FRANCESCA RIVAFINOLI DÜHE

Történt, hogy Dés László a közismert művész egy interjuban beszélt az egyre siralmasabbá váló mai magyar közállapotokról, amiben azt mondta:  

„A nyugati demokráciákat a szolidaritás élteti, a citoyen magatartás, a civil kurázsi. Ha viszont az autóban van elég benzin, és van esetleg még egy hétvégi ház is, akkor a magyar középosztály nagy részének már jó, már elégedett. Nagyon nagy baj, hogy ennyivel ki lehet fizetni egy társadalmat. Innen nézve tehát örülök annak, hogy az unokáim már külföldön élnek”.

Francesca Rivafinoli hivatásos jobboldali múzsa, és itész-angyal, - akinek még soha senki nem látta az arcát - rögtön rávetette magát a zenészre egy felettébb dühös vélemény cikkben: 

"...mit kínál fel megoldásként a hasonszőrű értelmiségieknek és lemenőiknek? Szakítani ezzel a közösséggel, elhúzni máshová, beleülni a készbe, a mások által megteremtett és történelmileg kialakult jólétbe."- irta így korholván a muzsikust. 

Nos. Azt nem árt megjegyezni hogy Magyarország és Ausztria a 70-es évekig egy azon szinten voltak, még a fizetőeszközük is 1:1 arányban váltódott a kibertérben is, meg az utazási irodákban is. Aztán Ausztria gyorsított, de nekünk sem volt okunk a panaszra: soha a történelemben olyan jólét még nem volt Magyarországon mint a 80-as évek elején.

Aztán jöttek az amerika és nyugat rajonc lumpenek, hatalomra juttatták őket a nyugati uzsorások, és egyéb gazemberek. Ennek az lett az eredménye, hogy amit a magyar társadalom 1945 és 1990 között a semmiből felépített, azt a lumpen proli új hatalom egyszerűen az utolsó szegig ellopta, elkótyavetyélte, elpusztította a nyugati gazdái parancsára.

A társadalmi és gazdasági kár nagyobb lett a tudomány szerint, mint amit a tatárjárás, a török hódoltság, az összes eddigi háborúink és forradalmaink együttesen okoztak.

Ezt az országot újjá kell építeni - de erre alig hiszem, hogy a Kanári,- meg Sessel szigeteken székelő, bugris tolvajokból lett új arisztokrácia hajlandó lenne. De ha lenne is: a költségeit a lakossággal akarná megfizettetni. Avagy a nagy mű alatt - ami legalább 20 évet venne igénybe - a lakosság éhezve, nyomorogva, lerongyolódva épitené azt, amit a nagyapái már egyszer felépítettek, - csak azért, hogy újabb 20 év múlva megint jöjjön egy csapat büdös, láb és szájszagú bugris, és újra mindent ellopjon. Mert hát nincs se börtönben se kötélen egy tolvaj sem, aki ezt tette az országgal, - nincs minta - így csak ezt a rotációs elméletet lehet a jövőre vetíteni..

Ami azt illeti, aki ebbe a rotációba kényszeriti, vagy csak a részvételre rábeszéli a gyerekét, az semmivel sem jobb ember mint azok, akik ellopták az országot a talpunk alól. Désnek tehát igaza van.

De Francesca Rivafinoli hivatásos jobboldali múzsa és ítész-angyal sem azért rontott rá a tisztességben megőszült Dés László zeneművészre, mert annak ne volna kétségtelenül igaza. De nem is a soraiból kitűnő, a népünkért való aggódás volt az, ami a dühös cikk megírására inspirálta, hanem az ijedelem.
  
Mert bárki aki ismeri a történelmet, s konyít a gazdasághoz is, az a hónapok óta érkező hírekből jól tudja, hogy Magyarország-gyarmat súlyos gazdasági helyzetben van, mert a gazdái is súlyos gazdasági helyzetbe kerültek, s magukat fogják menteni - ha tudják - nem a magyar népet. Az elmenekülők pedig az utolsó esélyt is elveszik a gyarmati lét helyi haszonélvezőitől, hogy majd valakik a véres verítékükkel majd újra felépítik az országot - nekik.
Azt az új országot, ahol értelme van az egyéni gazdagságnak, mert nem kell rettegni attól, hogy az éhező tömeg megtámadja a szebb házakat, a drágább autókat, meg a drága ékszereket és ruhákat viselő embereket - mint ahogy anno Argentínában tették.

Francesca lelki szemei előtt pedig tömött sorokban mentek el az országból Dés László gyerekeivel azok fiatal barátai, és ismerősei, s mögöttük automatikusan zsugorodott a magyar gazdaság haldokló teste még kisebbre. És meglátta a jövőt. Azt, ahol a gazdagságot titkolni kell, ahol szemét és hugyszag terjeng a nagyvárosok hajdan elegáns kerületeiben, mert a szemetet nem viszik el, - nincs állam ami megszervezze -  a csatornát és az elromlott angol wc-ket nincs aki megjavítsa- mert szakemberek sincsenek már, mind elmentek. Ahol a régi bevásárlóközpontok kivert kirakatű üres betontorzók,  ahol a rendőrök is rabolni járnak a szolgálati fegyvereikkel fenyegetőzve - mert élni kell.. 

Hát persze hogy halálra rémült ettől  a perspektívától Francesca Rivafinoli hivatásos jobboldali múzsa és ítész-angyal, akinek még soha senki nem láthatta az arcát. De csak ennyire tellet neki - erre a korholásra. Mert a köreiben világos és vitathatatlan tény, hogy az a bűnös, aki nagyravágyó, nagyigényű módon elmegy, és nem hagyja tovább kiraboltatni magát. Pedig maradhatna, és lehetne nincstelen, ostoba de legfőképp engedelmes rabszolga is, aki az elit, a nyomortelepekről és börtönökből felkapszkodott új arisztokrácia céljainak jobban megfelel...
Nem a düh kifejtése volt tehát ez a média kirohanás, hanem csak a zsigeri rémület maga..