RAINER RUPP: FRANCIAORSZÁG ÉS AZ USA A NIGERI CSAPDÁBAN
"Múlt vasárnap eltemették azt az ultimátumot, amelyet a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) adott az új uralkodóknak a nigeri katonai puccs után, nevezetesen a megbuktatott elnök jogainak visszaállítására, vagy az ECOWAS-államok katonai inváziója általi elűzésére.
Emlékeztetőül: a nigeri puccs után Tinubu Nigériai elnök katonai beavatkozással fenyegette meg az új katonai vezetőket, ha legkésőbb augusztus 6-án, vasárnap nem veszik vissza Niger megbuktatott elnökét, Mohammed Bazoumot.
A legtöbb nyugati média nem említette az ultimátumot, bár a nyugati bábelnök elleni sikeres nigeri puccs után különösen Franciaország és az USA fenyegetett invázióval. Mindkét országnak nagy katonai bázisai vannak Nigerben, és jelentős gazdasági és geopolitikai érdekeket képviselnek ott.
Azonban egy francia-amerikai invázió Nigerben csak az ECOWAS-államok "hátán" lenne lehetséges. Egy gyors pillantás a térképre azonban elég lett volna ahhoz, hogy még a leghülyébb imperialista ujjongó sajtós számára is világossá váljon, hogy Niger ilyen jellegű inváziója csak a legnagyobb politikai és katonai áldozatokkal lehetséges.
Niger valójában messze van a tengertől Afrika közepén. Olyan harciasan antiimperialista államok veszik körül, mint például Mali és Burkina Faso, valamint a nagyhatalmú Nigéria, amelyeknek hosszú antiimperialista hagyománya van, ami szintén szilárdan gyökerezik a lakosságukban is.
A nigériai elnök azonban mégis invázióval fenyegette meg Niger új urait, de teljesen más okokból, mint Párizs és Washington. Eszébe sem jutott, hogy ezzel hazáját Franciaországnak és az Egyesült Államoknak ajánlja fel ugródeszkaként a Niger elleni csapásra; és ha ezt megtette volna, az a saját politikai végét jelentette volna.
Nigéria politikai és katonai elitje természetesen nem kevésbé korrupt, mint bárhol máshol, de ehhez nincs szükségük külföldi finanszírozásra. Mert Nigéria fontos olajexportőr a világpiacon, és ezért gazdag ország. Nigériának például már régóta lehetősége van arra, hogy az ECOWAS szervezet testületeiben szomszédai támogatását a szomszédoknak juttatott pénzügyi ajándékokkal sikeresen biztosítsa. A nyomorgó Niger ország szintén fontos címzettje volt Nigéria rendszeres segélyeinek.
Már az előző néhány sorból kiolvasható, hogy a 15 ECOWAS-ország semmiképpen sem egy szilárd tömb. A kollektív Nyugat médiája és politikusai mégis úgy viselkednek, mintha az ECOWAS a Nyugattal együtt tömbként szólalna fel Niger ellen. Az ukrajnai tudósításokhoz hasonlóan ez a Nigerről szóló állítólagos hír sem valósághű. Inkább a Nyugat vágyálmait tükrözik Nyugat-Afrikával kapcsolatban.
Természetesen számos olyan kis, mesterségesen létrehozott állam van az ECOWAS-ban, amelyek önmagukban aligha tudnának fennmaradni. Elitjük a nyugati támogatások "szív-tüdő gépezetétől" függ. Nemcsak az ECOWAS-ban, hanem az ENSZ-ben és más nemzetközi testületekben is köszönik az adományokat, ahogy a "mester" kívánja.
A Nigerrel közvetlenül határos hatalmas nyugat-afrikai államok, Mali és Burkina Faso határozottan imperialista ellenes politikát folytatnak Thomas Sankara szellemében. És most úgy tűnik, hogy Niger lehet a harmadik ország ebben az antiimperialista szövetségben.
Sankara volt Afrika „Che Guevara”-ja. A nyugati neokolonializmus elleni afrikai forradalom szimbólumává vált, mielőtt Che-hez hasonlóan őt is meggyilkolták. Afrika szegény és kizsákmányolt negyedeiben azonban öröksége tovább él, és a közelmúltban kiszélesedő nyugati erőszakkal újra felszínre került. Ennek a fejlõdésnek kedvezett, hogy egyre világosabban megrendültek azok az alapok, amelyeken a „szabályalapú rend” nyugati rendszere nyugszik.
A "szabályokra épülő rend" képlete, amelyet a nyugati politikusok és médiahackjeik ismételten úgy tálalnak az emberek elé, mint egy kvázi vallási cselekmény szörnyetegét, közérthetően: a brutális rablások, a kamat pénzek, védelmi pénzek zsarolása a világ védtelen országaitól, valamint ezek rabszolgasorba vonása, kiegészítve kormányaik megvesztegetésével
Thomas Sankara Felső-Volta ötödik elnöke és Burkina Faso első elnöke volt 1983. augusztus 4-től, egészen az 1987. október 15.-i meggyilkolásáig.
Valójában az ECOWAS nem létezik politikai és semmiképpen sem katonailag hatékony blokként; még ha ezt oly gyakran javasolják a kollektív Nyugaton! Augusztus 7-én mindenekelőtt a neoliberális „szabályokon alapuló rend” házon belüli posztja, a brit „The Economist” hírmagazin örvendetes kivételt tett egy riportjában, melynek címe: "After the coup in Niger, the drums of war are getting louder", magyarul "A nigeri puccs után egyre hangosabbak a hadidobok", alcímmel: "Hasonlóan nő az ellenállás a kormány erőszakos visszaállításával szemben".
A cikk elején egy olyan elképesztően antikolonialista és antiimperialista maszlag olvasható, amely mögött az USA által vezetett neoliberális ideológia kezdettől fogva működött. Íme az Economist cikk első bekezdésének fordítása:
„A nyugat-afrikai (ECOWAS) csoport tagjai megosztottak, és nincs népi felhatalmazásuk a beavatkozásra, miközben a Nyugat arra buzdítja bábjait, hogy vegyenek részt a proxy háborúban. A lakosságnak elege van abból, hogy a gyarmati hatalmak és a nyugati vállalati érdekek vízszállítója legyen. Az ECOWAS ultimátumának hátterében és a szomszédos országok katonai beavatkozásának veszélyére hivatkozva a nigeri puccsisták vasárnap további intézkedésig minden repülőgép elől lezárták az ország légterét."
(Megjegyzés a szöveg hamis nyelvezetéhez: A tény az, hogy Niger közvetlen szomszédai közül csak Nigéria elnöke fenyegetett invázióval. Az összes többi közvetlen szomszédos ország, köztük Algéria (amely nem része az ECOWAS-nak) támogatta Nigert!
Aztán a következő második bekezdésben úgy folytatódik, mintha az ECOWAS egy működő blokk lenne a nyugat mellett, amely meg akarja büntetni Nigert.):
Aztán a következő második bekezdésben úgy folytatódik, mintha az ECOWAS egy működő blokk lenne a nyugat mellett, amely meg akarja büntetni Nigert.):
„A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) katonáinak több időre van szükségük, hogy felkészüljenek a nigeri katonai beavatkozásra – írja a The Wall Street Journal az ECOWAS egyik országának egyik magas rangú parancsnokára hivatkozva. Eközben az EU továbbra is nyomást gyakorol a nigeri puccsistákra gazdasági és pénzügyi szankciókkal, és támogatást kér a kereskedelmi embargóhoz más nemzetközi intézményektől, például az Afrikai Uniótól.”
A cikkben az a legmegdöbbentőbb, hogy a nyugati világ vezető hírmagazinja, a The Economist augusztus 7-i, hétfői, Nigerről szóló online riportjában teljesen figyelmen kívül hagyta a két nappal korábban, augusztus 5-én, szombaton történt drámai, háborútól való Nigériai elhatárolódást. A múlt héten szombaton, egy nappal azelőtt, hogy Bola Tinubu nigériai elnök nigériai inváziós ultimátuma lejárt volna, a nigériai állam szenátusa megtagadta, hogy elnöke megszállja Nigert. Erről egyöntetűen számoltak be nigériai, angol nyelvű napilapok. Ám ezt a nyugati eszménybe nem illő hírt valahogy figyelmen kívül hagyták a kollektív Nyugat politikusai és médiája. (Nyilván csak egy orosz ügynök gazember, aki rosszat gondol erről!!).
De hogyan jött létre a szenátusi blokád az invázió ellen? A Nigerrel szomszédos 19 észak-nigériai állam szenátorai meggyőzték a dél-nigériai államokból származó kollégáikat, hogy háború esetén a Niger Köztársasággal jóval több mint ezer kilométer hosszú, ellenőrizhetetlen határon osztozó északi államokat elönti egy háború. ellenőrizhetetlen menekülthullám, amely átterjed Nigéria többi államára is.
A katonai beavatkozás kivételével a szenátus jóváhagyta a Tinubu elnök által javasolt összes többi módszert is az alkotmányos rend helyreállítására a Niger Köztársaságban. A politika megfordításának eredményeként a nigériai katonai főnökök találkoztak más ECOWAS-tagállamokból származó kollégáikkal, akik kezdetben felkészültek arra, hogy csatlakozzanak Niger nigériai inváziójához. Közösen kiadtak egy nyilatkozatot, miszerint már nem tartják jó ötletnek katonai erő alkalmazását Niger katonai juntája ellen.
A nemzetközileg ismert nigériai mérnök és blogger, Chima Okezue augusztus 5-én a Telegram csatornáján úgy nyilatkozott, hogy a háborús veszélyt egyelőre elhárították. A katonai junta lemondásra való rábírására irányuló diplomáciai erőfeszítések azonban folytatódnak. Van azonban két nagy kérdőjel.
Először is, Franciaország és az USA is megelégszik-e a nigeri konfliktus nem katonai megoldásával. Másodszor pedig, van-e esélye a diplomáciai erőfeszítéseknek a nigeri Bazoum elnök visszaállítására?
A második kérdéssel kezdjük, hogy a nemzetközi hírügynökségek Nigerről készült képei és videói a katonai puccsot követő napokban kevés esélyt adnak a helyzet visszaállítására irányuló diplomáciai erőfeszítéseknek. Még a kollektív Nyugat hírügynökségei is bemutattak képeket az új uralkodók támogatására irányuló tömegtüntetésekről, amelyek retorikája visszhangozza Niger szomszédainak, Burkina Fasónak és Malinak az antiimperialista hangnemét.
A francia nagykövetség rendőri vagy katonai beavatkozás nélküli hatalmas tömeg általi megrohamozása és felgyújtása is megerősíteni látszik azokat a híreket, miszerint Niger biztonsági szerveiben nincsenek látható csoportok a megbuktatott elnök mellett, vagy Franciaország és az USA kérdezné. A már említett Economist-cikk megerősíti ezt a nigeri benyomást:
A reprezentatív közvélemény-kutatások szerint a nigériaiak közel 80 százaléka támogatja a puccsisták akcióit, míg a megkérdezettek 73 százaléka gondolja úgy, hogy hosszabb ideig hatalmon kell maradniuk.
Ez azt sugallja, hogy az új nigeri uralkodók, bármi is a tényleges motivációjuk a puccshoz, továbbra is gyarmatiellenes retorikát és akciókat alkalmaznak, hogy legitimálják magukat saját népük előtt. Ugyanakkor várhatóan antiimperialista külpolitikával szerették volna biztosítani a szomszédos országok, így Mali, Burkina Faso, Algéria és tágabb értelemben a BRIC-országok támogatását.
A puccsot támogató nigeri tömegtüntetéseken orosz zászlókat is lengettek, és Putyin és Putyin felszólításai is hallatszottak. A Bamako/Maliból átállt Ulf Laessing néhány napja az ARD Tagesschau hírében nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy az oroszok álltak-e a puccs mögött. Laessing, a Konrad Adenauer Alapítvány Száhel projektjének vezetője, a nigeri helyzet szakértője egyebek mellett rámutatott, hogy Oroszországnak még csak nagykövetsége sincs Nigerben, és nincs más befolyása az országban. Laessing szerint a katonai puccs indítékai nem ideológiaiak, hanem a katonai vezetés és az elnök közötti személyes vitákon alapulnak.
Arra a kérdésre, hogy milyen lesz Németország és Európa viszonya a jövőben Nigerben az új uralkodókkal, Laessing azt mondta, hogy az európaiaknak együtt kell működniük a puccsistákkal, ha nem akarják, hogy újra megnyíljon az Európába vezető migrációs útvonal. Ezt az utat a menesztett elnök az EU felszólítására nagyrészt lezárta. Az EU quid pro quos-t nyújtott, hogy kompenzálja Nigert a kieső bevételért. Mivel a migrációs útvonal lezárása sok jövedelmező munkahelyet tönkretett Nigerben, amelyet magas munkanélküliség és szegénység jellemez, ami erős irritációhoz vezetett a lakosság körében.
A Dél-Afrikából Európába Nigeren keresztül történő migráció valóban felpörgette a sivatagi szállítás, az éttermi, szállodai és kiskereskedelmi szolgáltatások iránti keresletet országszerte. Ugyanakkor sok embernek sikerült pénzt keresnie a Líbiába irányuló és onnan induló csempészettel. Ennek eredményeként a nigeri lakosság nagy nyomást fog gyakorolni a puccs kormányra, hogy újból nyissa meg az útvonalat.
Ha tehát az európaiak nem akarnak újabb, újabb migrációs áramlást Afrikából, nincs más választásuk, mint az új uralkodókkal is alkut kötni. A jelenleg általánosan elterjedt és erényt színlelő külpolitikai konfrontációs irányzat à la Baerbock a legjobb esetben is kontraproduktív következményekkel jár Németország számára Nigerben is.
Térjünk vissza a fent feltett kérdések közül az elsőhöz: vajon Franciaország és az USA is megelégszik-e a nigeri konfliktus nem katonai megoldásával?
Nincs más választásuk. Mert anélkül, hogy Nigéria hátára húzódnának, és onnan lecsapnának Nigerre, nincs katonai lehetőségük fellépni Niger ellen, kivéve a hosszú távú terrortámadásokat.
Azzal, hogy Nigéria kivonult az ultimátumból, Niger inváziós álmai szertefoszlottak. Az a pletyka, hogy néhány kisebb ECOWAS-állam beleegyezett a Niger elleni közös katonai műveletbe való csatlakozásba, ezen nem változtat. Nigéria nélkül azonban ezeket most Párizsnak és Washingtonnak kellene vezetnie. Kettejüknek azonban nem érdeke ez, mert nem tudnák elrejteni saját neo-gyarmati szándékaikat azzal a köntössel, hogy önzetlenül segítsenek az amerikaiaknak a demokrácia helyreállításában Nigerben.
A kezdeti helyszíni izgalom után úgy tűnik, minden érintett számára világossá vált, hogy Niger inváziója a szomszédos Malit és Burkina Fasót közvetlenül, valamint Algériát közvetve bevonja a háborúba Niger oldalán. Mások valószínűleg követnék. Ez olyan helyzetet teremtene, hogy a Niger elleni katonai fellépés óriási katasztrófát eredményezne az egész régióban.
A Nigert támogató országok lakossága körülbelül 80 millió. Csak Nigériának 200 millió lakosa van. Pontos frontvonal nélkül a háború a határ menti régiók falvainak ezreire terjedne ki. Az amerikai és francia légicsapások hozzájárulnának a kialakult káosz fokozásához. Nemcsak Nigéria határ menti államai lennének elárasztva menekültekkel, hanem egy összetéveszthetetlen menekültáradat is útnak indulna Európa felé.
Mivel Nigéria lemondta a katonai beavatkozást, és valószínűleg nem tette elérhetővé területét az imperialista államok légierejének hadműveleti bázisaként Niger megtámadására, sem Franciaországnak, sem az Egyesült Államoknak nincs lehetősége büntető katonai expedíciókra Niger ellen. Ezért egy Nigerrel való katonai konfliktus esetén a nigeri két francia és amerikai amerikai támaszpont nem tudna sokáig kitartani a nigeri hadsereg ellen, különösen légi támogatás nélkül.
Ehhez azonban az USA-nak és Franciaországnak le- és felszállási jogra lenne szüksége katonai repülőgépeikhez Nigériában vagy az ECOWAS-országokban. Ez azonban nagyon valószínűtlen, mert egyetlen nyugat-afrikai kormány sem akar öngyilkos lenni. Nem számít, mennyit fizet a Nyugat, a hatalmas Nigéria nélkül egyetlen nyugat-afrikai ország sem fogja támogatni a rendkívül népszerűtlen francia és amerikai imperialisták katonai akcióját az afrikai testvérállam, Niger ellen.
Ahogy már említettük, Nigéria államnak hosszú antiimperialista története van, és ennek megfelelő kollektív énképe. Nigéria ezt újra és újra bebizonyította az afrikai gyarmatiellenes szabadságmozgalmak aktív és nagylelkű támogatásával. Ugyanakkor Nigéria erős gazdasági tényező és regionális katonai hatalom, amelyet még a kollektív Nyugat sem tud eltolni. Ez a nigériai érem egyik oldala.
Az érem másik oldala, hogy a nigériai vezetőket nagyon aggasztják az iszlamista szent harcosok megszaporodott támadásai. Ezek a harcosok, mint például a Boko Haram, akik a Száhel övezetből, például Nigeren keresztül szivárognak be Nigériába, többször is káoszt és romokat terjesztenek látványos terrortámadásokkal Nigéria városaiban. A nyugat-afrikai régió politikai stabilitása és határellenőrzése miatti aggodalomra ad okot, hogy a nigériai kormány nagyon allergiás a katonai puccsokra, különösen azokra, amelyek a demokratikusan megválasztott kormányokat célozzák. Nem mindegy, milyen alapon indokolják ezeket a puccsokat.
E tekintetben Nigériát az orosz kormány is támogatja. Az orosz külügyminisztérium például elítélte a nigeri puccsot. Alekszej Sebarsin nigériai orosz nagykövet is megismételte a Kreml álláspontját, miszerint a nigeri puccs "alkotmányellenes". Hozzátette: Oroszország azt szeretné, ha a nigeri válság békés úton, Nigéria/ECOWAS beavatkozása nélkül oldódna meg. Ennél is fontosabb, hogy Sebarsin hangsúlyozta, hogy Oroszország nem tervezi, hogy segítse az új nigeri katonai juntát.
A nigeri helyzet tehát összetettebb, mint azt sok antiimperialista hiszi, akik például reflexszerűen elítélték Nigéria reakcióját, és Nigéria elnökét amerikai bábnak nevezték csak azért, mert az Egyesült Államokhoz és Franciaországhoz hasonlóan katonai beavatkozással fenyegetőzött Nigerben.
Eközben Párizsban és Washingtonban leesett a fillér. Blinken amerikai külügyminiszter és Macron elnök is kijelentette, hogy csak diplomáciai megoldást akarnak a nigeri konfliktusra. Nyilván rájöttek, hogy a jelenlegi körülmények között nem tudnak semmit tenni Niger ellen.
De úgy tűnik, hogy a diplomáciai út is el van zárva a vezető amerikai imperialisták előtt Nigerben. Ennek bizonyítéka az Egyesült Államok külügyminisztériumának második számú hierarchiájában második helyen álló Victoria-Fuck-The-EU-Nuland asszony és a nigeri katonai kormányzat vezető tisztségviselői közötti közelmúltbeli találkozó a nigériai Niamey városában.
Az okleveles oroszellenes, háborús lázadó és rendszerváltó szakértő Nuland, többek között Ukrajnában, s már régóta nagyon aktív Afrikában, alig több mint egy év alatt többször is ellátogatott a Száhel-övezetbe, beleértve Nigert is, hogy megerősítse az ottani nyugatbarát bábkormányokat.
A CNN tájékoztatása szerint Victoria Nuland tegnap találkozott a katonai junta néhány tagjával Nigerben.
Erőfeszítéseik nem hozták meg a kívánt eredményt. Úgy tűnik, sok afrikai nem szereti a sütiket és a zsemléket, amelyeket sikeresen terjesztett ott a 2014-es ukrajnai Maidani puccs idején.
Nuland több mint két órás tárgyaláson találkozott Moussa Salaou Barmou tábornokkal, a védelmi főnökkel és három ezredessel. Ezeket a megbeszéléseket a CNN-nek "rendkívül nyíltnak és néha meglehetősen nehéznek" minősítette. Nuland arról is beszámolt, hogy beszélni akart Mohamed Bazoum megbuktatott elnökkel, de a lázadók nem válaszoltak a kérésére. Ennek érdekében találkozhatott „a nigériai civil társadalom széles rétegével” Niameyben – mondta a CNN-nek, majd így folytatta: „Ezek az Egyesült Államok régi barátai. Ők újságírók, a demokrácia szószólói, emberi jogi aktivisták."
Itt Ms. Nuland elismerően beszélt erről a csúnya lényfajtáról, akik "a demokratikus értékek őrzőinek" vallják magukat, és bármikor készek eladni saját népük érdekeit. A kollektív Nyugat azokra az emberekre támaszkodik, akik Afrikát fejletlennek tartják, és a külföldi segélyektől függenek "az erőforrások jobb kifosztása" érdekében.
Míg a nigériai szenátus döntése, hogy nem engedélyezi a nigeri inváziót, meghiúsította a Nyugat terveit, bár a nyugati érdekelt felek továbbra is katonai intézkedésekkel flörtölnek Niger megbuktatott elnökének, Mohammed Bazoumnak a visszaállítására, hogy a Pentagon újraindíthassa a drónbázisát, Franciaország pedig uránium. és aranybányáit Nigerben.
Hogy különösen Franciaország hogyan rabolta ki a végsőkig Niger arany- és urán tartalékait, azt Martin Sonneborn német parlamenti képviselő, akit az EU-parlamentbe választottak, kollégájával, Claudia Latourral magyarázza el augusztus 3-án a Berliner Zeitungban megjelent cikkében: "A Globális Dél többé nem akarja, hogy a Nyugat kifossza!" Az abszolút olvasásra érdemes, tényekkel teli cikkből egyértelműen kiderül, hogy Nigerben is az afrikaiak akarnak véget vetni a nyersanyag lopásnak és a Nyugattal kötött maffia jellegű kereskedelmi megállapodások kizsákmányolásának. Íme egy rövid részlet előételként Sonneborn és Latour cikkéből:
"Franciaországban egyetlen aktív aranybánya sincs. Ennek ellenére ez a (korábbi) bűnöző gyarmati állam rendelkezik a világ negyedik legnagyobb aranykészletével 2436 tonnával.
A (volt) francia gyarmat, Mali pontosan 0,0 tonna arany birtokában van, bár több tucat bányája (köztük 14 hivatalos) van az országban, amelyekből évente 70 tonnát termelnek ki. A közel 60 tonna aranyból származó bevételnek, amelyet (becslések szerint) 600 000 gyermek bányászik ki (becslések szerint) a (korábbi) francia gyarmaton, Burkina Fasóban, mindössze 10 százaléka jut az országnak, de 90 százaléka a multinacionális aranyásóknak jut. ….
Az urán- és aranylelőhelyei ellenére Niger a közelmúltban a 191 ország közül a 189. helyet foglalta el a fejlettségi indexben. A Németországnál háromszor nagyobb ország, Niger teljes állami költségvetése 4,5 milliárd euró körül mozog, ami nem haladja meg a francia Orano (korábban Areva) nukleáris vállalat éves árbevételét."
Rainer Rupp
apolut.net
Rainer Rupp
apolut.net
Megjegyzések
Megjegyzés küldése