A MAGYAR APOKALIPSZIS FORGATÓKÖNYVE HALADÓKNAK.

A g7 nevű közgazdasági szakfolyóirat egy vizsgálati eredményt publikált a járványveszéllyel kapcsolatban elrendelt intézkedések közvetlen hatásairól. A publikáció szerint a magyar ipari szektor - ha egyáltalán kereslet van a termékeire – a határzárlat elrendelésétől számított legfeljebb egy hónap alatt végleg leáll. A Varga Mihály pénzügyminiszter tavalyi nyilatkozata szerint alkalmazásban lévő 2,6 millió munkavállaló túlnyomó többségének sorsa ezzel megpecsételődik, lévén hogy ennek okából tömeges elbocsátások lesznek (amik már meg is kezdődtek.) Ezzel rövid idő alatt olyan háborús helyzet áll be Magyarországon, amilyenre a legöregebbek is csak homályosan emlékeznek, mert a II. világháború alatt még kisgyerekek voltak.

A magyar válság azonban sokkal összetettebb annál, hogy minden rosszat a járványnak tudjunk be. A világot megfertőző vírus elterjedése előtt, a magyar kormány a hozzá nem értő kormányzás, és az általa elkövetett köztörvényes gazdasági bűncselekmények sorozata következtében fellépő Forintleértékelődés miatt, a fizetésképtelenség rémével került szembe. Az épp hogy megállapított „emelt bérek” máris elvesztették a vásárlóértékük egy részét, az alapanyag és energiaárak, továbbá a szállítsási költségek és élelmiszerárak máris növekedésbe kezdtek. Egyszóval felborulni látszott az orbáni neoliberális belső gazdasági érték,- és elosztási rend.

A járvány megjelenése miatt lezárt határok ezt a leomló rendszert ejtették csapdába, és zárták határok közé. Ám a határok lezárásával a rendszer bukása nem állt le, újabb és újabb gazdasági deformációk következtek, a nyomukban újabb és újabb felismerésekre jutottak a közgazdász szakemberek. Az egyik ezek közül a rendszer teljes megállása, ami az Argentínai válsághoz lesz hasonló. Mivel ennek történelmi tényeit ismerjük, a magyar sajátosságokkal keverve viszonylag pontos képet alkothatunk az orbáni rendszer csődjéről, (vagy a totális megszilárdításáról) ami a következő lehetséges forgatókönyv alapján képzelhető el. 

A nulladik nap.(2020 március 16.)

A kormány rendeleti kormányzást vezetett be, aminek keretében lezárta a határokat.

Az autóipar már leállt, bár elvileg a határzártól még 20-40 napon át működőképes lett volna. A leállás tömeges elbocsátási hullámot vált ki.

Az élelmiszeripar 15-30 napig még képes működni. A nagykereskedelmi vállalatok havi forgóra beállított raktárkészletén túl semmiféle élelmiszer tartalékai nincsenek az országnak. A lakosság többségének sem. Az élelmiszer import részben a szállítási nehézségek, részben az exportálóknál beálló kiviteli tilalom (készletezés) miatt akadozik, lassan megszűnik.

Az energiaszektorban az orosz gáz és olaj még eljut az országba, de a csökkenő mennyiség a termelés és a szállítások beszüntetése, valamint a lakosság mozgáskorlátozása miatt egyelőre még nem érezteti a hatását. Paks és a többi elektromos erőmű üzemel.

Az alapanyaggyártás az import függősége miatt elvileg 20-35 napig képes még üzemelni. Az autóipar leállása azonban jelentősen csökkentette a kapacitásigényét. Elbocsátások kezdődnek ebben a szektorban is.

A gyógyszeripar akár 90 napig is kitart ha elegendő alapanyaghoz jut. Ám részben a saját importja, részben a beszállítói nehézségei miatt ez az időtartam jelentősen csökkenni fog.

A mezőgazdaságban a növénytermesztésben jelentős árualap nem keletkezik, a szokásos időszaki munkák zajlanak. Az állattenyésztést is járvány sújtja (sertéspestis) a volumene képtelen az ország önellátásának megvalósítására. 

Az egészségügy önmaga árnyékaként pang, súlyos eszköz és személyzethiány veszélyezteti a napi működését is.

A fegyveres szervezetek tagjai hűségesek az orbáni magánállamhoz, ami a társadalom ellen, puccsal jött létre. A rendet fenntartják.

A tizedik nap.

A vendéglátás alig üzemel, kevés napi adóbevételt termel a kormánynak. A turizmus gyakorlatilag megszűnt.

A napi szükségletek kereskedelmében egyes termékek hiánycikké váltak, mások megfizethetetlenek lettek. A Kereskedelmi Szövetség nyilatkozatban nyugtatja a lakosságot, hogy az ellátás folyamatos és megfelelő. A nyerészkedők meg szerinte erkölcstelenek, de nincs szabály: mindenki annyiért árul bármit amennyiért akar!!

A kormány a tömeges elbocsátások miatti nyugtalanságot a kormány a hitelfizetési moratórium bevezetésével csillapítja. Ígéreteket tesz a nagyvállalkozóknak, hogy a veszteségeiket közpénzből pótolja. (Ők nem veszíthetnek!) A politikai vezetés nem hátrál ki a járvány elleni védekezésből, részint politikai tőkekovácsolás céljából, részint meg azért hogy az alkalmatlanságuk, és ennek az ország állapotára gyakorolt tragikus hatásai rejtve maradjanak.

Az élelmiszeriparban a vágóhidak, péküzemek, tejüzemek készletei csökkennek, az import nehézségei mindenütt éreztetik a hatásukat.

Az energiaszektor árbevétele elsősorban az üzemanyagok csökkent kereslete miatt lassul.

Az alapanyaggyártás csökken, néhány alapanyag gyártása megszűnt.

A mezőgazdaságban a piaci zavarok miatt nyugtalanság alakul ki a termelők között.

Az egészségügybe importból kevés pótlás érkezik védőfelszerelésekből, napi használatú fogyóeszközökből. A kormány rendeletben tiltja meg hogy a fertőzésben elhunytak halottvizsgálati jegyzőkönyvében a vírusfertőzést jelöljék meg a halál okának, amivel a magas halálozás miatti pánikot és saját tehetetlenségének bebizonyosodását akarja elkerülni.

Ugyan csak pénz és eszköz hiány miatt a lakosságban szűrést nem végeznek, ami külön logisztikai problémát okoz, lévén hogy nem tudható hogy hány fertőzött van, és hol milyen sűrű a fertőzés előfordulása, ami a védekezést is megnehezíti.

A fegyveres szervezetek hűségesek a magánállamhoz, igyekeznek fenntartani a rendet, bár az ehhez szükséges, jelentős létszámhiányt a hadsereg bevetése sem csökkenti. 

A huszadik nap. 

A kereskedelemben az árak végképp elszabadultak, egyes termékek eltűntek a polcokról. Néhány árucikk a csomagolóanyagok hiánya miatt nem kerülhet a polcokra, néhány import termék pedig a gyártó országából átmenetileg beszerezhetetlen. Az általános árszínvonal már a lakosság több mint felének elviselhetetlen, de tovább nő a szabálynélküliségre épülő orbáni magyar vadkapitalizmus miatt.

A kormány továbbra is uralkodni akar a járvány elleni védekezés felett, bár egyre hiteltelenebbé válik a folyamatosan kiderülő hibás intézkedései és valótlan állításai miatt. A Forint leértékelődése új lendületbe kezd.

Az élelmiszeriparban a már csak főképp importból beszerezhető liszt vészesen fogy, a kenyér fogyasztást korlátozni kell, amit elsődlegesen a gyártás visszafogásával akarnak elérni. Ugyan ez a helyzet a tejiparban, ahol a napi fogyasztású tej legnagyobb részét import tejporból állítják elő.

Az alapanyaggyártás újabb termékek gyártásával hagy fel.

A mezőgazdasági termelők az aktuális piaci árszínvonalból ki akarják venni a részüket a haszonból, az elérhető termékek ára brutálisan megnő, ami tovább korlátozza a fogyasztás lehetőségét.Kialakul a háborús területekre jellemző fekete gazdaság.

A hivatalosan elbocsátottak száma a közmunkásokkal együtt meghaladja a százezer főt, további százezrek már a felmondási idejüket töltik. A munkaügyi hivatalok leterheltek, a munkanélküli segély vásárlóértéke egyre kevesebb.

A kijárási tilalom miatt a hajléktalanok és a jövedelem nélküli tömeg nem vehet részt utcai ételosztásokon ezért éhezik.

A külvárosokban és a gazdaságilag elmaradott régiók falvaiban is felütötte a fejét az éhezés, ami eddig is jelen volt, de a mértéke egyre nő. Főleg idősek és gyerekek szenvednek a leginkább a nélkülözéstől.

A brutálisan romló életkörülmények miatt a szegényebb régiókban növekszik az élelmiszer szerzés céljából elkövetett bűncselekmények száma.

A harmincadik nap.

A kereskedelemben egyre több termék eltűnik a polcokról, élelmiszerhiány lépett fel. Ami megvásárolható termék még létezik, az csillagászati árakon érhető el. A kis élelmiszerboltok közül a legtöbb bezárt az árú, és az árszínvonal miatti kereslet hiánya miatt. Főképp a nagy multi kereskedők üzemelnek – jelentősen csökkentett eladótérrel és személyzettel. Ezek mellett a kisipari szolgáltatás is gyakorlatilag megszűnt.

A kormány már totális hatalmat gyakorol az ország felett, de ezt a hatalmat elsősorban a saját védelmében gyakorolja. Ellenzéki újságírókat tartóztat le rémhírterjesztés vádjával, és igyekszik minden eszközzel elnémítani az ellenzéki médiát. Statáriális törvényeket hoz az élelmiszer tolvajok és fosztogatók ellen. Új gazdasági programot  hirdet ami a vagyonok védelmét szolgálja.

Az élelmiszeripar már csak helyenként és részben működik, az árukibocsátása jelentéktelen.

Az alapanyaggyártás megszűnt.

A gyógyszeripar még működik, bár egyes alapanyagok hiánya miatt nehézségei vannak.

A mezőgazdasági vállalkozók között eluralkodik a fosztogatások miatti félelem.

Az egészségügyben brutálissá válik a halottak száma, akik hamvait horribilis összegekért hajlandóak átadni a temetkezési vállalkozók a hozzátartozóknak. De már nem csak a járványban megfertőződötteket nem tudja ellátni a rendszer, mert a fertőzöttek jelentősen túlterhelik az általános kórházi kapacitást. Sem a fertőzöttek sem a halottak számát nem engedi publikussá tenni a kormányzat.

A fegyveres szervezetek reménytelen küzdelmet folytatnak az elharapódzó bűnesetek elkövetőinek elfogására, ami jelentős erőket von el az utcai rend fenntartásától.

Az orbán viktor által megfogalmazott magyar „munkaalapú társadalmat” – amiben csak a munkaerő van nemzeti tulajdonban, a tőke és a termelőeszközök külföldi tulajdonban állnak – az átlagember most tanulja meg pontosan értelmezni: „akit dolgoztathatnak az élhet”.

A munkanélküliség egyre brutálisabb méreteket ölt, csak úgy ahogy a nyomor is. Emberek milliói éheznek.

A negyvenedik nap.

A bankok letiltják a számlaforgalmat, a készpénzfelvételt minimálisra szorítják, a kártyás fizetés a legtöbb helyen megszűnik. A gazdasági tevékenység az országban gyakorlatilag leállt.

A kormány általános kijárási tilalmat rendel el, hogy a fosztogatásokat megakadályozza. Valójában a lakosság megszerveződését akarja megelőzni, ami esetleg kész volna erőszakkal is megdönteni a hatalmát. A kijárási tilalom miatt még többen éheznek, az ellenzéki média beszámol az első áldozatokról, akiket nem a fertőzés ölt meg, hanem éhen haltak.

Az utcán az első kormánypárti politikust lincseli meg az összeverődött tömeg, majd ugyan ez történik egy fideszes vállalkozóval, akinek az autóját, és a házát is felgyújtják. A kormány ezért tűzparancsot ad ki a rendfenntartóknak a fosztogatók és lázadók ellen. Annak ellenére is hogy a társadalom nagy többsége nem mer lázadni, csendben és türelmesen várja otthonában az éhenhalást.
Az oligarchák elmenekülnek az országból.

Az éj leple alatt megtámadnak egy állattartó telepet, ahol több szarvasmarhát megölnek, a húsuk nagy részét elviszik. Másutt lovak, sertések és baromfiak is ere a sorsra jutnak.

A kormány médiájában egymásnak ellentmondó hírek terjednek, ami növeli a kialakuló káoszt.

Emberek tömegei indulnak meg, hogy a nyomor és éhezés elöl valamelyik szomszédos országba meneküljenek, de a környező országok nem hajlandóak befogadni a magyar menekülteket. A déli határon a magyar menekültek együtt áznak, fáznak, éheznek a határ túloldalán várakozó szír menekültekkel.
Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan súlyos, humanitárius katasztrófa történt az országban, ezt a kormányzat nem hajlandó elismerni - az országban uralkodó nyomort és káoszt "Sorosista szervezetek hazugságkampányának" minősíti. 

Az események folyása innen kiszámíthatatlan még elvi alapon is. 

Az ötvenedik nap.

A tömeg visszalő a rendfenntartókra,  -  vagy hagyja hogy több száz polgári tiltakozót öljenek meg, és szokásához híven békésen hazamegy.

A hatvanadik nap.

A kormányt a fegyveres lázadók megdöntik, néhány tagját megölik, orbán viktor és bandája ellen hajtóvadászat indul,  -  vagy orbán viktor kihirdeti, hogy a járványt legyőzte, és ezzel újabb egymillió éhező, haláltól rettegő szavazót szerez. Ez esetben az oligarchák visszajönnek és egy még durvább rabszolgaság kora jön el a társadalomra.