Államok Közössége (FÁK) létrehozását. A megállapodást fehérorosz részről Sztanyiszlav Suskevics és Vjacseszlav Kebics; orosz részről Borisz Jelcin és Gennagyij Burbulisz; ukrán részről pedig Leonyid Kravcsuk és Vitold Fokin írták alá..
Jelcin tanácsadója és brilliáns ügyvédje, Szergej Sahrai azt állítja, hogy a belavezsai egyezmény előtt Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa elfogadott egy olyan dokumentumot, amivel az ország jogilag megfosztotta magát a Krímtől, a nyugati és más területeitől.

Néhány nappal a Belavezsai Egyezmény aláírása előtt, 1991. december 5-én Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa elfogadta azt a határozatot, amely felmondja a Szovjetunió megalakulásáról szóló 1922. december 30-i Szerződést. Mivel Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa határozatban tette semmissé ezt a szerződést, ez azt jelenti, hogy Ukrajna visszatért az 1922. december 30-át (a Szovjetunió megalakulását) megelőző állapothoz. Ám ekkor sem a Krím, sem a nyugati, sem más területek nem tartoztak még Ukrajnához. Azok Oroszország, Lengyelország és Magyarország részét képezték.
"Három nappal a FÁK-megállapodás aláírása előtt Ukrajna jogilag visszatért 1922-be – a Krím, Lviv és más egyebek nélkül” – mondta Szergej Sahrai a nemzetközi jog elismert szakértője."

A SZU 1991-es felbomlása után Ukrajnában az újra önállósult állam vezetőinek első dolga volt, hogy egy agresszívan orosz ellenes közhangulatot hozzanak létre, amiben a nácizmust is hagyták kibontakozni, hogy az végül állam és társadalom rendező erő lehessen.. Ezekről a borzalmas hétköznapokról készített filmet, Nyikita Mihalkov a világhírű filmrendező narrátorálásával ITT láthatod. Mindenképp nézd meg, hogy megértsd a további következményeket.

Időközben az USA magánhadseregévé vedlett NATO bekebelezte a kelet-európai posztszocialista országokat, és Ukrrajna is az elfoglalalandók listájára került. Ennek elősegítésére az USA és Nagy Britannia intenzív diplomáciai nyomás alá helyezte az ukrán kormányt.

Így érkezett el a 2014. év, amikor is az USA, az EU és Kanada pénzügyi és fizikai támogatásával egy náci horda fellázadt a Nyugathoz csatlakozni nem akaró hivatalos ukrán kormány - a jogállam – ellen, és puccsot hajtottak végre. A pucsban az ukrán jogállam is megszűnt, a győztes lázadók csak a közvetlen hatalmat tudták tőle megörökölni azok felett, akik ezt hagyták nekik gyakorolni. (se jogot, se földet se vagyont nem) Azok viszont akik nem ismerték el a pucsista hatalmat, azok nem váltak a nácik alattvalóivá.

Nem ismerte el az ukrán nácik hatalmát a Krím és a Donbasz orosz lakossága. Mindkét területen népszavazást tartottak, amik formálisan csak a korábbiak megismétlése volt. A népszavazások mindkét területen egyértelműen kinyilvánították hogy a lakosság nem kíván az ukrán náci állam része lenni, és önálló, szabad köztársaságban kívánja tovább folytatni az életét. A Krími köztársaságot Oroszország azonnal elismerte és annektálta.

Nem így történt a Donbaszban, ahol szocialista Népköztársaságok alakultak. Oroszország némán tűrte, hogy a köztársaságok kikiáltása után az ukrán nácik katonai erővel rontsnak rá a donbaszi civil lakosságra. Azonban a lakosok gyorsan önvédelmi csoportokba szerveződtek, és felvették a harcot. Az ukrán hadsereg nem bírt velük, az szó szerint megsemmisült a harcokban.

Ekkor jött el az un.: Minszki béke, ami a donbaszi köztársaságokkal szemben gyakorlatilag katonailag vesztes ukrán náci államot arra kötelezte, hogy feladja a harci cselekményeket, tartson parlamenti választásokat, amibe vonja be a Donbasz lakóit is, és föderális – szövetségi – államot építsen ki, amibe vegye be az orosz köztársaságokat is. A szerződés végrehajtásáért szavatolt Angela Merkel, és Francois Hollande.

Az ukrán nácik azonban ahogy aláírták a békeszerződést azt azonnal megszegték, - és az elkövetkező összes módosításait is – a háborút USA és brit segitséggel tovább vivták a köztársaságok ellen, teljesen eredménytelenül.

Annak ellenére, hogy a donbaszi köztársaságok az ukrán nácik által a lakott településeik ellen intézett terror bombázásokban több mint 14 ezer civil életet vesztettek – nőket és gyerekeket is! – mégis szerencsésnek mondhatók, hogy az ukrán nácik nem hajtották végre a Minszki békét.

Lévén hogy mivel az ukrán parlamenti választásokon nem vettek – nem vehettek!! - részt, nem erősithették meg a puccsisták felettük lévő hatalmát, ezzel nem is ismerték el az új, ukrán náci államot. Így a köztársaságaik lakossága teljesen független az új, náci ukrán államtól. Mégpedig a területeikkel együtt függetlenek, amik történelmileg – ahogy fentebb említettem – nem is az ukrán állam tulajdona volt, s annak halála után a „senki földje”-ként volt értelmezhető, ahol jogszerűen alakultak a köztársaságok. (Oroszorszűg nem jelentett be igényt a Donbaszra 2014-ben a pucs idején, pedig megtehette volna, hiszen az 1920-as Orosz-Ukrán állam szerződéssel igazolható igénye áll fenn a területre)

Ebből viszont okszerűen következik az a tény, hogy a náci állam területszerző – imperialista - háborút vív a Donbaszban 2014 óta! (a romboló, pusztító cselekményeik is arra utalnak, hogy a lakosságra egyáltalán nincs szükségük, csak a területekre.)

Oroszország a híresztelésekkel ellentétben mindent megtett annak érdekében, hogy a donbaszi lakosságot békés módon, és ne katonai eszközökkel védje meg. Folyamatosan a Minszki béke betartását szorgalmazta, míg az ukrán nácik terror bombázták a lakosságot.

Hogy végül mégis a katonai megoldáshoz kellett fordulniuk, annak a 2021. évben illetve 2022 elején lezajlott események sora az oka, amelyek tőmondatokban így írhatók le a J. Baud ezredes féle elemzés alapján:

- Zelenszkij a müncheni biztonsági csúcson atomfegyvert követelt az "oroszok ellen"

-Oroszország biztonsági megállapodás tervezetet nyújtott be az USA -nak és a NATO -nak

- Az ukrán parlament Oroszország megtámadásáról határozott, és ehhez egy 90 ezer fős kontingenst vont össze Mariupol megyében

-Az USA és a NATO elutasította az orosz biztonsági ajánlatot

- Lavrov bejelentette hogy megelőző csapást fognak mérni ha katonailag fenyegetve érzik magukat

- Ukrajna felmondta a Minszki békeszerződést.

- Megindult a kommunikációs háború, az USA azt állította hogy február 16-an Oroszország megtámadja Ukrajnát

- 16-án az ukránok rakétákkal és ágyúkkal hevesen lőni kezdték a DNR és az LNR területeit. Sok civil halott volt. Az EBESZ megfigyelők jelentették az ukránok támadásait a lakosság ellen, és gyorsan elmentek onnan. A nyugati média hallgatott a támadásokról, és a Minszki béke újabb durva megsértéséről ukrán részről.

- 2022 február 20- án az ukránok belőttek az orosz állam területére

Másnap tankokkal is behatoltak Oroszországba, ami már nyílt katonai agresszió.

- Ezért 22-én a Duma elismerte a két szakadár köztársaság önálló államiságát, az ukránok válaszul megint belőnek orosz területekre.

-Az oroszok ekkor - és csak ekkor! - döntöttek a katonai akció mellett - amit Lavrov előzőleg már alapos okkal bejelentett, majd megindul a két köztársaságot támogató katonai akció, ami nem az ukrán állam ellen irányult, ezért az csak "különleges katonai művelet".

Az Orosz állam a katonai akciót az ENSZ Alapokmány 51. §-ával magyarázva tett bejelentést az ENSZ - nek a támadás megkezdéséről.

(Lásd Jacques Baud NATO hírszerző ezredes és más magas rangú európai és amerikai katonák erről szóló nyilatkozatait!!!)

Ezek alapján bátran állíthatjuk, hogy ha az USA volna az oroszok helyében, akkor már Ukrajnában legalább 2 millió civil halott volna, és a települések helyen csak kőhalom állna. Emiatt komolytalan az a vélekedés hogy Oroszország ok nélkül támadt volna az ukrán náci hadseregre, és holmi "birodalmi érdek" vezetné a harcok lefolytatásában.

Az orosz-ukrán konfliktus voltaképp napjainkra már eldöntetett. Az ukrán náci hadsereg gyakorlatilag felszámolásra került, már csak kisebb egységei maradtak fenn, amik a sorozott állomány hadra kényszerítését végzi a sorozásoknál és a harctereken. A náci ukrajna a köztársaságokat az USA és az EU segítségével sem tudja megszerezni, ezért lassan de biztosan kénytelen nyugat felé hátrálva összehúzni magát. Vagyis a donbaszi orosz lakosság OTTHON VAN nem kell sehova mennie, mert a Nyugat terveivel szemben sikerült megvédenie az otthonát, a hazáját. A segitségére sietett orosz hadsereg néhány kontingense pedig a nemzettársa és VENDÉGE.
A Nyugat pedig a Donbaszban a nácikkal egyetemben szintén vesztes lett - ezért ha az elitje megpróbál dirigálni azzal kapcsolatban, hogy ott ki tartózkodhat, és ki nem - csak szánalmat kelt a világ diplomáciai köreiben. (A csőcselék ordítozása nem számít.)

De nem csak Ukrajna a vesztese az attaknak, hanem a mindenbe pofátlanul beavatkozó USA, a NATO, és sajnos az EU is, ami leírhatatlan méretű gazdasági és diplomáciai kárt szenvedett amiatt, hogy az USA parancsára beavatkozott a nácik oldalán a konfliktusba.

Az EU kárait természetesen MI, a polgárai fizetjük, mi, akiknek semmi közünk az egészhez!!

Végezetül nem baj ha tisztában vagy vele hogy a barbár náci állatok mit művelnek a békés donbaszi lakossággal a mai napig is- a mi pénzünkből vett fegyverekkel!!.
Erre ITT egy mérvadó doku ami nem hazudik.

Utóirat:

A bejegyzés publikálása után 2023 április 24.- én Kina is megüzente a párizsi nagykövetén keresztül az EU-nak, hogy nem az egykori Szovjetunió belső határai a volt tagköztársaságok nemzetközi jogilag elismert határai, mert olyan (hivatkozható) nemzetközi jogi anyagok nincsenek amik ezt a tényt erősítenék meg - vagyis UKRAJNA IMPERIALISTA HÁBORUT VÍV OROSZORSZÁG ELLEN. (Ami utóbbi viszont az Orosz- Ukrán Államszerződést tekinti hatályosnak az államok területei szempontjából, ami 1920-ban kelt.).