MÁTÓL BÖRTÖN JÁR AZ ORBÁN KRITIKUSOKNAK!

A Magyarország nevű magánállam diktátora mától börtönbe akarja küldeni mindazokat, akik az ő páratlan erőfeszítéseit kritizálni merik. No persze nem az ország és a lakosság érdekében kifejtetteket – mert olyanokat ő már régóta nem tett – hanem a közveszély elhárítása irántiakat, amiket első sorban és legfőképp a nemezettől rablott vagyonok védelmében igyekszik minden lehetséges módon megvalósítani.

Ennek előzménye, hogy a koronavírus fertőzés elterjedése miatt „veszélyhelyzetet” hirdetett, amit a saját maga által tákolt magánállami „alaptörvény” sem tett volna lehetővé. A diktátor által bőszen hivatkozott szabály (53. cikk (1.) ) szó szerint csak „elemi csapás” és „ipari katasztrófa” esetére engedi ezt a jogállapotot létrehozni.

Ezzel párhuzamosan katonákat és tankokat vezényelt az utcákra, ami az alaptörvénye (50. cikk (1.) ) szerint kizárólag csak „szükségállapot”-ban lett volna megvalósítható. De az intézkedés maga már háborús helyzetet feltételez! Ez az aktus annak kinyilvánítása volt, hogy attól kezdve hajlandó a magyar társadalom ellen fegyverrel is hadat viselni, hogy a hatalmát és azzal a mentelmi jogát megőrizze. No meg a családi vagyonkát is.

Ugyanakkor semmit nem tett az egyébként veszélyes és tömeges fertőzések ellen, sőt mint kiderült, az azzal kapcsolatos tényeket is foggal körömmel titkolta, és titkolja ma is. Az ország módszeres és folytatólagos kirablása miatt ugyan is nem volt az ellen mivel tennie!

A felettébb ostoba, és rendkívül gyáva intézkedéssorozatért, és az ezzel bebizonyított cselekvőképtelenségéért sok kritikát kapott mind a hazai, mind a külföldi médiától, ami zavart keltett a saját, egyébként jellemzően nem túl képzett és mérhetetlenül tájékozatlan szavazótáborában is.

Hogy a további kritikáknak elejét vegye, a közhatalmat egy csomagban a kezébe adó, 133 parlamentben tanyázó társadalmi legalanttal azt is megszavaztatta, hogy módosítsák a Büntetőtörvénykönyvet úgy, hogy ezután a kritikusait „rémhírterjesztőnek” lehet minősíteni, és börtönbe lehet zárni. Pontosabban: az új törvénnyel azokat a magyar állampolgárokat, akik ma még a szabadság illúziójában élnek, a mozgási szabadságuktól is meg lehet fosztani ha tiltakozni mernek!

Az „alaptörvény” segítségével köztársasági elnöknek titulált beszélő bábú – Áder Hohó János – a rendeleti kormányzásról szóló felhatalmazással egyetemben a törvényt – a horgásztóról a hivatalába rohanva – ellenvetés nélkül, és sietve aláírta. Mert már ő is retteg az ő szerető népétől, akár csak orbán.

Nem csoda ha mától fogva az illegitim orbán diktatúráról, és a vezérről szóló valóban kritikus hangú írásokat csak külföldi publikációkban lehet olvasni, látni, hallani, mivel oda már nem ér el az orbán diktatúra aljas rendszerének, végrehajtóinak és pribékjeinek keze.

De ezzel nyilvánvalóvá vált az is, hogy már nincs messze a nap, amikor orbán csilli-villi stadionjai megnyílnak a nem fizető közönség előtt, mint ahogy ez anno Chilében, a Pinochet junta alatt történt

Fontos felismerés azonban, hogy ez az új helyzet az uralkodó politikai iránytól függetlenül, de roppantul hasonlít arra a Sztálini diktatúrára – ha nem azonos azzal - amit orbán gyakran és fennhangon szidalmaz a módszerei miatt. Amit nem különben a hozzá hasonló neoliberális kártevők mindegyike „legyőzöttnek” és „meghaladottnak” hirdet. A magyar társadalom és az Európai Unió meg csak áll és néz... Még.