AMIKOR A SZARKA WASHINGTONBA REPÜLT..

'1946-ban egy Wilhelm Prőhe nevű, öreg újságíró jelentkezett tagfelvételre az egyik nyugat berlini antifasiszta csoporthoz. A csoport vezetője elcsodálkozva kérdezte:
- Mondja kérem, ha ön valóban antifasiszta beállítottságú értelmiségi, az hogy lehetséges, hogy soha nem olvastam öntől olyan cikket, ami kritizálta volna Hitler vagy Mussolini mocskos rendszerét?
A megkopott, ősz ítész halkan válaszolt:
- Tudja kérem, nem akartam az olvasóimat még jobban elkeseríteni azzal, hogy tudtukra hozom az amúgy is borzalmas valóság hátterét. Attól még inkább elkeseredtek volna.
A liberális média azóta nem változott. Vagy mégis?

Van abban valami lehangoló, és felettébb elkeserítő, ahogy az EU médiája kezeli az orbán jelenséget. A II. világháború után 65 évvel, mindenki ámulva bámulva nézte a kontinensen, hogy az 1990-ben a neoliberalizmus útjára lépett magyar politikai osztály hogyan alakul át a háborúban levert dögszagú fasiszták utódjává, ami mind a gyakorlatban, mind a retorikában világosan megnyilvánul.
Annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy a világ többi táján mintha jobban figyelnének és részletesebben tájékoztatnák a közvéleményt a deviáns politikusok viselt dolgairól az újságírók.

Történt, hogy a magyar miniszterelnök, - az ország első számú tolvaja, aki itt „szarka” kódnéven szerepel – Washingtonba repült, Donald Trump meghívására. A sajtótájékoztatón Trump a szarkát „highly respected”-nek azaz nagytiszteletűként mutatta be, aki egyéb címek mellett „az Európai Unió jelentős politikusa”.

Ettől a sajtótájékoztatót egyenes adásban közvetítő szakkomentátorok felhördültek, és siettek leszögezni hogy Trump „téved”. A szarka nem hogy köztiszteletben nem áll, de még a saját európai pártcsaládjában is elutasított ember. Az a fajta, akivel minden eddigi USA elnök kerülte a személyes találkozást, mert az roppant rossz fényben tüntette volna fel bármelyiket. (ha efféle mocskos fasisztákkal parolázgatott volna.)

A randevú után, amikor a szarka már a repülőn ült, és a rendes garázdálkodási helye felé repült, a CNN egy stúdió beszélgetést közvetített a találkozóról néhány elemző közreműködésével.

A közönség borzadva hallgatta, ahogy idézték a szarka mondatait: „nem akarjuk hogy a mi bőrszínünk, a mi hagyományaink, a mi nemzeti kultúránk keveredjen mások bőrszínével, és hagyományaival”.

A beszélgetés narrátora csak annyit tett hozzá, hogy „egy ilyen ember mellett ült a mi elnökünk”, de a beszélgetés további részében a szarkáról megvetőbben beszéltek mint Kim Dzsong Un Észak Koreai diktátorról.

Ez a két epizód valamiért elkerülte az európai média figyelmét, mert senki sem tudósított róla, bár Trump minden tüsszentését alázatos kiskutya módjára figyelik, tehát hallaniuk kellett a globális hírszolgáltató közbevetését, látniuk kellett a stúdió beszélgetést..

Mi több, kommentálhatták volna, hogy a szarka be akar vágódni a „fehér, keresztény, hetero” Atlanti rendszeruraknál, noha ő se nem fehér, se nem keresztény, a hálószobatitkai meg senkit nem érdekelnek, bár talányos, hogy miért ajándékozott a pályakezdő "arisztokrata" Mészárosnak 25 ezer millió Forintot az államkasszából..

De úgy tűnik, hogy a liberális média ma is tele van Prőhékkel, akik pontosan látják hogy a történelem ismétli önmagát, és a liberálisok kitermelik minden országban a maguk Hitlerét, mint ahogy anno a német liberálisok tették. A szarkát így majd mások is követik az Unio országaiban, akik ugyan úgy fognak lopni, és rabolni, tömegeket megnyomorítani a "nemzet nevében", ahogy a magyar kártevő. Ám ezt valamiért nem merik mindenki orrára kötni, mert a társadalmak riadtan fordulnának ismét az Európát felvirágoztató baloldal felé. Az pedig katasztrofális volna az új birodalom szempontjából, amiről a német és francia nagytőke álmodozik! Mert a náci haláltáborok jobbak voltak ugye, mint a sztálini gulagok, ahová a nácikat, tömeggyilkosokat és más gazembereket zárták.

A magyar valóság ettől persze semmit sem változott, vagy változik. Szarkapárti futballhuligánok és mérsékelt sportrajongók éltetik a szarkafajt, és elhiszik hogy majd nekik is hullik a csőréből valami. Vannak hangos ellenlábasaik persze, akik nem tudják hová vezet a neoliberalizmus amiben hisznek, és új vezért akarnak, aki már bevallottan ugyan azon az úton jár mint a szarka.

A közpénzfüggő értelmiség legjava meg még mindig kussol, és várja a csodát, - mert tudja mi következik, - és reméli, hogy megúszhatja egzisztenciális veszteségek nélkül. Egyesek mentegetik is a szarkát – jó pénzért, jól fizető pozíciókért persze.

A néhány józan hangot meg elnyomja a neoliberális táborok drukkereinek acsarkodó sivalkodása, s csak kevesen hallják meg, hogy merre van a vészkijárat ebből a földi pokolból. 

A szarkafiókák persze túlélik, csak máshol élnek majd a lopott vagyonból. Hála a rajongók népes táborának. Ők is Washingtonba repülhetnek majd, amikor sírgödörré változik a Kárpát medence.

Amikor a szarka Washingtonba repült, mindezt el kellett volna mondani a liberális médiának. De kussolt mindenki. A szabad, és részletes, kötelező közszolgálati tájékoztatás nevében persze.