HOGYAN LETTÜNK RABSZOLGÁK A SAJÁT HAZÁNKBAN?

Azt tudtad, hogy ha az Európai Unió polgára lakójaként élsz, akkor jó esély van rá, hogy egy atlanti liberális gyarmat lakója, egy egyszerű rabszolga vagy? Persze anélkül hogy tudnál róla, mert a rendszer ezer éves tapasztalatokkal rendelkezik a rabszolgatartás területén, és nem szereti az okos, felvilágosult rabszolgákat, mert azok unos-untalan fellázadnak. A lázadás pedig árt a profitnak.

A rabszolgaságnak több érvényes definíciója létezik, bár a legtöbb európai embernek a szóról az egyiptomi piramisokat építő rabszolgák, (akik már tudjuk hogy nem is rabszolgák voltak) vagy a római gladiátorok jutnak eszébe. Csak hogy ez egy mesterségesen belénk ültetett kép, ami egyrészt megnyugtatja korunk rabszolgáit abban, hogy ők nem azok, másrészt megerősíti a közhiedelmet, hogy a rabszolgaság el van törölve. De sajnos nincs, csak az európai kontinensen több százmillió szerencsétlen ember lehet érintett benne.

De lássuk miről is van szó.

A rabszolgaság az emberi civilizáció hajnalán keletkezett az egymással harcoló hordák és törzsek legyőzött, és foglyul ejtett tagjainak leigázásával, és munkára kényszerítésével. 

Az idő előrehaladtával kialakuló fejlettebb, magasan szervezett társadalmak birodalmakká alakultak, és a rabszolgatartás is ehhez képest tökéletesedett. 

A Római Birodalomban a társadalom fenntartásához szükséges feladatokat szinte csak rabszolgák végezték. A Római Birodalom ketté hasadásával (Német Római és Bizánci birodalmak) a rabszolgatartás intézménye nem szünt meg, de a kereszténység elterjedésével exponenciálisan csökkent a rabszolgák társadalmi aránya. Persze nem csupán a keresztényi tanítások miatt, hanem mert az intézmény fenntartásához szükséges fegyveres erők is erőteljesen lecsökkentek a folytonos háborúkban elszenvedett óriási emberveszteségek miatt.

A rabszolgatartásnak a brit és spanyol gyarmatosítások adtak új lendületet, ami az amerikai kontinens elfoglalását és hasznosítását célozta. Eleinte az amerikai őslakosokat használták a megszálló telepesek rabszolgaként. De a dél- amerikai indiánokkal sok volt a gond: gyakran megszöktek, de a telepesektől kapott betegségek is tömegesen pusztították őket.

Nem volt jobb a helyzet az észak amerikai őslakosokkal sem, akiket nehéz volt elfogni, és munkára kényszeríteni. Ráadásul nem csak megszöktek, de harcban is álltak a telepesekkel, ami miatt végül majdnem a teljes amerikai őslakos populációt kiirtották a telepesek és leszármazottaik.

Ekkor jött a nagy ötlete néhány brit gazembernek, akik az angol főnemesség pénzén épp a távol keletet rabolták, fosztogatták, és előbb koloniákat majd saját polgári államot alapitottak a területen. Ők voltak a Kelet India Társaság, az első polgári liberális (a liberálisról ITT olvashattál), és európai, király nélküli állam. (erről a magán államról pedig ITT olvashattál.)

Hajókat építettek, aztán afrikai embereket raboltak el, és kezdték őket rabszolgaként elszállítani az új világba. Nagyjából 3 millió embert raboltak el 1865-ig, amíg a rabszolgaságot az Egyesült Államok kormánya törvényen kívülivé helyezte, és a tiltását az USA alkotmányába foglalta.

A rabszolgaság amerikai eltörlése nagyon nagy üzlet volt az időközben az USA-ba települt és hihetetlenül meggazdagodott Kelet Indiai Társaság tulajdonosainak, akik ekkora már választási pártba szervezték az úri kaszinók holt részegen Marseillaise-t énekelgető közönségét. (Ők voltak a mai liberálisok ősei, az akkori urak mai leszármazottainak szolgáinak elődei.) Nem tisztázott, hogy az általuk kirobbantott 1861-es amerikai polgárháború kezdetén már megvolt - e a rabszolga felszabadítás terve, azonban tény, hogy a polgárháború második évének legelején (1863) a kormány a rabszolgák felszabadításáról bocsátott ki egy rendelkezést.

A hajdani rabszolgavadászok ugyanis hatalmas vagyonokat fektettek az amerikai iparba, aminek szüksége volt olcsó munkaerőre. A rabszolga azonban drága volt! 

A szabad, de teljesítési normák szerint dolgozó munkaerő viszont sokkal kevesebbe került, ezért az európai versenytársak ugyan azt a terméket sokkal olcsóbban, és sokkal nagyobb nyereséggel tudták gyártani, mint az USA-ban szerencsét próbáló egykori rablógyilkosok. Az európai szabad munkásért ugyan is nem kellett vételárat fizetni, a betegség, a baleset, a halál összes költsége - pl a hátra maradó család ellátása - a munkást terhelte, nem a tulajdonost. Ezért a termelési haszon - a profit - is sokkal magasabb volt Európában. Az uralkodóknak lépnie kellett.

Ez a lépéskényszer volt a rabszolga felszabadítás kiinduló pontja, ennek köszönhető a rabszolgaság megszüntetése, a rabszolgasorban tartott emberek tömeges felszabadítása. Akkor is, ha ez az uralkodó családok előző, 260 évig tartó tevékenységét - maguk az uralkodók szerint is – kriminalizálta.

De tisztán látható, hogy a nagy amerikai rabszolga felszabadítás csak egy üzleti projekt volt a humánum álruhájába öltöztetve..

Az USA polgárháború után a felszabadított rabszolgák az északi iparvárosokba kezdtek áramlani, ahol természetesen igen nagy volt a munkaerő hiány az éppen lezajlott ipari forradalom miatt.

Az ex-rabszolga nincsteleneket ezért örömmel alkalmazták az északi gyárosok, és heti bért fizettek nekik. A gyár boltjában hitelt is kaptak, amiből élelmiszert, és anyagokat, szerszámokat vásárolhattak a kalyibáikhoz amiket a gyár körül építettek a gyár telkén, amt szintén hitelbe kaptak a gyárostól..

A felszabaditott rabszolgák nyomortelepei sok helyen 160 év után is fellelhetők  

A bérüknek gyakorlatilag minden centje a hitelekre ment el - jó ha maradt a dolgozónak egy üveg italra valója, amibe bele fojthatta a bánatát, amikor felismerte hogy saját magát adta el rabszolgának. Ezzel a rabszolgaság egy új modellje jött létre a tőkések innovációja jegyében: az „adósrabszolgaság“

Az adósrabszolgaság modellje definició szerint az, amikor valaki nem tud megélni a munka jövedelméből és ezért valakitől hitelt kell felvennie.

Ezt esetenként lehet a puszta életben maradáshoz nélkülözhetetlen élelmiszer beszerzéséhez szükséges hitelként is érteni, de jellemzően egzisztenciális hitelekről van szó, pl lakhatás, közlekedési eszköz munkába járáshoz, gyerek taníttatása, orvosi költségek, stb.

Fontos, hogy a hitelek folyósítója minden esetben magán személy akkor is, ha nem személyesen hanem pl annak gyára, vagy bankja folyósítja a hitelt. (Nem érthető ide pl a munkás önsegéylező pénztárak kamatmentes hitelei, mert a hitel folyósítója a sorstársi (osztály) közösség.)

Az adós rabszolgaság jellemzője, hogy az adós hosszú évtizedekig nem tud kitörni belőle, részben a jövedelem szintje, részben a hitel folyósító állandóan és egyoldalúan megváltoztatott kamatszintje miatt.

Jellemző továbbá az, hogy a hitel az adós egész családjának életminőségét is súlyosan befolyásolja az adós jövedelmének magas fokú elvonása miatt, ami bizonyíthatóan okozza a család olcsó és rosszminőségű táplálkozását és öltözködését, az orvosi kezelések elmaradását, továbá a gyerekek taníttatását is ellehetetleníti egy fokozaton túl.

Ez összességében az adósrabszolga létet termeli újra és újra az egymást követő generációkban. Vagyis ha a magas szintű oktatás a társadalom átjárhatóságának kulcsa, akkor az adósrabszolgák ebből okszerűen generációkon át kimaradnak.

Az USA ezt az adósrabszolga modellt azonban nem csak a kedves rokon Brit Birodalomba és Európába exportálta, hanem Dél Amerikába is. A legtöbb befogadó országban diktatúrát, és komoly USA „szakértői“ befolyást sikerült létrehoznia vele. 

Akár csak Magyarországon, ahol 1990-ben a közösségi államot – ami államkapitalizmusként működött – az USA segitségével az amerika rajongó szolga liberálisok a magánállami modellre változtatták, és az állami lakások hitelre való értékesítésével és az agrárium proletarizálásával máris rabszolgásították a fél lakosságot. Miután a teljes szociális rendszert is megszüntették (erről ITT olvashattál), ma már tetemes hitelek vállalása nélkül a lakosság zöme képtelen megoldani a lakhatását, Ezért a lakhatási (és fogyasztási) hitelek miatt szinte mindenki adósrabszolga lett Magyarországon, a néhány milliárdos nagypolgár, és az egyre terebélyesedő legalsó osztálybeliek kivételével..

A helyzetet súlyosítja, hogy a munkajövedelmeket a kormány egymaga, igen alacsony szinten állapitja meg egy-két komprádor szervezet és intézmény segitségével. Ezért pl. a bérelt lakásban élők potenciális hajléktalanok, akik ha utcára kerülnek, ebben a modellben szinte nulla eséllyel kerülnek vissza a munkaerőpiacra és a civilizált létezésbe - ami a liberális rendszer által nyujtott egyetlen és nagyon drága adomány az elszenvedőinek.

De ugyan akkor az utcán látható hajléktalanok tömege súlyos fenyegetés is azoknak akik a helyzetüket felismerve lázadozni mernének.

Az ENSZ illetékes hivatala szerint ma a rabszolgák száma legfeljebb 40 millió lehet a föld hét milliárd lakosából (Értsd: negyven a hétezerből) Az állításuk szerint ezek a szerencsétlenek a keleti, háború súlytotta országokban sanyarognak. Ez gondolom megnyugtat téged, mert európai vagy, ezért te nem lehetsz rabszolga. Tényleg?

De hogy van a lakáshiteled? És a kb 10 milliós megtakaritásod amiből majd a gyereked egyetemen tanulhat??

Érted már hogy lettünk rabszolgák a saját hazánkban?