HUMANITÁRIUS KATASZTRÓFA KÖZELEG MAGYARORSZÁGON!

Az már nem hír, ha az éjszaka leple alatt kifosztanak egy borsodi faluban egy idős embert. Az sem kelt már túl nagy érdeklődést, ha nem a házába törnek be, hanem csak az istállójába, és a kertjébe, és elviszik az egyetlen tehenét, s vele az összes tyúkját. Ezért se fogjuk észrevenni, ahogy az ilyen hírek végleg eltűnnek a média napi jelentéseiből, mert rossz hangulatot, egyesekben félelmet kelthetnek, ezért „rémhírek”-nek titulálhatja a (minden)hatóság. Azért meg újabban börtön jár az újságírónak.

Pedig az ilyen bűncselekmények hamarosan mindennaposak, és tömegesen előfordulóak lesznek, míg bárkinek is lesz tehene és baromfija amit meg lehet enni. Mert az orbáni „dübörgő gazdasági csoda” süvöltve zuhan már a szakadékba, s magával rántja a mit sem sejtő lakosság nagy részét is a semmibe, az éhezésbe. Ennek okából eljön annak az ideje is, hogy éjszakánként családapák ezrei fognak felkerekedni, hogy az éhező családjuknak élelmet szerezzenek! Akár rablással is, mintha az apokalipszis utáni éveket írnánk. 

'Jut eszembe. Még 1990-ben írtunk egy barátommal egy cikket, amit az akkoriban éppen neoliberálissá lett Népszabadság és a Népszava se volt hajlandó leközölni. 
Dióhajban annyi volt benne, hogy Göncznek nem kéne Bushal csókolózni, keressen magának másik vén prostit, és hogy újdonsült vezéreink és messiásaink hagyják azonnal abba a nemzeti vagyon elkótyavetyélését. Mivel hogy a gazdaság elsődlegesen a társadalmat hivatott fenntartani és ellátni, s csak másodlagos célja az export és a magánluxus megteremtése. Ha nem teszik, akkor nem csak földönfutóvá teszik az országot és lakóit, de kiszolgáltatják a társadalmat bármilyen tragédiának, aminek kollektív megelőzésére és elhárítására a magasan szervezett civilizációk gyakorlatilag létrejöttek. A saját gazdasággal nem rendelkező népeket meg elfújja a történelem szellője is, nem csak a vihara. Még egy kiadósabb nátha is! Egyszóval jó lenne vigyázni ezzel az összeközösült Horthy-Amerika álommal.

Ám éppen a „Nagy rendszerváltás” zajlott, aminek politikai vonalát ITT, a gazdasági vonalát meg ITT foglaltam össze, ezért az ilyen ma is létező neoliberalizmust leleplező írásokat nem közölhették. Pedig a Gönczre és Bushra vonatkozó részt hajlandóak lettünk volna a szelídebb (de azért kétértelműbb) „ölelkezés” szóval finomítani!

Majd nem harminc év után, ma minden beigazolódni látszik abból, amit akkor állítottunk, és kétségbeesetten igyekeztünk meggyőzni róla mindenkit, hogy az amerikás hivatkozások mind csak gonosz, neoliberális lekvár, és nem tudomány, és nem is az európai államiságot határozzák meg, ezért és legfőképp semmi köze ahhoz ami akkoriban majd nem minden magyar ember álma volt. Abban hittünk, arra szavaztunk. Európára.

Annak ellenére, hogy azóta számos győzelmi jelentést hallottunk az amerikai import neoliberális gazdaság fényes „sikereiről”, ma már a megvalósult magánállam (aminek természetét ITT foglaltam össze) egy apróság miatti váratlan hirtelenséggel összeomlóban van, a romok alatt pedig éhező, nyomorgó emberek millió várják a segítséget. Mint Afrika kifosztott országainak lakói.

Különösen nagy a felelőssége ebben orbán viktor diktátornak, aki pontosan tudta hogy ez a modell életképtelen, és elébb utóbb katasztrófa lesz a vége – mint mindenütt ahol ezek a hozzá hasonló elveket valló atlantista gonosztevők hatalomra jutottak. Azzal is teljesen tisztában volt, hogy az országnak nincsenek élelmiszer és gyógyszertartalékai, de ő nem ezekből vásárolt ezer milliárdért, hanem puskákból és tankokból, és több mint bizonyos, hogy nem azzal a céllal, hogy szétossza azokat az éhezők között.

Ahogy azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy az állami ellátórendszerek egyre inkább működésképtelenek, de nem ezek megerősítésére, hanem a haverjaira költötte - és költi ma is! -  a közpénz milliárdokat. Kotta szerint, pont úgy, ahogy azt a liberális internacionálé alelnökeként 1990-ben megszavazta mint az Atlanti globalizmusban követendő gazdasági modellt! 

Előre látható volt már március elején az is, hogy a járvány miatt százezerek munkája szűnik meg, első sorban a kölcsönzött munkásoké, akik számára az autóipar gyengélkedése miatt a járvány kitörése csak indikátora volt az állásvesztésnek. Aztán az ide, ehhez a gazdasági szegmenshez kapcsolódó kényszervállalkozók egyszemélyes cégei dőlnek be megrendelés – állandó munka – hiányában.

De beszélhetünk még sok egyéb munkavállaló mellett, az alkalmi munkásokról, közmunkásokról, a kkv-k alkalmazottairól. De akár mérnökökről és pedagógusokról is, akik a kvalifikált munkavállalók közé tartoznak, de még sem kímélte az állásukat - és sorsukat - a neoliberális rendszer válsága.

Ahogy arról is beszélhetünk, hogy azok is kacifántos helyzetbe kerülnek most, akiket fizetés nélküli szabadságra küldtek, hogy az iskolabezárás miatt a gyermekükre vigyázzanak.

Ezek az emberek mindannyian most zuhannak bele a szegénységbe és kilátástalanságba, amiről eddig hallottak már ugyan, de fogalmuk se volt róla hogy valójában mi az!

Ők csak most tapasztalják meg az orbán viktor által megfogalmazott, autentikusan neoliberális "munka alapú társadalom" mibenlétének lényegét: "amíg dolgoztathatnak, és fizetsz, addig élhetsz!" 

De vannak az országban olyan milliók is, akik eddig sem rendelkeztek semmilyen értelmezhető jövedelemmel – ha hihetünk Varga Mihály pénzügyminiszter tavalyi nyilatkozatának, hogy csak 2,6 millió munkavállaló van a kb. 6 millió munkavállaló korú állampolgárból.

A sehol se regisztrált legszegényebbek közül már 40 ezer családnak tavaly sem volt áramszolgáltatás az otthonában – az ő gyerekeik nem vehetnek részt a távoktatásban sem! - és százezrek csak akkor jutottak rendes élelemhez, ha valamelyik utcai ételosztáson részt vehettek! Ám ételosztás sincs már! Ők a járvány miatt elrendelt intézkedések miatt már kettő hete éheznek!

Mivel a kormányzat semmiféle mentőintézkedésekre nem hajlandó, - pontosabban züllött erkölcsei, és a rendszere brutális hiányosságai miatt - nem képes ilyet hatékonyan véghezvinni, ezeknek a fentebb említett neoliberális boldogságból kitaszítottaknak a számát fogja nem soká növelni az állásukból kirúgottak tömege, akik közül a túlnyomó többség már eddig is csak máról holnapra élt!

Így hát csak napok, hetek kérdése, és a magyar történelem első, nagyszabású humanitárius katasztrófáját éljük meg, amit nem a környező országok hódító háborúi, nem a Vezúv kitörése, nem is a Duna áradása, még csak nem is a szovjet csapatok, hanem a magyar politikai osztály nevesíthető tagjai okoztak! Mert tisztességes, hozzáértő kormányzással ez a tragédia IS! megelőzhető lett volna!

De ne felejtsük: ebben az eseményfolyamban nem történt semmi előre nem látható! Nem a járvány az, ami az általa kiváltott helyzet hatásainak elhárítására való felkészületlenséget okozta, hanem a teljesen alkalmatlan rabló mentalitás, a hatalom birtokosainak társadalom és állam ellenes tevékenysége! Ami orbán személyes felelősségét önmagában is alátámasztja – de az felettébb távol esik mindenfajta politikai felelősségtől, lévén hogy ez már büntetőjogi kategória.

Az egyetlen amiben még bízhatunk, hogy orbán svindlersége és atavisztikus diktatúrája nem riasztja majd vissza az Európai Unió segélyszervezeteit, és megmentik az éhező polgártársainkat, még azokat is, akik néhány zacskó száraztésztáért, vagy egy Erzsébet utalványért cserében akár a szavazatukkal is támogatták ezt a gyilkos, és társadalomellenes rendszert.

Ha pedig túléli ezt a tragédiát a nemzet, reméljük hogy nem tészta és krumpli bárók kerülnek hatalomra, és nem is a már leszerepelt, "nagy dumás" neoliberális celebek, hanem a nemzetnek és hazának az egész társadalmon keresztül(!!) elkötelezett hűséges hazafiak. Akik elég műveltek ahhoz hogy tudják: a társadalom nem a nemzet és haza alatti fogalom, hanem azoknak az élő, és érző manifesztuma. Ezért halálos bűn bármelyik tagjának a sorsára hagyása!